Nyílt levelet írtak az autósoknak a mozdonyvezetők, miután az utóbbi időben kifejezetten sok baleset történt a vasúti átjárókban. Egészen pontosan 2022 májusáig már 39 ilyen balesetet regisztráltak, ezekben tizenheten vesztették életüket, annyian, mint tavaly egész évben. Ezeket a baleseteket kivétel nélkül mindig a figyelmetlenség és a KRESZ szabályainak be nem tartása okozta.
A döbbenetes számok mögött elmúlt életek, gyászoló családok, a súlyos sérülések okozta maradandó fizikai és lelki traumák állnak. Ezeket a sorokat olvasva valószínűleg a legtöbben kizárólag a balesetet elszenvedett közúti közlekedőkre gondolnak, azonban pontosan ugyanez igaz ránk, mozdonyvezetőkre is. Az utóbbi években több kollégánk is életét vesztette szolgálatteljesítés közben, akik reggel elmentek dolgozni, de már soha nem tértek haza. Őket is hazavárták…
– írják levelükben, majd arról számolnak be, hogy mit érez a mozdonyvezető, amikor a vasúti átjáróban meglát egy autót, teherautót, kerékpárost vagy gyalogost? „Elsősorban tehetetlenséget. Gyorsfékezünk, de a vonat fékútja többszáz méter. Ez az egyetlen lehetőségünk, és nagyobb jármű esetén – ahogy tanították az idősebb, rutinos mozdonyvezetők – a géptérbe szaladni, hogy túléljük az ütközést. A balesetek egyetlen pillanat alatt következnek be, szinte esélyünk sincs az elkerülésükre, és onnantól kizárólag a szerencsén múlik azok kimenetele.”
Az ütközés borzalmas, amelybe a mozdony is beleremeg. Ez a legnagyobb trauma, ami érhet bennünket és egy életen át elkísér. Ki így, ki úgy dolgozza fel közülünk, de egy biztos: maradandó nyomokat hagy bennünk. A csattanás, a látvány, a hangok, a gondolatok a fejben szaladva hátra a megállás után… Vajon mit találunk? Vajon élnek? Miért nem figyeltek, mi történhetett? Gondolatok milliói a fejben. A mozdonyvezető fejében, aki nem ezért ment be dolgozni, nem ezért választotta ezt a munkát, nem ezt gondolta, amikor örömmel, boldogsággal lobogtatta a jogosítványát a rengeteg tanulás után, miután kimondhatta az élete álmát: „mozdonyvezető lettem”. Aztán jön egy eset, amely teljesen megváltoztatja az életét. Innentől kezdve minden más. Csalódás, sajnálat, gyötrelem a szívében. Miért? Vajon kik voltak? Miért hibáztak? Miért nem figyeltek? Kérdések ezrei, amikre sosem lesz válasz, amikre sosem kapunk magyarázatot. Egy kis rekesz az agyban, ahová bekerül az eset. Barátok, kollégák, szakemberek vagy mentori program segíthet a borzalmak feldolgozásában. Mert menni kell tovább, holnap is fel kell ülni a mozdonyra, hiszen ez a munkánk, a hivatásunk
– folytatják levelüket, majd felteszik a kérdést: megéri 2 perccel hamarabb odaérni bárhová, mint soha többé?
Végül azt kérik, hogy mindenki tartsa be a KRESZ szabályait, és a vasúti átjárót minden esetben fokozott körültekintéssel közelítsük meg.
