„Továbbra is tartom magam ahhoz az optimista menetrendhez, miszerint még idén sikerül elfogadtatnunk az újjáépítési alaphoz való hozzáférést lehetővé tevő nemzeti tervet. Bár hivatalosan ezt nem mondják ki, a nem hivatalos csatornákon tisztán látszik, hogy ennek politikai feltételei is vannak” – nyilatkozta Navracsics Tibor területfejlesztésért és az uniós források felhasználásért felelős miniszter a Magyar Nemzetnek. Emlékeztetett: a hetes cikkely szerinti, tágabb hatályú jogállamisági eljárás mellett áprilisban a bizottság hivatalos jegyzéket küldött a magyar kormánynak arról, hogy elindítják Magyarországgal szemben az uniós forrásokat jogállamisági kritériumokkal összekötő úgynevezett kondicionalitás-rendeletet.
A magyar kormánynak egyébként június 27-én jár majd le a határideje, hogy válaszoljon az uniós végrehajtó testület levelére… És bár azt mondják, a kettőnek nincs köze egymáshoz, számomra elég világos, hogy az ebben a válaszlevélben megfogalmazott érvek és állítások gyorsíthatják vagy lassíthatják, segíthetik vagy hátráltathatják a nemzeti terv elfogadásával kapcsolatos tárgyalásainkat
– mondta a miniszter. Ennél azonban egy fokkal sürgősebbnek tartaná a többéves pénzügyi kerettervvel kapcsolatos partnerségi együttműködés aláírását, ami lehetővé teszi az operatív programok finanszírozását. Szóba került az is, hogy a bizottság a hónap elején hagyta jóvá a lengyel nemzeti tervet – bizonyos feltételekkel. Navracsics szerint amennyiben Magyarország is előre tud haladni a lengyelhez hasonló úton,
az Európai Parlament liberális szárnya valószínűleg ugyanilyen vehemensen fog reagálni. A mi feladatunk tehát az, hogy ezt a fajta bizonytalanságot, illetve politikai hisztériát leszereljük egy kifejezetten bizalomkeltő magatartással és politikával.
A miniszter beszélt arról is, hogy célja, hogy különválassza az elméleti vitát a gyakorlati vitától, és „egyébként ebben történt is haladás a tárgyalásokon”.
Navracsicstól megkérdezték azt is, milyen érzés visszaülni a miniszteri székbe. Így válaszolt:
Nyolc évvel lettem öregebb azóta, hogy a második miniszteri eskümet letettem. Azt érzékelem, hogy nagyon sok minden megváltozott a magyar politikában 2014-hez képest. Kézzel fogható dolgok is, például a házszabály, mondhatom tehát, hogy egy kicsit új fiúnak is érzem magam, másrészt pedig azt tapasztalom, hogy a képviselők közötti kommunikációs viszonyok is megváltoztak. Noha a 2010-2014 közötti időszakban is voltak éles viták, de fogalmazzunk úgy, hogy volt legalább egy kommunikációs kapcsolatrendszer kormánypárti és ellenzéki képviselő között. Ma már ez sajnálatos módon sokkal ritkább, pedig egy olyan időszakban, amikor világjárvány, háború és gazdasági kihívások nehezítik az ország fejlődési pályáját, továbbra is úgy tartom, hogy határozottan szükség van a párbeszédre.
Szerinte fent kellene tartani az egyenes kommunikációt, mert ha nem beszélünk egymással, az a bizalmatlanságot növeli, a bizalmatlanság pedig egy rosszabb hangulatú országot eredményez. Az interjúban arról is beszélt, hogy titkos vágya, hogy körbevonatozható legyen a Balaton.
