Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, a CEU professzora beszélt arról a Népszavának, hogy mennyire rosszul állunk a klímaválság kezelésével. Ennek szerinte több oka is van.
Szerintem alapvetően az gátolja, hogy a változtatás ütközik a nagyipari cégek érdekeivel. Ők a hagyományos modellből élnek, benzint adnak el, belső égésű autókat gyártanak, ami egyelőre sikeres, szépen tudnak fizetni a dolgozóiknak, jól állnak a részvényeik. Velük nehéz elfogadtatni, hogy bocs, ezt most abba kéne hagyni, és másba kezdeni, bár még nem tudjuk pontosan, mennyire jó üzlet. És hát politikailag is ők a legerősebb szereplők. Lehet szidni a politikusokat, de az országok nem véletlenül támaszkodnak a nagyiparukra. Sok munkát adnak, rengeteg adót fizetnek, a gazdaság oszlopai. Ebben a helyzetben a politika nehéz helyzetben van. A német vezetésnél is ezt látjuk, amely egyrészt klímaharcos, másrészt elkötelezetten támogatja az autóiparát.
A kutató még azt is mondta, hogy
Erőlködhetünk vegán étrenddel, járhatunk biciklivel, ha a szupergazdagok egyetlen űrnyaralása legalább 60 európai állampolgár éves kibocsátását pöfékeli a levegőbe. Az elektromos járműveket támogatva szintén csak a gazdagokat segítjük. Annyit érünk el vele, hogy nekik olcsóbb lesz a közlekedés, és még többet fognak kocsival menni, míg azok a szegényebbek nyögik majd az energiaválságot, akik örülnek, hogy van egy 20 éves dízeljük. Nem azt akarom mondani, hogy azonnal kommunista forradalomra van szükség, de az biztos, hogy a túlzott társadalmi egyenlőtlenségek, a mélyszegénység felszámolását, és egy új, klímabarát környezet, fogyasztási struktúra kialakítását csak együtt lehet megoldani. Ehhez pedig egy jobb gazdasági, üzleti rendszerre van szükség.
Ürge-Vorsatz állítja, hogy kutatásaik „alapján a 2040-es években az Európai Uniónak már nem kellene földgázt importálnia, ha az épületeinket elkezdenénk felújítani nullenergiássá. Ha 15 éve kezdtük volna el, már most is alig kéne földgázt behoznunk, és nem fenyegetne energiaválság”.
Magyarország erőfeszítéseivel kapcsolatban is kritikus, szerinte ugyanis a fogékonyság nagy, „de hiányzik az igazi elszántság, hogy lépjünk is ebbe az irányba. Még olyan változásra sem vagyunk hajlandóak, különösen a mindennapi fogyasztás terén, amely szinte nulla áldozattal járna. Akkor viszont fogadjuk el, hogy ezt az utat választottuk, és szép nyugodtan viseljük el, hogy megsülünk.”
A beszélgetésben szóba került a 24.hu korábbi interjúja Gelencsér Andrással, amelyre nálunk is reagáltak mások.