- A háziorvosi rendszer átalakítása,
- felnőtteket segítő védőnők,
- egészségőrök a hátrányos helyzetű településeken,
- egészséglottó,
- az osztályozás eltörlése a testnevelésórákon,
- szabadnap a szűréseken való részvételért,
- sávos chipsadó,
- az egészségtelen élelmiszerek reklámozásának betiltása,
- egészségügyi tao-támogatás,
- alanyi jogon járó időskori távgondozás
– többek között ezekből áll az Egyensúly Intézet szakértők bevonása által összeállított népegészségügyi javaslatcsomaga.
Sokat hangoztatott tételmondat, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszer működése rossz. Az állam évente milliárdokkal próbálja javítani, vagy éppen a rendszer lyukait foltozgatni, ám érdemben nem változik a helyzet. Kevés szó esik azonban arról, hogy az egészségügyet nem csak folyamatosan ömlő költségvetési pénzekkel lehet fejleszteni, hanem az emberek általános egészségi állapotának javításával, hiszen akkor kevesebb beteg kerül a rendszerbe.
Egészségtelenül táplálkozunk és keveset mozgunk, túl sokan dohányzunk, ráadásul túl fiatalon kezdjük el, és túl sokat iszunk. Ezek a problémák különösen a szegényeket, az iskolázatlanokat, illetve az ország hátrányos helyzetű területein élőket sújtják. A legnagyobb hatást elsősorban ezeknek a viselkedésbeli és környezeti tényezőknek a befolyásolásával lehet elérni – állítják az Egyensúly Intézet szakértői, akik hangsúlyozzák: az egészségügy nem azonos a betegségüggyel.
Ezt a népegészségügy fejlesztésével érhetjük el. A népegészségügy azon intézményi tevékenységek összessége, amelyek célja a lakosság egészségi állapotának javítása, illetve a betegségek kialakulásának megelőzése, valamint a már meglévő betegségterhek lehetőség szerinti csökkentése.
Alapvető probléma, hogy hazánk az EU egyik legegészségtelenebb országa. A magyarok egészségi állapota mind európai uniós, mind pedig régiós összehasonlításban rosszabb az átlagnál. Rövidebb ideig élünk, és ezalatt többet betegeskedünk, mint más – nem is feltétlenül sokkal gazdagabb – országok polgárai. A koronavírus-járványt megelőző utolsó évben, 2019-ben a születéskor várható átlagos élettartam Magyarországon 76,5 év volt – az EU átlaga eközben közel öt évvel több: 81,3 év. Ezzel a huszonhét tagállam közül csupán három országot (Lettországot, Romániát és Bulgáriát) előztük meg, vagyis a visegrádi régión belül is a magyarok születéskor várható átlagos élettartama volt a legrövidebb.
Rossz egészségügyi mutatóink (az elhízott, illetve magas kockázatú alapbetegségekkel élő népesség nagy aránya) abban is kulcsszerepet játszottak, hogy a koronavírus-járvány kezdete óta a világon Magyarországon a negyedik legmagasabb az egymillió főre jutó halálozások száma.
Jelentős gond az is, hogy a magyarok nem csupán hamarabb halnak meg az EU-átlagnál, de rövidebb ideig is élnek egészségesen. A férfiak 60,7 a nők 62,8 évig élnek egészségben átlagosan, ami jócskán elmarad az EU-átlagtól (64,2, illetve 65,1 év). A 65 év feletti magyarok 72 százaléka két vagy több krónikus betegségben szenved, miközben az EU-átlag 61,7 százalék.
Az Egyensúly Intézet által ismertetett főbb problémák drámaiak, és jól mutatják, miért van szükség szemléletváltásra:
- A magyarok közel egynegyede elhízott, a nők 30 százaléka és a férfiak 40 százaléka minősül túlsúlyosnak.
- A dohányzás az éves halálozások 21 százalékában játszik döntő szerepet. A magyarok 24,9 százaléka dohányzik napi szinten, szemben a 18,3 százalékos EU-átlaggal.
- Minden tizedik elhunyt magyar halála hozható közvetlen összefüggésbe a túlzott alkoholfogyasztással. Az OECD-országok közül a harmadik legrosszabb helyen állunk az egy főre jutó éves alkoholfogyasztás tekintetében. A magyar alkoholfogyasztók között kiemelkedően sok az alkoholfüggőséggel küzdő: a nők körében kétszer, míg a férfiakéban két és félszer nagyobb az alkoholfüggők aránya, mint az EU-átlag.
Ha javítani szeretnénk a magyarok egészségi állapotán, első lépésként az egészségünket meghatározó társadalmi-gazdasági tényezőkre és az emberek táplálkozási, mozgási, illetve egészségmegőrző szokásaira kell hatnunk – írja az Egyensúly Intézet, amely több területet érintő javaslatcsomagot állított össze érintve a szűréseket, a táplálkozást, az iskolát, a munkahelyet, az időskori ellátást és a lakókörnyezetet.
Az alapellátás megerősítése praxisközösségekkel
Az Egyensúly Intézet alapvetően a jelenlegi háziorvosi ellátás rendszerének átalakítását javasolná, méghozzá praxisközösségek révén. Valójában már ma is működnek praxisközösségek, vagyis olyan ellátási helyek, ahol a háziorvosokon kívül például dietetikusok, gyógytornászok, pszichológusok, nő- és gyermekgyógyászok, addiktológusok, vagy éppen szociális munkások vesznek részt a gyógyításban, méghozzá úgy, hogy közben egészségmegőrzési és prevenciós szolgáltatásokat is biztosítanak a pácienseknek.
A prevenciós fókuszú csoportpraxisokban ötévente történjen meg a 35–64 éves korosztály általános egészségi állapotfelmérése. Így lehetőség nyílna a főbb egészségügyi kockázatok, illetve a kialakuló betegségek időben történő felismerésére.
Javasolják azt is, hogy eredményalapú bérkiegészítést kapjanak a háziorvosok. Ha a gondozási tevékenység egyes elemeiért a háziorvos meghatározott összeget kap, az felpörgetheti a teljesítményt, a protokollalapú ellátás pedig egységesíti a gondozási tevékenységet.
Javasolják még a védőnői hálózathoz hasonlóan a gyermekkort követő egészségmegőrzést és -fejlesztést szolgáló, felnőtteket segítő védőnői szolgálat kialakítását, illetve az ország hátrányos helyzetű településein a főállású közösségi egészségőrök hálózatának létrehozását. Feladatuk lenne, hogy felvegyék és ápolják a kapcsolatot a legnehezebben elérhető, jellemzően halmozottan hátrányos helyzetű polgárokkal, motiválják őket az elérhető prevenciós és egészségfejlesztési szolgáltatások igénybevételére, választ adjanak a felmerülő kérdésekre, és általában oldják az ellátottak esetleges bizalmatlanságát az ellátórendszerrel és annak szolgáltatásaival szemben.
A szűrési programokon való részvétel ösztönzése – például pénzzel
Erre egy, a legfontosabb szűrésekre és oltásokra toborzó digitális egészségnaptárat javasolnak az EESZT-n belül, vagy akár önálló okostelefon-applikációval. Az utóbbi aktív használói között évente három alkalommal tíz-tízmillió forintos nyereményt lehetne kisorsolni.
Az időpont és a helyszín rugalmas kiválasztásának lehetőségével, a szűrés idejére a gyermekfelügyelet biztosításával vagy a helyszínre szállítás megszervezésével és megtérítésével jelentősen növelni lehetne a motivációt a részvételre – olvasható a javaslatcsomagban, amelyben az is szerepel, hogy a szűrésen való részvételért plusz szabadnap járna a munkavállalóknak.
Az étkezési szokások megváltoztatására is figyelmet fordítanának, méghozzá a 2011-ben bevezetett népegészségügyi termékadó (ismertebb nevén chipsadó) módosításával. A javaslat értelmében a gyártókat az egészségre ártalmas összetevők arányának csökkentésére ösztönöznék. Nagy-Britanniában ezt sávos és progresszív adóztatással oldják meg. Míg a magyar törvény a cukros üdítőitalok esetében 8 g/100 ml cukortartalom felett egységesen literenként 15 forint adót szab meg, a brit megoldás 5 és 8 g/100 ml között 0,18 fontot, 8 g/100 ml felett pedig 0,24 fontot. Így a gyártók dönthetnek úgy, hogy az alacsonyabb cukormennyiséggel az alsó sáv alatt maradva egyszerűen „kimaradnak” az adóztatottak köréből, illetve, ha már bekerülnek az adó hatálya alá, a progresszív kulcs így is az alacsonyabb cukortartalom felé tereli őket.
Ezen felül betiltanák a gyermekeket célzó egészségtelen élelmiszerek (például az üdítő- vagy energiaitalok) reklámozását is.
Egészséget az iskolákba és a munkahelyekre
Korcsoportokra szabott iskolai egészségfejlesztő programok és a mozgás megszerettetése is a javaslatcsomag fontos részét képezik. Utóbbi kapcsán a testnevelésórai osztályzás eltörlését ajánlják, hogy a mindennapos testnevelés ne teljesítményalapú legyen, hanem a gyerekek életmódjába épüljön be a fizikai aktivitás szeretete.
A munkahelyeken is ösztönözni kell az egészséges életmódot, például az úgynevezett egészségügyi tao-támogatás bevezetésével. A komplex egészségmegőrző programot működtető, társasági adót fizető cégek az erre a célra költött összeget teljes egészében vonhassák le az adójukból (a jelenlegi tao-támogatási rendszerben ez a befizetendő adó összegének 70 százalékáig vehető figyelembe). Ez olyan típusú win-win helyzetet eredményezne, amelyben a kieső adóbevétel ellenére az állam ugyanúgy jól járna, mint a munkavállalói egészségébe fektető munkáltató, nem beszélve magukról a munkavállalókról – olvasható az Egyensúly Intézet javaslatcsomagjában.
Távgondozás az időseknek
A páciensnek ma már nem kell elmennie a háziorvoshoz vagy a rehabilitációs klinikára, hogy megmérjék a vérnyomását, a véroxigénszintjét, vagy hogy EKG-t készítsenek neki – ezeket a szolgáltatásokat jó ideje a távolból is biztosítani lehet. Okoseszközök, állapotmérő és vészjelző karórák az eszméletvesztésről, elesésről is azonnal jelzést tudnak küldeni a megfelelő helyre – emlékeztet az Egyensúly Intézet, amely szerint ki kell építeni 2025-ig az idősek, a rehabilitáció alatt állók és más kockázati csoportok telemonitoring-rendszerét. 2030-ra pedig Magyarországon is biztosítani kellene az alanyi jogon járó, államilag finanszírozott távápolást.
Ezeken felül a javaslatcsomag tartalmazza azt is, hogy 2030-ra minden évben legalább 100 kilométernyi „zöld sugárút” – vagyis a települések közötti és városokon belüli összefüggő, zöld közlekedőút – épüljön Magyarországon, és szorgalmazzák a népegészségügyi szemléletű közösségi terek kialakítását is.
Alapjuttatás a szegényeknek
A szegénység csökkentése a leghatékonyabb népegészségügyi program – állítja a tanulmány. A segélyek átláthatatlan, rosszul célzott és magas bürokratikus költségekkel működtetett rendszere helyett az Egyensúly Intézet egységes, a létminimum mindenkori szintjének megfelelő alapjuttatás bevezetését javasolja, amelyet a NAV automatikusan utalna a létminimum szintje alatti jövedelemmel rendelkezők számára. Lengyel mintára a gyermekek után járó, a létminimum szintjének 50 százalékával megegyező alapjuttatás bevezetését is ajánlják.
Javasolják továbbá az álláskeresők hatékony segítése és a források pazarlásának felszámolása érdekében, hogy emeljék 10 hónapra az álláskeresési járadék folyósításának maximális időtartamát. Legyen a nettó minimálbér 90 százaléka az álláskeresési járadék összegének alsó határa, valamint 5 hónapig azok is kaphassanak csökkentett összegű járadékot, akik nem rendelkeznek a jogosultsághoz elegendő idejű munkaviszonnyal – ők aztán az elhelyezkedésüket követő 10 hónapig magasabb társadalombiztosítási járulékot fizessenek.
A szegénység felszámolását és így az egészségi állapotunk javítását szolgáló legjobb hosszú távú beruházás az általánosan elérhető, jó minőségű és esélyteremtő közoktatást biztosítása. A tankötelezettségi korhatár legyen ismét 18 év, a korai iskolai lemorzsolódás megállításának érdekében – írják az Egyensúly Intézet szakértői.
