Az ember egyik legáltalánosabb késztetése a biztonságra törekvés. Igyekszünk kerülni a felesleges kockázatot, felkészülni a jövőre a tanulással, biztosításkötéssel vagy épp egy lakáscélú megtakarítással. De vajon miért nem érvényesül ez a megfontolt, előrelátó hozzáállás a nyugdíjjal kapcsolatban is?
A magyarázat: az ageizmus. Magát a fogalmat a WHO vezette be a köztudatba, megmutatva azokat a káros sztereotípiákat, amelyekkel az idősekre és az időskorra tekintünk. Hajlamosak vagyunk ugyanis ezt az életszakaszt valamiféle beszűkült, a veszteségekről szóló időszakként elkönyvelni. Ez pedig arra ösztönöz minket, hogy ne is foglalkozzunk vele, lehetőleg eszünkbe se jusson, hogy mi is leszünk majd ebben a helyzetben.
Ez a negatív kép leginkább a saját félelmeinket tükrözi, a realitás azonban más: a mai 30-as, 40-es korosztály hosszabb életre számíthat, és ha odafigyel egészségére és pénzügyeire, jóval aktívabb életet élhet a nyugdíj évei alatt is, mint a korábbi nyugdíjas generációk. A széles körben elterjed ageizmus viszont kifejezetten gátolja az erre történő, időben elkezdett felkészülést, inkább a halogatásra ösztönöz.
Pedig érdemes számolni a jövővel, és a jövőért. Aki mostanában megy nyugdíjba, még a munkajövedelme 80-85%-ára számíthat nyugellátásként – ugyanez az arány a 2050 körül nyugdíjazottak esetében – a populáció elöregedése, a nyudíjrendszer növekvő terhei miatt – alig éri majd el a 30%-ot – hívja fel a figyelmet Imre Ádám, a Moneyvlog szakértője. Erre a drasztikus jövedelemcsökkenésre nem vagyunk felkészülve – holott nem lehet másképp kivédeni, mint a megtakarítások, az öngondoskodás révén. A már említett halogatás következménye, hogy viszonylag sokan csak 60-65 éves korukban kezdenek a nyugdíjas évek anyagi biztonságával törődni, amikor ez már nagyon komoly pénzügyi áldozatot kíván: ugyanannak a pénzügyi célnak az elérése akár háromszor akkora havi megtakarítást is igényelhet, ha valaki nem a 30-as éveiben, hanem húsz évvel később kezd hozzá. A nyugdíj az Y generáció esetében még nincs az első 10 megtakarítási cél között, és az X generáció tagjainál is épp csak befér az első háromba.
Az ageizmus olyan gondolkodási csapda, amely gyakori ugyan, de leküzdhető. Az első teendő az anyagi tudatosság: egy alap saját könyvelés vezetésével tisztán láthatjuk, mennyi a kiadásunk, mennyi a jövedelmünk, mennyit tudunk megtakarítani. Ráadásul az is kiderül belőle, mennyi pénzre lehet mindenképp szükségünk nyugdíjasként is. A második lépés a rendszeres megtakarítás megkezdése a fentieknek megfelelő összegekkel. A terveket érdemes kisebb szakaszokra felosztani, hiszen egy-egy résztáv megtétele mindig sikerélményt ad: ha ezt meg tudtam csinálni, akkor a kitűzött cél, a nyugdíjas évek anyagi biztonsága sem elérhetetlen.
