A szex a tető a házon, alatta a férfi és a nő alkotja az épületet, az alap pedig a Jóisten. Egyik sem maradhat el, s pontosan illeszkednek egymásra.
Ez a tartós házasság titka.
Akitől mindezt megtudjuk, Deliné Horkay Márta lelkész. Ő már csak tudja: négygyermekes anya, oly boldog, stabil kapcsolatban, hogy orkán se tudná elszakítani őt a férjétől. És hát részeltette őket az élet néhány orkánban: Márta túl van vetéléseken, rákon, „még az újraélesztést is kipróbáltam”.
S most felskicceli jegyzetfüzetünkbe az ideális kapcsolat modelljét:
„A sorrend nem mindegy. Honnét kezdünk építkezni? Nyilván nem föntről. Ha jót akarsz, akkor legelőször is hiszel. Aztán megismersz valakit, párodul választod, és ő is téged. Ha eddig eljutottatok, ki ne hagyd és gyakorold rendszeresen a szexet, mert az a világ legcsodálatosabb dolga, ami két ember között történhet, természetesen házasságban.”
Kapunk még egy ábrát, ezt már az aktuális gyakorlatról:
„Ma a tető kerül alulra: megpillantják egymást, és rögtön szexelnek. Ha van folytatás, ismerkedés, akkor az olyan, mintha a tető háromszögének csúcsára tennénk a billegő felépítményt, a két ember kapcsolatát. Az Isten pedig csak lebeg felettük, nem érintkeznek vele, nem is tudnak róla. Nem csoda, hogy Isten és egymás megismerése nélkül a szex ellaposodik, elillan. És a házasságból nem marad semmi, lehet válni.”
Nagyvisnyón vagyunk, Heves megyében, a 8254 lakosú bélapátfalvai járásban, ami a 2020-as statisztika szerint az ország leghűségesebb járása. Értsd, abban az évben lakosságarányosan itt történt a legkevesebb válás: összesen öt, ami ezer főre vetítve mindössze 0,61.
Összehasonlításul: az országos átlag ezer főre 1,5 válás (a legválósabb a csongrádi járás 2,31-gyel).
Szerkesztőségünk statisztikusa, Molnár Dávid számos adatsort tárt elénk, és felvetődött, hogy a házasság-válás arány alapján válasszunk riporthelyszínt. Ha így tettünk volna, csupán néhányszor tíz kilométerrel kellett volna többet autóznunk, ugyanis azt a listát a Borsod megyei cigándi járás vezeti.
Íme onnan is egy adatcsokor:
- a 15 578 fős cigándi járásban 2020-ban tíz válás történt; ez ezer főre 0,64 válást jelent,
- ugyanott 2015-től 2020 végéig 571 házasság köttetett, amire mindössze 92 válás jutott, ezek hányadosa országos bajnok: 6,21,
- a bélapátfalvai járás ebből a szempontból a mezőnyben tanyázik: a válásszám: 93, a házasságszám: 279, a házasság-válás arány: 3,00,
- a házasság-válás arány versenyében a legrosszabb eredményt egy lakótelepes övezet, Budapest XIX. kerülete, Kispest tudhatja magáénak: 59 648 főre 1807 házasságkötés és 732 válás jutott, a hányados 2,47,
- magyarázat: mielőtt örömtüzet gyújtanánk, hogy sokkal több a házasságkötés, mint a válás, ne feledjük, hogy a házasságok többségének nem válás, hanem halál vet véget.
Szóval szeretettel gratulálunk a cigándi járás polgárainak, de önkényesen a bélapátfalvai járás felé vettük az irányt.
Jó döntés. Ugyanis rég nem találkoztunk ennyi mosolygós, beszédes, szellemes emberrel, mint ebben a Bélapátfalvát, Balaton községet, Bekölcét, Bükkszentmártont, Mikófalvát, Mónosbélt, Nagyvisnyót és Szilvásváradot magába foglaló járásban. Csak a térség egyetlen katolikus papja hessegetett el bennünket, de az Úr már emlegetett másik hivatásos szolgája, Deliné Horkay Márta református lelkész kedvessége és története vigasszal szolgált számunkra.
Márta asszony a kárpátaljai Nagyszőlős szülötte, családfájának gyökerei egészen a tizenharmadik századig látszódnak. Lelkészfamília: az ezerhétszázas évektől bizonyíthatóan apáról fiúra s végül lányra szállt a hivatás. Márta asszony édesapja is lelkész volt, fiatalemberként túlélte a világégést, a háború után próbálta beszervezni őt a KGB, két és fél évig győzködték, míg falhoz állították azzal, hogy aláír, vagy irány a Gulág. Nem írt alá, mire hét felekezettársával, az úgynevezett Keleti Baráti Kör tagjaival egyetemben deportálták. Két gyereket és egy állapotos feleséget hagyott otthon.
Kolimán csákányozta a jeges földet, zokszó nélkül. Mintaszerűen viselkedett. Olyannyira komolyan vette azt az isteni parancsot, hogy tiszteld feljebbvalódat, hogy esténként Sztálin lelki üdvéért is imádkozott. Hullottak körülötte az emberek, de ő bírta. Nyolc év múltán, 1955-ben szabadult. A Jóisten humorérzékét mutatja, hogy Sztálin halála után két évvel, az általános amnesztiának köszönhetően a baráti köréből mindenki hazajött, és egytől egyig megélték minimum a nyolcvanadik, de inkább a kilencvenedik születésnapjukat.
Hazatértét követően született még három lánya, egyikük, Márta, 1963-ban. Még negyed évszázad pergett le a létező szocializmusban, míg 1987-ben, hála a gorbacsovi peresztrojkának és glasznosztynak, a lelkész úr és felesége áttelepülhetett, illetve hazatérhetett a Kárpátalján „kis Amerikaként” emlegetett Magyarországra. Márta 1989-ben követte őket, akkor már gyermekes asszonyként.
Márta még 1986-ban ment férjhez, az apja adta össze őket;
azzal esketett, hogy édes gyermekeim, mindig hárman legyetek ebben a házasságban, és nyilván nem a többnejűségre gondolt.
Hosszú volt az út a nászig.
„Három évig udvarolt Robi, kikosaraztam párszor, pedig idővel már le is térdelt a leánykérésen. De hát én magas, fekete hajú hercegről ábrándoztam, ő meg alacsony, szőke, ráadásul elbokszolták az orrát, mert sportolt mindenfélét a biciklizéstől a súlyemelésen át az ökölvívásig. Nem adta fel, így jutott idő megismerni a belső tulajdonságait, és azok igazán meggyőzőek.”
Hogy mindenki értse: az az ábra legfönt Márta és Robi esetében úgy néz ki, hogy az alap huszonnégy év hit, erre jön három év intenzív ismerkedés, s csak aztán a masszív tető.
Mi is találkozunk a ház urával: kávét, teát, sütit szervíroz nekünk; a bemutatkozásnál tekintete szúr, kézfogása satu.
Márta asszony pedig mesél.
A házasság nem csupán összebútorozás, készülni kell rá. A jegyesoktatás nálam hónapokig tart, hogy a párok megértsék, mi a tét, megértsék, mit és ki előtt fogadnak meg. Egy idős lelkész rendre azzal küldte haza az esküvőre jelentkezőket, hogy aranyoskáim, vesztek már össze? Nem? Na, akkor jöjjenek majd, ha túl vannak az első tányértörésen, mert amíg tart a rózsaszín köd, amíg nincs semmi baj, addig nem derül ki, hogy valóban kötődnek-e egymáshoz.
Márta asszony Debrecenben szerzett teológus diplomát, első lelkészi állomáshelye Szabolcs község, onnét a felső-zempléni Nyíri-Füzérkomló-Hollóháza társegyházközségbe került, aztán 2011-ben Nagyvisnyó gyülekezete hívta. Elődjétől viseltes parókiát és felújításra váró templomot örökölt.
Apránként hozza rendbe mindkettőt: pályázati forintokból zarándokház épül (hol hitetlen turista is megszállhat), a kertben a léleknek golgota készül szentenciákkal, a testnek dézsafürdő adatik. Isten háza pedig hamarosan, remélhetően közpénzből szépül, de így vizesedő fallal, szúette padokkal is gyönyörű. Tálib legyen a talpán, akit nem nyűgöz le ez a háromszáz éves, „népi barokkosra” fazonírozott, fakazettás templom, előterében a világháborúban szitává lőtt, eredeti szélkakasos bádogtetővel, falán a lelkész asszony tréfás iránymutatásaival.
De ne lelkesedjük túl az élményt, (szinte) itt a tavasz, tessék Visnyóra kirándulni, tán még egy jóféle teát is kap a vándor a parókián.
Búcsúzóul belelapozunk az anyakönyvbe. Minden párnak egy sor jut, csupa száraz adat, de az utolsó rubrika a lelkészi megjegyzésé. A 2019. december 27-ei bejegyzésen akad meg a szemünk. Koncz Sándor és Dobó Tímea kötött e napon házasságot, s a következő lelkészi impresszió került rögzítésre náluk: „szerelem első látásra”, valamint „örökké tartó szerelem”.
Márta asszony magyarázata: „Kértem, jellemezzék a kapcsolatukat, mire Tímea kapásból azt felelte, hogy szerelem első látásra, Sándor pedig rávágta, hogy örökké tartó szerelem. Megindító volt.”
*
Szilvásvárad tudja, milyen a jó kőkori szex címmel riportoztunk négy éve a Nagyvisnyótól dárdahajításnyira lévő, szintén a bélapátfalvai járáshoz tartozó Szilvásváradon. Kalauzunk a megye egyik legszórakoztatóbb alakja, a régész-barlangász-túravezető-környezetvédő polihisztor, Regős József, alias Mókus bácsi volt, aki a maga alapította őskormúzeumban mesélt nekünk egyebek mellett a fáraók idején alkalmazott fogamzásgátlásról („egységnyi krokodiltrágyát mézzel keverünk, majd a megfelelő helyre kenjük”), valamint egy németországi archeológiai konferencián előadott prezentációjáról, amelynek esszenciája az, hogy „falloszok, puncik, agyba-főbe”.
Mókus bácsit most is felkerestük, ugyanis nemcsak a kőkori szex titkát ismeri ő, hanem a hosszú házasságét is: ötvenkét éve vette el feleségét, két gyereket neveltek fel.
A lelkész asszonnyal ellentétben Mókus bácsi nem skiccel ábrát, de ő is előrukkol egy szentháromsággal: az egészséges létezés alapelemeivel.
Az ember olyan, mint a háromlábú szék. Az első láb: a szex. A második láb a mély emberi kapcsolatok, a barátok. A harmadik láb az értelmes elfoglaltság, a kedvedre való munka, hobbi, az alkotás.
Mi a helyzet egy-, két-, három lábbal?
„Ha megvan mindhárom láb, akkor stabil az életed, mint a háromlábú szék. Ha csak két láb van, némi segítséggel, falnak támasztva még megállhat a szék. Ha csak egy láb van, akkor támaszthatod bárminek, az első huzat felborítja. Ha pedig nincs láb, az már nem is szék. Ha nem jó a házasságod, plusz elveszíted a munkádat, akkor betegesen szomjazod az azonnal megszerezhető, alkalmi emberi kapcsolatokat, és kocsmatöltelék lesz belőled. Ha nincsenek normális barátaid, és a munkádat is elveszíted, akkor szexfüggő leszel, jobb esetben a házasságodban. Ha nincs emberi kapcsolatod, és a rossz házasság miatt nincs szex, akkor munkamániássá válsz. Az asszonynak annyiban könnyebb, hogy nála az alkotótevékenységet ki tudja váltani a gyereknevelés.”
A tételnek van egy a házasságra vonatkozó alpontja, ami így szól: „Az igazán jó házassághoz nem három, hanem hat láb szükségeltetik, vagyis az, hogy mindkét fél kisszéke stabilan álljon. Jó hír, hogy ha szereted, segíted a másikat s ő viszontszeret, viszontsegít, azzal egymás egyéni és közös stabilitását növelitek. Ha neki jó, akkor nekem is jó, és ettől kettőnknek még jobb.”
Mókus bácsinak kifejezetten jó.
„Hatalmas ajándék nekem az asszony. Veszélyes időszakot éltem, épp leszereltem a honvédségtől, le kellett válnom anyáméktól, benne volt a pakliban, hogy megcsúszok, de jött ő. Semmi villámcsapás, nem úgy történt, hogy meglátni és azonnal beleszerelmesedni, hanem úgy, hogy lassacskán megismertük egymást, és egyszer csak rádöbbentünk, hogy valami ilyesmire vágyunk, aztán megesküdtünk, és már csak annak kellett szorítani, hogy mindketten valóban olyanok legyünk, amilyennek mutattuk magunkat.”
Arra a kérdésre, hogy miért pont a bélapátfalvai járásban a legalacsonyabb a válási arány, lokálpatrióta választ ad.
Megint csak: stabilitás! Ez itt a Bükk. A Bükk stabilan tartja az emberek lelkét. Misztikusan hangzik, de igaz. Ha épp bajod van akár az asszonnyal, akár a főnököddel, bárkivel, akkor irány az erdő, és lenyugszol, stabilizálódsz.
Mókus bácsi bármit képes visszavezetni az ősemberre.
„Már a kőkorban is ember lakta ezt a vidéket, nem véletlenül. A Bükk rengeteg különböző kőzetből épül fel, és ahány kőzet, annyiféleképpen bomlik, ami megannyi különböző felszíni formát eredményez. Szurdokok, fennsíkok, sziklaletörések, sasbércek, források, barlangok. A változatos természet színes növényzetet, gazdag állatvilágot képes eltartani, és ahol van víz, növény, állat és barlang, ott boldog embert is találni. A legrégebbi leletünk egy kétszázezer éves szakóca, megtekinthető a múzeumunkban. A környék első települése 7500 évvel ezelőtt létesült! Eláruljam, hogy az ősinek mondott Egyiptomban hány évesek a legrégebbi piramisok? 4500. Akkoriban itt már 3000 éve nyüzsgő falvak működtek.”
Mókus bácsi szerint a modern élet, s benne a modern házasság leggyilkosabb ellensége a város. „Nagy igazság, hogy vidéken jó élni, de nehéz megélni, így a város eredményesen csábítja, ragadja magához a vidékieket. Csakhogy minél nagyobb a település, annál több emberrel találkozol, viszont annál kevesebbet ismersz. Rengeteg idegennel futsz össze, ám a kapcsolatod velük csupán felszínes. Etológusok állítják, hogy csak a 2000 fő alatti létszám képes közösséget alkotni, afölött szétesik az egész.”
Szilvásvárad mázlija, hogy a tizenkilencedik század óta stabilan úgy másfél ezres. „Az iparosodás hajnalán nőttünk ekkorára, hiszen van víz, ami hajtja a gépeket, az erdő ad fát, lehet vasat olvasztani, papírt, szappant, üveget gyártani, kézműveskedni. Ennyi kellett a stabil fejlődéshez.”
Utóbb a szocialista iparosítás a közelben felépítette Kazincbarcikát és Ózdot, plusz Eger is belehúzott; lett konkurencia, lett ingázás, lett új rend. „Aztán az 1990-es rendszerváltással megdöglött az ipar, a nyakunkba szakadt a munkanélküliség. Vagyis a történelem kirúgta Szilvásvárad háromlábú székének egyik lábát, odalett a stabilitás, de messze nem annyira, mint városon, mert a föld, az állat, az erdő megélhetést kínál.”
Nem nyughatunk, rákérdezünk Mókus bácsinál, hogy ha neki annyira jó otthon, akkor mire utalt azzal a mondatával, hogy „ha épp bajod van az asszonnyal, irány az erdő”.
Nem azt mondtam, hogy tökéletes az életem, a házasságom, hanem azt, hogy stabil. Nincs olyan, hogy tökéletes. Ha neked csak a tökéletes felel meg, akkor pokollá teszed a társad életét, és elbuktok. Kompromisszumra kész kell legyen mindkét fél. Ha hosszú házasságot akarsz, a megfelelő időben süket kell légy, vak kell légy, sőt olykor néma kell légy.
Mókus bácsi szerint az utóbbi a legnehezebb. „Ha ezt mind jól időzíted, és a párod is jól időzíti, akkor van sansz a holtomiglan-holtodiglanra. A legkisebb marhaságon félremehet egy kapcsolat. Fiatalkoromban egy barlangos esküvőn a párt összeadó Fónyad Béla lelkész azt mondta, hogy a házasság olyan, mint a kavics az utcán: amíg a járdán látod, észre sem veszed, de ha bekerül a cipődbe, elviselhetetlenné teheti az életedet. Maga az asszony is lehet kavics, hiszen amíg nem élsz vele, nem nyomja a lábadat, de ha összekötöd vele a mindennapjaidat, biztosan találsz benne olyan tulajdonságot, ami akár hosszú évek után elkezdi nyomni a bütyködet az életed cipőjében.”
Van elviselhetetlen kavics?
„Elviselhetetlen helyre csúszó és ott beragadó kavics egész biztosan van. Ha nincs kompromisszum, ha nem szerezhető vissza a közös béke és a két egyén lelki békéje, jobb szétválni, mint belebolondulni.”
*
Mónosbél községet a rendszerváltás óta Varga Sándorné vezeti. Számos házasságban érintett, hiszen az első húsz évben az anyakönyvvezetői teendőket is ellátta a mindössze 420 lelkes faluban. És egy válásban is érintett, ugyanis ő maga huszonkét év házasság után, férjezett nevét megtartva, kilépett a házasságából.
Vargánénak a település a családja, magára családfőként tekint; azt mondja, minden famíliát az ünnepei tartanak össze, így aztán Mónosbél életét is ünnepek, pontosabban rendezvények köré szervezi. Harminc éve ugyanaz a menetrend: a program a farsangi bállal indul, aztán szép sorban következik a többi, költészet napja, búcsú, családi nap bográcsfőző-versennyel, új kenyér ünnepe, nyugdíjas találkozó, batulfesztivál, Mikulás, advent; aztán elölről az egész, aztán megint és megint és megint. A pandémia sem leküzdhetetlen akadály, a karantén alatt online pörköltöztek, a szomszédok netről követték egymás kavarását, a végén a díjak nem kóstolás és értékelés, hanem sorsolás útján találtak gazdára.
Ugye megakadt a szemük a batulfesztivál kifejezésen?
A batul egy Erdélyből származó, nemesítetlen, mondjuk úgy, ősi almafajta; neve a „bátul”, vagyis boglyafenék szóból ered, s arra utal, hogy az erdélyiek pince híján az októberi almaszüret után a szénaboglya aljára halmozták a gyümölcsöt, ami tavaszra besárgult, megízesedett.
Mónosbél határában, a domboldalon, a temető alatt sok évtizeden át teleknyi batulkert vadult a kedvére, a terméshozam és az eltarthatóság démonaitól hajtott agrármérnökök nemesítő munkájától távol, kizárólag elhaló öreg fák gyökeréről hajtva, magról erősödve, az időjárás és a betévedő vadak által szabályozva. Zöldellt, pirosodott, majd lepotyogott a „keveset érő” gyümölcs a helyiek szeme előtt, mígnem egy a faluba tévedő agrárszakember fel nem kiáltott: „Ez bizony batul!”
És amint kimondatott, hogy érték az, ami addig nem tűnt annak, a nép rendet tett az almásban, körbe kerítette, s azóta is védi, gondozza a közbirtokot. Vargánénak köszönhetően hamarosan lett Batul Fesztivál, vagyis hát almaünnep. Batulkompóttal, batulpitével, batullepénnyel, batullekvárral, batulpuffanccsal. Batulbulival. Batulbüszkeséggel. Közösséggel.
A legfrissebb batulság, hogy minden mónosbéli újszülött tiszteletére batulcsemetét ültetnek a szülők a közkertben.
Kipucolódtak az elgazosodott kiskertek, egyre többen tartanak állatot, már nemcsak baromfit, hanem malacot is.
Az almáskert fölött öreg kápolna trónol. Csúcsán ferde a torony, két éve gömbvillám bökte oldalba s térítette el a függőlegestől. Ami arra emlékezteti Vargánét, hogy derült égből is érkezhet istencsapása, és a jó családfőnek, a derék polgármesternek a nap huszonnégy órájában készen kell állni a segítségre. „A telefonom mindig bekapcsolva, éjszaka is hívható vagyok. Jó néhány egyedülálló, idős ember házkulcsát tartom a táskámban, ha télen nem füstöl a kémény, ha nincs mozgás, bezörgetek. Rám bízták őket a gyerekeik.”
*
Balaton községnek semmi köze a tóhoz; neve szláv eredetű, arra utal, hogy a falu egykor mocsaras területen létesült. Polgármestere, Udzeliné Murányi Enikő eredeti figura.
Meséli, a minap lebetegedett.
Azt mondja az orvos, beköt egy infúziót, amitől olyan leszek, mint a Duracell nyuszi. Azt kértem, kössön be inkább egy olyat, amitől legalább pár percig nem leszek olyan, mint az a Duracell nyuszi.
Tényleg Duracell ez a nő. Egyszerre telefonál a hivatal vonalasán, beszél a mobilján, ír alá pályázati pakkot, és szervezi, hogy meglátogathassuk a falu leghosszabb házasságát maga mögött tudó párt, Kovács Istvánt és nejét, Icu nénit. Pista bácsi és Icu néni bőven betöltötte a nyolcvanat, ám a mozgásuk arra enged következtetni, hogy nekik is juthatott pár palacknyi a balatoni doktor duracelles infúziójából.
Bő hatvanegy éve, 1961. augusztus 12-én esküdtek, s azóta is töretlenül együtt.
’56 nyarán fejezték be az általánost, egri kollégisták lettek, Icu gimnáziumba iratkozott, Pista ipari iskolába. A forradalom félbeszakította az oktatást, a tanév januárban folytatódott; Icu visszament, utóbb le is érettségizett, Pista viszont, azt mondja, annyi vért és akasztott embert látott azokban a napokban, hogy viszolygott a várostól, inkább kölökként segédmunkásnak szegődött a borsodnádasdi lemezárugyárba.
A kemencék mellé osztottak be. Nyáron hetven fokig ment fel a levegő hőmérséklete, naponta többször fordult a mentő. Orosz piacra dolgoztunk, egyszer meglátogatott minket egy szovjet delegáció, csóválták a fejüket, és kérdezték az igazgatót, hogy hány évre ítélték el ezeket a fiatalokat. Azt hitték, büntetésből pörkölődünk. Pocsék munka volt, sose szerettem, de megszoktam, kellett a pénz, és elég jól fizetett a gyár.
Icu néni állítja, tanulhatott volna az ura. „Vágott az agya, de hiányzott az akarat. Inkább állandóan focizott és a focista haverjaival szórakozott.”
Ahogy Kárpátalján Robi évekig legyeskedett Márta körül, úgy Pistának is a türelem termett rózsát, ugyanis Icu a gimnáziumi évek alatt végig udvaroltatta őt. „Énekkaroztam, báloztam, színházbérletem volt, statisztáltam is néhány darabban, filmben, alig láttuk egymást. A fiúk hétvégén jártak a lányos házakhoz, nálunk egyszerre négyen-öten ücsörögtek, kártyáztak, mi, lányok, asszonyok pedig kézimunkáztunk, közben lehetett ismerkedni. Aztán, ha valaki megtalálta a párját, elmaradt. Fogytak az udvarlók, és Pista tartott ki legtovább, hát hozzámentem. Én karcsú voltam, ő erős, mint a bivaly, megvédett mindentől. Apránként összeszoktunk, mint a koszos malacok.”
Egy futballista csapattárs esküvőjén jöttek össze. Icu éjfélig kapott kimaradást a szüleitől, de csak reggelre ért haza, botrány kerekedett. Pistának meg meccse volt másnap reggel az NB III-as Borsodnádasd jobbhátvédjeként.
Hazakísértem Icut, aztán irány a pálya, lezuhanyoztam, beöltöztem, és kezdődött is a meccs. Annyit elárulhatok, hogy elég jól ment a játék.
Belevetették magukat Balaton kulturális életébe, néptáncoltak, moziba, színkörbe jártak, báloztak. „Aztán összeházasodtunk, építkezésbe fogtunk, és elmaradt szinte minden szórakozás.”
Icu az érettségi után kocsmában lett pénztáros, majd átkerült a közértbe, szintén a kassza mögé, onnan pedig bérelszámolónak egy nádasdi céghez; mindeközben képesítés nélküli beugróként írni, olvasni tanított alsós gyerekeket. Pista bácsi viszont rendületlenül, három műszakban hengerelt a hetven Celsiusban, egészen a nyugdíjig, 1991-ig, plusz vitte a háztájit. A háztartással nem volt gond, Icu néni összefogta a szálakat, ellátta a családot.
„Az uramnak nem kávét főztem, azzal nem bírni a vas mellett, hanem nudlit, az mindig volt itthon, mellé tócsni vagy krumplis tészta, de nem boltiból, hanem gyúrtam, még a kenyeret is én dagasztottam. Estére szépen végeztem mindennel, ültem a tévé elé, de még a film alatt is járt a kezem, kézimunkáztam, bedolgozásra, a konyhára való kijött belőle. Lefekvés előtt mindig olvastam, a mai napig heti egy könyv a normám, Jókaitól Wass Albertig. A történelem a kedvencem, ma is fejből sorolom az összes királyunkat évszámokkal. És a Petőfi összest is fújom. Mindig is jó volt a felfogásom, a gimnáziumi történelemtanárom úgy hívott, hogy én élő kislexikonom.”
Két fiuk született, egyikük történész lett, középiskolában tanít, plusz Vácott főszerkeszt helyi lapot, másikuk technikumot végzett, iparos ezermester „rengeteg végzettséggel, bármit megjavít”.
Icu néni büszkeségei ők. „Hatalmas szerencsém van velük. A kisebbik könyvmoly, mindig regényt kért ajándékba, mindig meg is kapta, mindet ki is olvasta, mindből tanult. Vasárnaponta járnak haza, főzök nekik, mindenki boldog. Bírom a munkát, és az akaratom hatszor akkora, mint én magam. Csak akkor támad bajom, ha leülök. Így aztán inkább nem ülök le. A múltkor mondta a nagyfiam, hogy anyu, ha rosszul leszel, nem mentőt hívunk hozzád, hanem egy banda cigányt, mert ha zenét hallasz, azonnal felütöd a fejed.”
Jobb korban, egy kis dobbantóval tán bölcsész lehetett volna Pista bácsiból, Icu néniből pedig egész biztosan. A tehetség bizonyítéka a családi könyvtár. A házaspár a szuterénben lakik, mondván, nem szeretnek lépcsőzni, így odafönt a komplett lakás funkcionál tisztaszobaként, telekönyvespolcozva, ásványokkal, autómakettekkel, regényekkel, újságok, hetilapok bekötött évfolyamaival rogyásig rakva: tényleg ott az összes klasszikus, és ott a friss Nemzeti Sport is.
Icu néni és Pista bácsi egymásnak is köszöni, hogy életben van. „A nálam húsz évvel fiatalabbaknak már síremlékük van, nekem még sírhelyem sincs. A szeretet megtart és összetart minket. Én szókimondó vagyok, a férjem meg türelmes, elvisel, jól kiegészítjük egymást” – így az asszony.
Velem egyidős férfi már alig. Aki kertészkedik és marad a föld közelében, jobban bírja. Azok robbantak le először, akik beköltöztek városba, tömbbe, meg is bánta mind pár hónap után
– így meg az ura.
Válás csak a házasság legelején került szóba, Icu néni jóvoltából.
El-elmaradozott a focistákkal, és úgy jött haza, hogy több volt a fejében, mint amit én még elviselek. Párszor elmagyaráztam neki, ha így folytatja, nem lesz hosszú életünk egymás mellett. Megértette.
*
Jó két év telt el a nagyvisnyói álompár, Dobó Tímea és Koncz Sándor házasságkötése óta. Tímea „szerelem első látásra” mondata „befejezett múlt idő”, nem fog rajta az idő, ám Sándor „örökké tartó szerelem” állítása megér egy csekkolást. Telefonon érjük utol őket, a háttérben baba követelőzik, ez elég jó jel.
A szülőkre olvassuk az „örökké tartót”, mire Tímea azt mondja, „azóta is örök”, Sándor pedig azt, hogy „ez volt és ez is maradt a terv”. Ami pedig az „első látásra” bejegyzést illeti: mindketten sokat, sokakat láttak már, mire négy éve egy bulin megpillantották egymást. Tímea 39 éves volt ekkor, Sanyi 33.
Mindketten szegény családból jönnek. Sanyi édesapja bányász, édesanyja varrónő, ő maga hegesztő iskolát végzett Ózdon, most Egerben betanított géplakatos. Tímea 19 évesen veszítette el az édesapját, az édesanyja akkor már rokkantnyugdíjas volt. Érettségi után pincérnek állt, huszonöt évet húzott le az egri vendéglátásban, bár megutálta az éjszakázást, de csinálta, míg a húga diplomát nem szerzett. Aztán beült egy irodába logisztikusnak.
Sanyi partiarc volt, két másik sráccal élt közös albérletben, állandó buli, sűrűn váltotta a csajokat.
Kerestem az igazit, intenzíven, de csak nem találtam meg. Komolyan beszélek. Félig. Már húszévesen is akartam gyereket, csak nem leltem rá az édesanyjára.
Tímea romantikus, ragaszkodó nő.
Borzalmas kapcsolatokban éltem évekig, mindig próbáltam megjavítani a javíthatatlant. A csalódásaim miatt hitevesztett ember kellett volna legyek, de a legnagyobb bajban is hittem, tudtam, hogy megtalálom a lelkem másik felét. Úgy voltam vele, akkor is kibírom, ha a nyugdíjas koromig kell várnom, és legalább az életem utolsó szakaszában lesz néhány boldog, tartalmas évem egy jó ember oldalán. Mert igenis megérdemlem. Soha nem adtam fel.
Három hónappal az „első látásra” után, februárban, Valentin napon Sanyi virágcsokorral jelent meg. „És mindenféle ajándékokkal. Kérte, költözzünk össze. Féltem, hogy nem hagyja abba az állandó bulizást, gondolkodási időt kértem. Azt felelte, bármeddig vár rám, ígéri, mindent fölszámol, mert halálosan szerelmes belém. Tetszett nekem a dolog, de azért kicsit kellettem magam, hogy majd meglátom, nekem még iskolába kell járnom, karriert kell építenem, szóval ilyen kifogások, női praktikák. De belül repestem az örömtől.”
Áprilisban összeköltöztek, decemberben összeházasodtak. „Ez az életem legjobb döntése.” „Az enyém is.”
Sándor édesapjának faluját, Nagyvisnyót választották az esküvő helyszínéül.
„Sanyi pogány, engem ugyan megkereszteltek, hiszek is, de templomjáró nem vagyok. Ezzel együtt mindketten akartunk áldást a házasságunkra. Először azt találtuk ki, hogy egy egri templomban esküszünk, de amikor közölte a pap, hogy az százezer forintunkba kerülne, inkább mentünk Visnyóra. Jól tettük, mert futószalag helyett személyességet kaptunk. A karácsonyi istentiszteleten bemutattak bennünket a falu gyülekezetének, és Márta kihirdette, hogy aki áldást szeretne adni a házasságunkra, részt vehet a templomi esküvőnkön.”
Pár napra rá, december 27-én meg is jelentek mindnyájan.
Márta asszony így a visnyói hívek támogatásával áldotta meg Tímeát, Sándort és a születendő gyerekeiket.
Ami annyira jól sikerült, hogy akkor éjjel teherbe is estem
– mondja Tímea.
És 2020 szeptemberében megszületett Patrícia, aki most a gyerekülésből kiabál.
Lesz testvére?
„Jöhet bármennyi, nem dobunk ki egyet sem. Mártát kell megkérdezni. Hamarosan kereszteli Patríciát, hátha megint megáld bennünket is.”
