A Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke arra kérte híveit, hogy húsvét után ne zárkózzanak be, hanem örömmel kiáltsák a világba Krisztus feltámadását.
Fabiny Tamás húsvétvasárnap, a Budavári Evangélikus Templomban tartott ünnepi istentiszteleten úgy fogalmazott, „nagypéntek valamiféle kimerevített állókép volt, ott semmi mozgás nem volt, csak a három kereszt állt mereven, mozdulatlanul a Golgotán”.
Ezzel szemben húsvét csupa mozgás, dinamizmus, csak úgy peregnek a filmkockák, váratlan fordulatok történnek, mert ez a versenyfutás, a Jézusért való versenyfutás
– mondta.
Az evangélikus püspök azt kérdezte, miért van az, hogy Jézus szenvedése annyira megrázta a tömegeket, hogy a mellüket verve azt érezték, mindez érettük, miattuk és helyettük történt, ugyanakkor Jézus feltámadása után a tanítványok egyszerűen csak hazamentek, és „önkéntes karanténba” vonultak.
Bezárkóztak félelmükben, mert egy olyan vírus uralkodott el ott azon a vidéken, amelyet úgy hívnak, hogy félelem, egy olyan vírus, amelyet úgy hívnak, hogy aggodalom, úgy hívnak, hogy bizalmatlanság
– fejtette ki Fabiny Tamás. Hozzátette, „ők húsvét után vannak, de húsvéttalanul élnek”.
Nem ilyenek vagyunk-e még sokszor? Nagypéntek még megrendít minket, fel sem tudunk ocsúdni a megrendültségtől, amikor látjuk Jézusnak a kereszthalálát, de a húsvéttal mintha nem tudnánk mit kezdeni
– mondta Fabiny Tamás. Kiemelte, „idefelé még sietünk, nézzük az óránkat, legyen jó helyünk, (…) de visszafelé nincs már bennünk az az ujjongás, nincs meg bennünk az az odaadás, amit pedig Jézus elvárna tőlünk”.
Hazamegyünk, mintha lejárt volna a munkaidőnk, hazamegyünk, mint aki jól végezte a dolgát, elvégezte a vasárnapi szent cselekedetet az istentiszteleten, és akkor bezárkózunk
– tette hozzá.
Az evangélikus püspök azt kérdezte: „húsvét előtt élünk vagy húsvét után? Húsvét igazán valóság-e a mi szívünkben, nem csak visszagondolunk-e egy kétezer évvel ezelőtti különleges napra, hogy Jézus állítólag feltámadt, hanem hiszünk-e abban, hogy Jézus ma is él, itt van közöttünk?”
Hangsúlyozta:
Jézus jó hírével, a feltámadás vigasztaló szavával odaléphetünk, odafuthatunk, odarohanhatunk az emberekhez, mert ők várják ezt a jó hírt.
Legyünk csüggedt, fáradt, alélt tanítványok helyett olyan lendületes Péterek és Jánosok, mint amilyen lendülettel ők versenyt futottak, hogy eljuthassanak a célhoz. De az igazi cél nem az üres sír, hanem (…) az emberek üres szíve, hogy ott be tudjuk tölteni az űrt az élő, feltámadott Jézussal – zárta szavait Fabiny Tamás.
