Tinikorunk körülrajongott sztárja és a nála húsz évvel fiatalabb, a karrierjét éppen csak elkezdő színésznő: az erőviszonyok nyilvánvalóan egyenlőtlenek voltak az eljárás kezdetétől. Éppen ezért nem lett volna szabad hagyni, hogy a közvélemény ekkora befolyással legyen az ítéletre: zárt tárgyalást kellett volna lefolytatni, és/vagy az esküdteket a per időtartama alatt (létező, bár napjainkban egyre ritkábban elrendelt opció) az internettől, illetve a médiától elzárni. Az esküdtek jelen esetben csupán utasítást kaptak, hogy ne olvassanak kapcsolódó híreket, de ennek betartását nem ellenőrizték (valószínűleg nem is lehet). Ennek megfelelően minden alapja megvan a feltételezésnek, hogy a Johnny Deppet ma született báránynak beállító, és az Amber Heardöt aljas, hazug, aranyásó, pszichopata némberként pocskondiázó online kórus erősen befolyásolta a döntést. Hogy az esetleges feltevéseknek elébe menjek:
Magyarországon széles körben elterjedt probléma, hogy a hatóságok, nem ismerve a családon belüli, illetve az intim partneri erőszak természetrajzát, minden bántalmazásos esetben „viharos kapcsolatot”, „családi veszekedést”, egyformán agresszív, „balhés” feleket feltételeznek (akik, nincs mit tenni, „olaszosan élnek”).
![Antoni Rita: Amber Heard és Johnny Depp pere csak akkor árt a #metoo-nak és az áldozatoknak, ha hagyjuk 1](https://s.24.hu/app/uploads/2022/06/k_epa20150904111.jpg)
Emiatt a hatóságok dolgozói nem képesek vagy nem hajlandók a bántalmazó és a bántalmazott fél beazonosítására. Ilyen körülmények közt az áldozatoknak nincs könnyű dolguk. Ahogyan az egyikük összegezte nekem a tárgyalás előtt, ahová elkísértem (és ahol „természetesen” őt is és volt férjét is megrovásban részesítették állítólag kölcsönös fizikai erőszak miatt): „Ha nem fejtek ki ellenállást, akkor rámfogják: én is akartam, hogy megverjenek, vagy megerőszakoljanak. Ha védekezek, és ezzel nyomot hagyok, akkor viszont a bíróság az esetet rögtön kölcsönös agressziónak minősíti.”
Fontos azonban mindemellett leszögezni: attól, hogy hazánkban túl gyakori ez a „diagnózis”, és túl gyakran bélyegeznek egyoldalú bántalmazást is kölcsönös verekedésnek, még igenis léteznek kölcsönösen bántalmazó kapcsolatok is.
Ennek ellenére, számos szexista kettős mérce bevetésével, sikerült belőle egyoldalú bántalmazási narratívát gyártani. A nyilvánvalóan zaklatott Amber Heardöt, akinek a tárgyalás alatt az érzelmei erőteljesen kiültek az arcára, előnytelenül torzítva a vonásait, színészkedéssel vádolta az internet népe – miközben exférje is színész, ráadásul, tekintve a szakmában eltöltött évei nagyobb számát, gyakorlottabb is. Olyan véleményt mégsem olvastam sehol, hogy Depp is megjátszhatja magát – őt gyakorlatilag, a maga tárgyilagos higgadtságával (ami pedig szintén lehetett színlelt, az időnkénti fölényes mosolygással együtt) ártatlan áldozattá nyilvánították, hovatovább szentté avatták. Valahol érthető, hogy a népszerű, fiatalon szívdöglesztően jóképű sztárt kevesen tudták vagy akarták a bántalmazó szerepében elképzelni. Senki sem szeret a gyerekkora bálványainak búcsút inteni. Ugyanakkor még ha Heardnek nem is sikerült minden állítását bizonyítania, sőt egyes részletekbe bele is bukott, nyilvánvaló, és ezt a brit bíróság is elismerte egy korábbi perben, hogy az általa elmondottaknak is van alapja.
![Antoni Rita: Amber Heard és Johnny Depp pere csak akkor árt a #metoo-nak és az áldozatoknak, ha hagyjuk 2](https://s.24.hu/app/uploads/2022/06/063_1400490257.jpg)
A nemi alapú erőszak globális és rendszerszintű jelenségének tagadói, akik megállás nélkül szajkózzák a vélt „helyes középút”, a kiegyensúlyozott objektivitás hamis látszatát keltő mantrát, miszerint „az erőszaknak nincs neme”, már jóval az ítélet kihirdetése előtt rárepültek az ügyre. Az ugyanis alkalmasnak látszott annak a narratívának az igazolására, amiről nevet vállaló és nem vállaló antifeministák azóta igyekeznek engem is meggyőzni, hogy (valamikor 2005 körül) először felmentem egy, a nők elleni erőszakot tematizáló fórumra: nevezetesen, hogy a családon belüli erőszak elkövetőinek túlnyomó többsége nő, akik férfiak tömegeit ütik, verik, tartják terror alatt. Ez azoknak az adatoknak a téves értelmezése, amelyek valóban férfitöbbséget mutatnak: a családon belüli erőszak fogalma ugyanis tartalmazza a férfi által férfi (például testvér, idős apa, rokon, stb.) ellen elkövetett erőszakot is. Nem férjverő nők tömegeiről van szó tehát – noha az abszolút igaz, hogy egy férfi áldozat, bárki legyen az elkövető, még kevésbé mer segítséget kérni a káros nemi sztereotípiák miatt. Mégsem ezeknek az áldozatoknak a védelmében, érdekében állították piedesztálra a (minden jel szerint nem is közéjük tartozó) Johnny Deppet, hanem a férfiak által nők ellen elkövetett szisztematikus erőszakra rámutató feministák hiteltelenítése céljából. Ahogy a nőket védő Isztambuli Egyezmény elkaszálása sem segített jottányit sem a férfi áldozatokon, a Heard elleni gyűlöletcunami sem fog.
Még a sokat látott kommentolvasó is elszörnyed a Heardre zúduló jelzők minősége és mennyisége láttán: tömegek találják elérkezettnek a valószínűleg régóta repesve várt pillanatot, amikor fortyogó nőgyűlöletüket végre „jogosan” a világba öklendezhetik. Lelkesen beálltak a szidalmazókórusba azok a nők is, akiket a csodálatos egyiptomi-amerikai feminista, Mona Eltahawy csak „a patriarchátus gyalogkatonáinak” nevez: persze, sokkal könnyebb egy (bizonyított és nem bizonyított megnyilvánulásai miatt) ellenszenvessé vált nőt hibáztatni, mint a társadalom részrehajló működését kritikusan szemlélni, és az ellen felszólalni. Előbbiért a patriarchátustól pirospont jár, utóbbiért páriaszerep.
![Antoni Rita: Amber Heard és Johnny Depp pere csak akkor árt a #metoo-nak és az áldozatoknak, ha hagyjuk 3](https://s.24.hu/app/uploads/2022/06/gettyimages-1240903186.jpg)
Tényleg bárki komolyan elhiszi, hogy az „ilyenek”, azaz az egy százaléknyi hamisan vádaskodó nő miatt (akikhez Amber Heard még csak nem is tartozik) nem veszik komolyan a valódi és kizárólagos áldozatokat, és nem az áldozatvédelmi rendszer alapvető hibái, és egyáltalán, a társadalom patriarchális működése miatt?
Milyen társadalom az, amely egyetlen nem tipikus és nem egyértelmű eset miatt képes kihátrálni az áldozatok mögül és szemétre hajítani a nekik hangot adó és a hasonló eseteket megelőzni igyekvő törekvéseket?
A hétköznapi és nagyon is tipikus családon belüli, illetve kapcsolati erőszak eseteinek – többszörös tapasztalatból tudom – nagyon nehéz a média figyelmét megszerezni: ez csak akkor sikerül, ha a bántalmazás különösen súlyos formát ölt. A fizikailag, lelkileg, szexuálisan, majd, ha elhagyják az agresszort, bírósági eljárásokon keresztül bántalmazott, gazdaságilag kiszolgáltatott, majd a kapcsolatból kilépés esetén szinte ellehetetlenülő, sokszor még a gyerekeiktől is megfosztott anyák csak akkor kerülnek a hírekbe, ha már késő, mert ők vagy a gyerekeik halottak. Amikor még „csak” a bántalmazásnál tart a történetük, akkor nem elég érdekesek, nem hozzák a kattintásokat. Ahogyan a munkahelyükön zaklatott, majd panasztétel esetén ellehetetlenített, megfenyegetett, távozni kényszerülő nők is legfeljebb csak ideig-óráig. Pedig belőlük több van, mint Amber Heardből. Ott vannak veled az irodában vagy a gyárban, ott ülnek melletted a villamoson, ott vannak a közösségi oldalakon és, ha nem is reagálnak, de olvassák a kommentjeidet – nem hagyhatjuk őket cserben egy atipikus, felemás celebsztori miatt. Egyelőre még csak álmodnak erről az antifeministák – maradjon is így.