Csütörtökön, amikor ezen rövid tisztázó elemzés írásába belefogtunk, a budapesti utcán egész nap esett az eső. Nagyobb összeggel mernénk fogadni arra, hogy van olyan szavazó az országban, aki rögtön elkezdett az ablakból kitekintve azon gondolkodni, hogy mi lesz, ha vasárnap is esik. És jönnek majd tucatjával – és akkor keveset mondtunk – azok a Facebook-kommentek is, melyek vasárnap az adott napszak aktuális csapadékmennyisége vagy éppen hőmérséklete alapján részvételi „prognózissal” élnek.
Ismerős mondatok mindannyiunknak:
- „Ha jó idő van, sokan elmennek kirándulni, az a szervezett mozgósítással bíró pártnak jó, a bizonytalanok inkább a pihenést vagy a természetet választják”.
- „Esik az eső, a fiatalok ilyenkor inkább otthon maradnak, ez nem jó az ellenzéknek, pedig ott vannak tartalék szavazók”.
- „Az eső nem állítja meg a fideszeseket, ez inkább az ellenzéknek rossz”.
Ezeknek a politikai időjós kommenteknek se szeri, se száma, nyilván az érintettek meggyőződésüknek, várakozásokaiknak és kognitív torzításaiknak megfelelően olvassák ki a szélsebességből a választási esélyeket. Némileg megmosolyogtatók ezek a gondolatok, de az „eltűnő tinta” országában azért hozzá vagyunk szokva, hogy a fantázia szárnyal. Nyilvánvalóan ezek a feltételezések a választói magatartás túlzó leegyszerűsítései, hiszen aki elkötelezett, de még az is, aki a szavazás előtt csak valamivel döntött, hogy elmegy és kire szavaz, az nagyon nagy valószínűséggel időjárástól függetlenül is elmegy.
Ugyanis, aki dilemmázik, annak kognitív és érzelmi értelemben „csak” addig nehéz eljutni, hogy úgy döntsön: elmegy, illetve hogy kire szavaz. Ez utóbbi folyamatba, azaz a tűnődésbe vagy a mérlegelésbe sok időt, energiát, másképp „költséget” tesz az egyén, ezt a napközbeni időjárás aktuális állapota már kevéssé írja felül. Így működik az emberi (politikai) psziché. Más a választás természete, mint egy esős időben meccsre látogatásé, a felelősség, az önkép, a motiváció és a következmények egészen másként méretődnek meg. Az lehet, hogy nem az esőben fog elindulni, vagy a tikkasztó melegben (áprilisban nem jellemző), de a morfondírozással járó költséget már nem akarja vesztességgel leírni, így kivárja az eső végét.
Erre még mindig sokan mondhatják, hogy ez „csak” tudósi okoskodás, nem ismerjük mi igazán a választókat. Kétségkívül a választói döntéseknek számos bemenete és komponense van, továbbá a válaszói döntések megismerhetősége napjainkra a közvélemény-kutatókat is komoly kihívás elé állította. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szájhagyomány útján terjedő gondolatokat, mítoszokat és vélekedéseket ne lehetne a tudomány eszközével vizsgálni. Már csak azért is, mert például kommunikációs szakértő is képes már előzetesen így nyilatkozni a sajtónak: „Azt is lehet látni, hogy az időjárásnak is szerepe van a választások alakulásában, a részvételi arányban, hogy ki mondja azt, hogy inkább kimegyek metszeni a szőlőbe, vagy szavazni megy”.
Nem tudjuk, hogy az érintett miből látta, de az alábbiakban erre tettünk kísérletet, amikor a rendszerváltás utáni választásokat a napi időjárás tükrében vizsgáltuk: elemeztük a részvételt, valamint azt, hogy az adott voksolást az inkumbens kormánypárt vagy az ellenzék nyerte. Célunk ezzel nem több volt, minthogy valós, adatokon nyugvó választ adjunk arra a kérdésre, hogy az időjárásnak valóban van-e hatása a részvételre, illetve az eredményekre.
A „kutatásról”
1990. március 25-e, az első szabad választás óta 13 országgyűlési választási eseményt tartottak. 2014-ig ugyanis a választások kétfordulósak voltak, az első és a második között két hét telt el. Egy, a legelső került márciusban megrendezésre, 4 májusban, a többi pedig áprilisban. Az elemzés során tehát figyelembe vettük, hogy az adott hónap átlag időjárásához képest a választás vasárnapján milyen az idő (a sokévinek megfelelő, annál hidegebb vagy melegebb). Vizsgáltunk továbbá négy meteorológiai jelenséget, így a csapadékot, a minimum hőmérsékletet, a maximum napi hőmérsékletet, a napsütéses órák számát, valamint a szélerősséget. Mindezeket nem egyszerűen átlagos, magyarországi szinten, hanem 3 régióra bontva Magyarországot: a Dunától keletre és nyugatra, valamint Budapesten.
Az adatok forrása a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Nemzet választást megelőző szombati időjárás előrejelzése, és a hozzá kapcsolódó hétfői jelentés. Ezt kontrolláltuk a met.hu (Országos Meteorológiai Szolgálat), valamint az eumet.hu konkrét, vasárnapra eső mérési eredményeivel.
Hogy az extremitásokkal kezdjük, minden választást figyelembe véve a legrosszabb idő 2002. április 7-én, tehát a 2002-es választások első fordulójában volt. Kifejezetten őszies, hideg időt rögzített a meteorológia, igaz az eső nem esett. Aznap volt a legmagasabb első fordulós részvételi arány (70,53 százalék) és a baloldal – ha csak hajszállal is, de – megnyerte a választásokat. Az évszakhoz képest legjobb idő pedig 1998. május 10-én, tehát az 1998-as választás első fordulójában volt. Ragyogóan sütött a nap, kiváló, nyárias, 27–28 fokos, meleg idő volt. A részvétel pedig minden idők legalacsonyabb első fordulósa, 56,26 százalék, és az MSZP megnyerte a listás választást.
Az utóbbi években, amikor tehát áprilisi választások voltak, sem kiemelkedően rossz, sem kiemelkedően jó időt nem mért a meteorológia – és minden választást a Fidesz nyert meg.
Első ránézésre tehát a jó idő alacsony választási részvételt, a rossz pedig magasat jelez, az extrém idők a baloldalnak, az átlagosak pedig a Fidesznek kedveztek. Ezt az első benyomást többváltozós statisztikai számítással próbáltuk bizonyítani vagy cáfolni. Komolyan vettük tehát azt az állítást, az időjárás befolyásolja a részvételt és/vagy a választás eredményét.
Az időjárás hatása a választásokra
Ugyanakkor a 1990 és 2018 közötti választások részletes statisztikai elemzése azt mutatja,
Sem a csapadék, sem a minimum vagy maximum hőmérséklet, sem a napfényes órák száma, sem a szélerősség, de még a sokévi átlaghoz viszonyított időjárási helyzetkép sem befolyásolja, hogy milyen a választási részvétel Magyarországon.
De a győztes politikai erőt csak befolyásolja, hogy milyen az idő, nem?
Szintén többváltozós statisztikai eljárással (bináris logisztikus modellek futtatásával) megvizsgáltuk, hogy a fenti tényezőknek külön-külön vagy együttesen van-e hatása a listás választást megnyerő pártra, pártszövetségre. Minden futtatásunk azt mutatta, hogy a vizsgált tényezők egyike sincs statisztikai értelemben hatással arra, hogy jobboldali vagy baloldali párt által vezetett párt–pártszövetség nyerte-e meg a választást.
Az extremitásokból való kiindulás, valamint a közszájon forgó, egyébként nagyon szellemes feltételezések, egyszerűen ökológiai tévkövetkeztetések. Ha valaki egyszer eldöntötte, hogy elmegy-e szavazni, akkor – ahogy azt fentebb írtuk – egyszerűen nagyobb erőfeszítésbe kerül számára az otthon maradás, mint az időjárási helyzetképnek való megfelelés.
Böcskei Balázs politológus, az IDEA Intézet kutatási igazgatója, főpolgármester-helyettesi közpolitikai tanácsadó
Szabó Andrea politológus-szociológus, a TK Politikatudományi Intézet tudományos főmunkatársa
