A váratlan kétharmados vereség padlóra küldte az ellenzéket, a pártok vezetői közül pedig néhányan azonnal célba vették a miniszterelnök-jelöltet. Ön is elemezte a helyzetet, a Facebook-oldalán azonban nem a hibáztatásra helyezte a hangsúlyt, hanem arra, hogy a vesztes pozícióból miként kellene továbblépni az ellenzék politikusainak.
Azért tettem nagyon gyorsan javaslatokat az ellenzéknek, mert sok függ attól, hogy a pártok felfogják-e, egyszerűen nincs más lehetőség, mint teljesen mást csinálni, mint eddig.
Miben tud az ellenzék teljesen mást csinálni? A Facebook-bejegyzése szerint három dologra lesz szükség: összefogásra, ellenállásra és megújulásra.
Nyilvánvaló önbecsapás, vagy ha durvábban fogalmazunk, akkor hazugság, hogy az összefogás önmagában elegendő a fideszes rendszer legyőzéséhez. A sikerhez a megújulásra és az ellenállásra is szükség lett volna, de ezek hiányoztak.
Márki-Zay Péter vasárnap este úgy fogalmazott, hogy mindent egy előre kitalált modell szerint csinált végig, csakhogy a modell nem működött.
Igen, a volt miniszterelnök-jelölt ráadásul azzal kezdte a beszédét, hogy igaza volt Hadházynak, amíg ez a propaganda létezik, addig nem lehet nyerni. Ha valaki visszanézi, miket nyilatkoztam az elmúlt években, akkor valóban azt láthatja, évek óta mondom – sajnos eddig hiába –, hogy
Eddig nem vették elég komolyan a helyzetelemzését, vagy túl radikálisnak találták a véleményét?
Talán én is hibáztam, hogy korábban nem tudtam meggyőzni az ellenzék többségét, amiben az is benne volt, hogy közben reménykedtem is, hogy nem látom jól a dolgokat, tévedek. De most, egyáltalán nem vagyok boldog attól, hogy a miniszterelnök-jelöltünk vasárnap kénytelen volt azt mondani, hogy nekem volt igazam. Tény, hogy már rég az a véleményem, hogy a diktatúra állandó emlegetése teljesen fölösleges, mert az csak egyszerű definíció, az kell, hogy aktívan tegyünk is az átalakításáért. Elcsalt választás volt, ezt ki kell mondani. A kimondás azonban nem elég. Ha csak sajnálkozunk, de közben mindent ugyanúgy csinálunk tovább, akkor a következő választásnak is hasonló eséllyel tudunk majd nekifutni.
Radikálisabb lépéseket vár a parlamenti képviselőktől?
Mindenképp. Az első fontos tisztázandó és legitim kérdés rögtön az, hogy felvehető-e a mandátum. Én azt mondom, hogy igen, de csak akkor, ha arra használjuk, amikre kell.
A mandátum által lesznek fizetett politikusaink, akiknek lesz pénzügyi keretük, lesz stábjuk, lesznek lehetőségei, de ez csak akkor vállalható, ha nem játszunk el egy olyan parlamentet, mint amilyet Putyinnak játszik az orosz ellenzék.
Konkrétan mit vár el egy kétharmados többséggel szemben ülő ellenzékitől?
A politikában nagyon fontosak a szimbólumok. Ezért például szerintem csak akkor lehet elmenni a nyitóülésre, ha fontos garanciákat kapunk a későbbiekre nézve. Ha nem kapjuk meg, nem megyünk el. A Fidesznek fontos a nyitóülés. 2018-ban sajnos nem tudtam rávenni a kollégákat a távolmaradásra. Érzésem szerint akkor is a Fidesz volt a háttérben, és nem engedte meg ezt. Jelenleg azonban tudatában kell lennünk: nagyon nem mindegy, hogy egy elcsalt választás után a parlament ellenzéki oldala üres lesz-e, vagy sem. Ez a saját választóink és a nemzetközi közvélemény felé is egy fontos üzenet.
Milyen garanciákra gondol?
Gondolom, valójában ön sem hiszi, hogy ezekre a követelésekre rábólint a kormányoldal a negyedik kétharmad után.
Akkor nem leszünk ott a nyitóülésen a parlamentben.
Nem egy újabb csapdába sétál bele az ellenzék, amikor még attól a kis nyilvánosságtól is megfosztja magát, amit a parlamenti szereplések jelentenek?
Ezzel valójában semmi kockázatot nem vállalunk, mert eddig is ki voltunk zárva a nyilvánosságból. Az elmúlt tizenkét év alatt talán, ha egy ellenzéki javaslatot megszavaztak. A fizetett bizottsági posztok pedig csak anyagilag fogják meg a képviselőket. Hiszen a szinte semmilyen valós munkát, néha egy-egy félórás elfoglaltságot jelentő bizottsági elnöki vagy alelnöki posztért súlyos százezreket kapnak a képviselők. Nem veszítünk a távolmaradással semmit. Egy ügyeletest be kell küldeni, aki elmondja az ellenzék véleményét. Aki azzal érvel, hogy bent kell maradni, abból leginkább az egyéni érdekek beszélnek, mert mondjuk azt gondolja, hogy jó szónok, és egy-egy beszólással kéthetente címlapra kerülhet, mondjuk, a 24.hu-n. Ezzel nem vagyunk előbbre, sőt inkább az történik, hogy legitimáljuk a rendszert.
Elvárható az ellenzéki politikusoktól, hogy egzisztenciális áldozatokat hozzanak, és lemondjanak azokról a posztokról, amelyeket a többi képviselőhöz hasonlóan az Országgyűlésben be kellene tölteniük?
Meg kell hozni ezt az áldozatot, és ezt be is kell jelenteni azzal, hogy nem veszünk részt a színjátékban. Láttam már olyat 2018-ban, hogy valaki meghirdette az ellenállást, majd szépen elfoglalt egy olyan parlamenti kamuállást, amely egymillióval toldotta meg az alapfizetését. Én nem vállaltam egy bizottsági tagságot sem, pedig a ciklus végén ez már havi 300 ezer forintot ért volna. De ha az a képviselőség, hogy a szakértők megírnak nekem egy beszédet, amit aztán elmondok a parlamentben, és utána drukkolok, hogy ma én mehetek-e be az ATV-be, akkor abból csak az jön ki, mint most.
Be lehet rendezkedni négy évre úgy, hogy egy képviselő nem jár be a munkahelyére, és szervezkedik?
Ez az ellenállás, ezt kell csinálni. Évek óta mondom, hogy nem szabad bejárni a fideszes törvényjavaslatok vitájára, hanem ehelyett személyesen kell elmenni a falvakba, megtalálni azt a néhány embert, akivel a későbbiekben lehet kapcsolatot tartani, és lehet rá számítani. Ezzel lehet ellensúlyozni azt, ami most is történt, hogy a falusi polgármesterek elhajtották a lakosságot a Fideszre szavazni.
A választás eredménye azt mutatja, hogy az ellenzéknek alig van kapcsolata a vidéki szavazókkal. Át lehet hidalni ezt a szakadékot ilyen akciókkal?
Az biztosan nem működik, hogy egy hónappal a választás előtt lemegyünk vidékre egy pulttal, aztán a fotót megosztjuk a Facebookon. A kapcsolatnak valósnak kell lennie. Ezt eltanulhatjuk Orbánt Viktortól, aki 2006-ban elküldte a parlamenti képviselőit, hogy három hónap múlva jöjjetek vissza minden faluból két névvel, akiket majd felhívhatnak, ha Kubatovnak szüksége van rájuk. A vidékkel való együttműködés nem megy úgy, hogy kiírunk egy internetes űrlapot, hogy itt jelentkezzen, aki aktivista akar lenni. Munka mellett nem lehet politikát csinálni, nem várható el, hogy valaki hobbiból szervezzen meg egy-egy választókerületet.
Az ellenzéki összefogás túléli ön szerint a bukást?
Voltak, akik már a választás éjszakáján elkezdték támadni a korábbi miniszterelnök-jelöltet. Azt gondoltam, hogy ez nem fog ilyen gyorsan megtörténni, várnak vele legalább néhány napot. Szerintem ez egy nagyon rossz út. Az is nagyon rossz irány lenne, ha a pártok összefogása annyiban maradna meg, hogy a miniszterelnök-jelöltre kenik a bukást. A bukás az az elmúlt négy év hibáinak az összességéből adódott. Természetesen voltak a miniszterelnök-jelöltnek is hibái, de a legnagyobb hiba az volt, hogy a játékszabályokért nem küzdöttünk meg. Mit csináltunk korábban? 2019 után például már hiába szerveztem több tüntetést a propaganda ellen, a pártok nem jöttek el, mert azt mondták, hogy az nem fontos. Összefoglalva:
Az összefogást az ön választókerülete, Zugló is próbára tette, hiszen ott alakult ki a legkomolyabb feszültség az előválasztás során. A korábbi országgyűlési képviselő, az MSZP-s Tóth Csaba botrányok közepette vissza is lépett, azóta már gyanúsítottként hallgatták ki, miután 280 millió forint kenőpénz elfogadásával gyanúsítják. Ezek után ön mégis 50 százalék feletti eredménnyel tudott nyerni. Mi működött a XIV. kerületben?
A zuglói győzelem azért fontos üzenet, mert megmutatja, hogy mit kell csinálni. A zuglóiak megüzenték, hogy megújulást akarnak, és az ellenzéknek sem nézik el a visszaéléseket. Nem sok helyen történt meg, hogy az ellenzék javítani tudott a korábbi eredményein, Zuglóban viszont igen. A megújulás egyébként országosan sajnos nem volt teljes. A pártlisták kialakítását például nem bízták a tisztelt szavazókra a pártok, a lista pedig végül egyáltalán nem volt bizonyíték a személyi változásokra.
A mandátumot szerző ellenzékiek között is van több régi motoros, akik több ciklust eltöltöttek már ellenzékben a parlamenti padokban. Elképzelhetőnek tartja, hogy ők elfogadják a tervét, és velük vegyen radikálisan más működési irányt az ellenzék?
Megvan a veszély, hogy az említett listáról bekerült emberek beülnek a fizetett pozíciókba. És valóban kockázati tényező, hogy nem lesz megújulás. Nyilvánvaló viszont, hogy borzasztó nehéz gazdasági helyzet jön. Lehet egyfajta káröröm, hogy a Fidesznek kell elvinni a balhét. De megint csak rossz stratégia lenne abban bízni, hogy a ciklus végén majd emiatt újra be lehet menni a parlamentbe. Aki ebben bízik, az ugyanúgy elfecsérli a következő éveket, mint ahogy most is elfecséreltünk négy évet. Az előző ciklusban is voltak a válságok, volt totális kudarccal végződő járványkezelés, volt oroszbarát háborús hozzáállás, és már most látható, hogy beindult az infláció. Ezeket nem élné túl a kormány, ha nem azok a játékszabályok lennének érvényben, melyeket Orbánék kialakítottak. Szerintem normális játékszabályok mellett lehet, hogy megnyerhette volna az ellenzék a választást. Most viszont arra kérem őket, hogy még egyszer gondolják át, min kell változtatni.
