Pár centi friss havat kapott a januári Dunántúl azon a délelőttön, amikor megpróbáltunk közel hajtani az egykori bazaltbányához. A fagyott talaj és a vékony hóréteg kombinációja egy ponton lehetetlenné tette a haladást mezei személyautónknak a cél felé, szóval gyalog mentünk tovább. Abban reménykedtünk, hogy az egykori bánya műholdképről is jól látható belső udvarát, kifejtett kráterét egy peremről meg tudjuk szemlélni.
Quadozni szoktak errefelé, legalábbis az ösvény, ami a volt bányába vezetett, erre utal szélességével, két párhuzamos csapásával. Maga a bányagödör valóban grandiózus látvány, itt-ott csupasz sziklafalak merednek az ég felé, az egyiken ottjártunkkor épp őzcsapat kúszott fel, varjak repkedtek károgva a fekete-fehér, bazaltos-havas, holdbéli táj fölött. Ez a 600 lelkes Sümegprága öröksége.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy bazaltbánya története
A zalai megyehatárhoz közel, a Marcal forrásvidékénél lévő takaros falu melletti erdőben úgy 1980-ig bányászták a vulkanikus eredetű kemény kőzetet, amit az építőipar előszeretettel használ fel, a többi közt a vasúti sínek közt is megtalálható. A környéken korábban is működtek bazaltbányák (a bazalt az évmilliókkal ezelőtti vulkáni tevékenység eredménye), csákányok marta réseket találni a Badacsony és a Gulács oldalán, és a hajdan Badacsony-méretű Haláp tetejét is ezért bányászták el. Jelenleg is működnek bazaltbányák a Keszthelyi-hegység peremén, Uzsa és Bazsi mellett.
Az évtizedek óta műveletlen, mára a természet által jelentős részben visszahódított volt bányaterületre aztán 2017-ben bányászati koncessziót írt ki az állam. Ezt ezen év végén a karintiai Mittertrixenbe bejegyzett Modre Bergbau Gmbh nevű osztrák cég nyerte el, és meg is indította az engedélyeztetési eljárásokat, hogy kitermelje a hatvan évre elegendő bazaltot. A helyiek hamar akcióba léptek, aláírásgyűjtés indult, lakossági gyűléseket tartottak, amiken heves volt a hangulat, a cég képviselője, Andreas Puhr se tudta lehűteni a kedélyeket.
Úgy tudjuk, azért sem, mert a Modre nem adott megnyugtató válaszokat több kérdésre. Éppen azokra, amikre a zajtól, portól, rezgéstől tartó sümegprágaiak választ várnának: miként fogják a robbantással lefejtett kőzetet felaprítani (ez nem halk folyamat, lásd az uzsai bánya videóját, a linket megnyitva, a lap alján), illetve hogyan fogják azt elszállítani? A korábbi évtizedek bányászai függő csillékre rakták a kitermelt anyagot, majd a pár kilométerrel arrébb futó Tapolca-Ukk-vasútvonalon pakolták vasúti kocsikba. Uzsán a mai napig ez a módi. A Modre azonban senkit sem nyugtatott meg e téren, félő volt, hogy a bazaltot kamionokkal, közúton, legrosszabb esetben a falun keresztül szállítja majd el. Az önkormányzat ennek elébe is ment, a hegyre vezető belterületi utakat megszórta 10 tonnás súlykorlátozó táblákkal.
A Modrétől 2019-ben még megtagadta a Veszprém Megyei Kormányhivatal a környezetvédelmi engedélyt, ám a cég 2020-ban már megkapta azt. Dacára annak, hogy a falutól 800 méterre fekvő terület egy része Natura 2000-es védelem alatt áll, és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park is kifejezte aggályait, mondván, hogy a védett területen élő növény- és állatfajok veszélybe kerülnének, a közeli Sarvaly-forrás pedig elapadhatna.
A Magyar Hang szerint a sümegprágai bányatelket 2010-ben alakították ki. Korábban az Uzsán is bányászó, német-osztrák tulajdonú Basalt-Középkő Kőbányák Kft. is bányát akart itt nyitni, a terület egy része e német cégé, de a koncesszió lejártáig nem sikerült megszereznie a környezetvédelmi engedélyt. A lap arról is írt anno, hogy a helyi építési szabályzat tiltotta a bányászati tevékenységet, és ugyan a kormányhivatal kötelezte Sümegprága és Sümeg önkormányzatait (a bányaterület több mint fele az utóbbi területére esik) e passzusok módosítására, a sümegprágai építési szabályzat változatlanul tilt.
Az első, 2020. április 14-i engedély sok mindent nehézzé tett volna a Modrének: a hatalmas, szinte mozdíthatatlan bányagépeket nem lehetett volna a bányában tisztítani és javítani, és a kő aprítását is másik telephelyen kellett volna végezni. Ez ellen keresettel élt az osztrák cég, aminek a Veszprémi Törvényszék helyt adott, új eljárás lefolytatására kötelezve a kormányhivatalt, bár csak a természetvédelmi előírásokra vonatkozóan. Azonban (a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot is ügyfélként bevonva) a kormányhivatal ismét olyan engedélyt adott ki, amivel nem lehetett beröffenteni a bányagépeket, a bányászatot megtiltotta.
Bányacég vs. hatóság
Az Alfahír 2021. december elején arról írt, hogy már javában zajlik a kitermelés a bányában, bár mi ennek a helyszínen nem láttuk, nem hallottuk nyomát. A megyei kormányhivatalnak küldött kérdéseinkre adott válaszok mindenesetre afelé mutatnak, hogy nem történt és egyelőre is nem lesz bányanyitás:
A kormányhivatal a környezetvédelmi engedélyt szigorú természetvédelmi előírások mellett adta ki. Ennek értelmében a cég számára további természetvédelmi engedély megszerzését és állapotfelmérést írt elő. Mivel ezek teljesítésére nem került sor, így a környezetvédelmi engedély semmilyen további tevékenység végzésére nem ad lehetőséget. A bányászati koncesszió időbeli hatályára és esetleges új eljárás kiírására vonatkozóan a kormányhivatal nem rendelkezik információval.
A Modre Bergbau keresetlevelet nyújtott be a Veszprémi Törvényszéken a kiadott kormányhivatali engedély ellen tavaly december 14-én. Ebben főképp azt kéri, hogy módosítsák vagy helyezzék hatályon kívül a határozatot, a kormányhivatal pedig folytasson le új eljárást. A cég szerint ugyanis jelentős és indokolatlan anyagi hátrány érte őket, mert nem folytathatnak a bányatelkeken bányászati tevékenységet. Ezt részben a Natura 2000-es terület fenntartási céljaira ítélte veszélyesnek a kormányhivatal, bár a Modre szerint arról nem írt a hatóság, milyen növényt, állatot vagy tájképet kéne megvédeni.
A vállalat szerint amúgy is csak táplálékszerzésre járnak oda állatok a bányaterületre, a fokozottan védet uhuk is jóval arrébb fészkelnek, bár a robbantások vagy épp a kőőrlés keltette zaj elriasztó hatásairól nem írt a cég. Szerintük a kőbányászat kedvező fészkelési lehetőséget teremt a bagolyfajnak, részt is vesz a Modre egy uhumentő programban. A cég azt kéri a bíróságtól, állapítsa meg, hogy évi egyszeri természetvédelmi monitoring elég a területre, és ha változás következik be, akkor vissza lehet vonni a környezetvédelmi engedélyt.
Érdekesség, hogy a cég azt írja, 2007 és 2009 között folyt a területen bányászati tevékenység, de mi ilyenről nem hallottunk. Azzal is érvelnek, hogy a kormányhivatal „ismételten figyelmen kívül hagyta a régió hagyományos bányászati jellegét”.
Aktivizmus felsőfokon
A polgármester mellett Babik Anikó tanítónő vitte a vállán az ellenállást évekig, a két aláírásgyűjtést is ő koordinálta, mindkettőhöz háromszáznál többen csatlakoztak a körülbelül 600 lakosú faluban.
„Befektettek ide pénzt, nem gondolkodnak abban, mint egy rugalmas üzletember, hogy ez nem működik. Nincs olyan szándék, hogy figyelembe vegyék a falu lakosságát” – mondta keserű szájízzel, miközben otthonában ültünk. Szerinte a Modre sokszor trehány anyagokat adott le a hatóságoknak, és nem részletezte azt sem, hogy és hol fogják a kibányászott követ összetörni, vagy mi történik havária esetén, például egy üzemanyag-szivárgáskor.
A gyerekeik rendszeresen kirándulnak arra, de a szülők is megmászták már párszor a hegyet. Ismerik és szeretik a környező erdőt, amiben nemrég helyszínbejárást tartottak több hatóság emberei. Babik Anikó szerint „nagyon korrektek voltak”, „mi csak hálásak lehetünk a környezetvédelmi osztálynak, hogy egyelőre megmentett minket”. Az önkormányzat munkájával is elégedett.
A tanítónő szerint a Modre munkahelyek teremtésével is kampányolt a bányanyitás mellett, de kiderült, hogy mindössze három, szakképesítést igénylő munkakört tudna felajánlani az ittenieknek. A helyi iparűzési adó sem járna a falunak most, „az életterünket viszont elveszik”. Nem érti, hogy a törvények miért nem veszik figyelembe az emberi tényezőt, miért nem elvárás a lakosság megkérdezése, véleményének figyelembe vétele. Szerinte belegondolni is rossz, mi várna rájuk, ha kőhajításnyira a falutól bánya nyílna:
Spéci biztosítás kell majd az egészségünkre, a házunkra. Hogy itt nem lesz por meg rezgés? Könyörgöm, a bazsi bánya is itt van, lassan már a mi hegyünkben, érezzük a rezgéseket, halljuk a robbantásokat, olyan por van, hogy az valami fantasztikus.
Babik Anikó szerint fontos a falvak megmaradása, az egyre élhetetlenebb városok miatt sokan költöznek vidékre, Sümegprágán sincs eladó ház. Így nem csoda, hogy a helység békéjét féltő lakosok nem akarnak zajos üzemet. A civil ellenállás egyik vezetője szerint az is érdekes, hogy miért írt ki az állam pályázatot a koncesszióra, holott szerinte nem kéne a környéket bányaterületként számon tartani.
Az államnak ez pusztán egy helyrajzi szám, de a helyrajzi számok mellett élőlények vannak, mi is itt vagyunk.
A környék fideszes országgyűlési képviselője, Fenyvesi Zoltán szerinte kiállt a bányát ellenző helyiek mellett, ahogy az őt a Fidesz részéről jelöltként követő Navracsics Tibor is. Utóbbi pár hete is volt a sümegprágai polgármesteri hivatalban. Most reménytelibb a hangulat, „talán mellettünk lesz az igazság, és jól esik az is, hogy a hivatalok – mindenki a törvényes keretein belül – mindent megpróbált, hogy segítsen rajtunk” – mondta Babik Anikó, aki szerint „amikor a fenntarthatóságnak kéne lenni mindig az első helyen, nem vághatunk ki ennyi fát”.
A bánya ügyében megkerestük az osztrák céget, de cikkünk megjelenéséig nem válaszolt a kérdéseinkre. Hiába kerestük a bányászati koncessziók kiadásáért felelős Innovációs és Technológiai Minisztériumot is azzal, hogy pontosan mikor jár le a Modre koncessziójának határideje, illetve lehetséges-e, hogy a sümegprágai-sümegi területet végleg kivonják a bányaművelés alól.
