Nekem a kedvenc ételem a krumplis tészta, de karácsonykor sült krumplit eszünk meg húst. Azt is nagyon szeretem. Én a legjobban anyukámat szeretem. De ez titok, hogy apu ne tudja meg. (9 éves lány)
Nem kétséges, hogy az országban mindenkinek mást jelent a karácsonyvárás időszaka: egyesek heteket töltenének a bejgli-halászlé-töltött káposzta szentháromság illatfelhőjében, mások őrült küldetéstudattal rohamozzák meg az áruházakat a tökéletes ajándékok beszerzésének reményében, míg egyesek fejvesztve igyekeznek elmenekülni a különféle karácsonyi dalok első ütemének felcsendülése után.
Ám akadnak olyan helyek is, ahol az ünnepek hangulatát nem a csillogó, világító díszek, a kismillióféle ízesítésű szaloncukor vagy a tökéletes geometriai formákat bemutató karácsonyfa hozzák el. A karácsonynak sokkal több arca van, mint elsőre gondolnánk, és hogy megmutassunk ezek közül egy kevéssé ismertet, az Igazgyöngy Alapítvány segítségét kértük, ahol rajzok készítésével igyekeznek megteremteni az ünnep hangulatát. Arrafelé nincs sok más eszköz erre.
Apának veszek majd egy ajándékot, majd kapok pénzt, abból veszem meg. Imádom apát! (6 éves kisfiú)
Az Igazgyöngynél rajzokon dolgozzák fel az ünnephez kapcsolódó hagyományokat, motívumokat, így próbálva megfogni, miről is szólnak ezek a napok valójában. A rajzokhoz a vizuális kifejezés eszközeinek széles tárházát vonultatják fel, élményközpontú módszerekkel közelítik meg a témakört a gyerekekkel.
És valóban megmutatkozik, csak rá kell nézni ezekre a rajzokra. Attól még, hogy ezeknek a gyerekeknek a karácsonyát nem ragyogja be ünnepi fényáradat, a lelkük ugyanúgy ünneplőbe öltözik, mint minden gyereknek az ország bármely pontján. A karácsonyi varázs – megannyi motívum, szimbólum, szín és forma alakjában – megelevenedik az egyszerű papírlapokon.
Én most 8 éves vagyok, a tesóm 10. Azt szeretném legjobban, hogy senki se legyen börtönben. (8 éves lány)
Persze jó néhány karácsonyfa feldíszítéséhez szükséges időt eltölthetnénk azzal, hogy megfejtsük, miként kerülnek a rajzokon különféle házikók a fákra a díszek és a gyertyák mellé, de elég, ha a hétéves Ketrin vagy a kilencéves Melissza pontosan tudja helyettünk. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az alapítványnak mennyi munkája van abban, hogy ezek a rajzok ilyen sokszínű, varázslatos világot ábrázolnak. Hiszen, ahol otthon nem sok minden akad, ott nehéz lehet inspirációt gyűjteni egy fehér lap telerajzolásához. De ezek a rajzok azt bizonyítják, hogy egy kicsi segítséggel eszközök tárházát sajátították el a gyerekek ahhoz, hogy kifejezzék, mit is jelent nekik a karácsony.
Az alapítvány munkatársai lapunknak arról is beszéltek, sokszor találkoznak azzal, hogy a tanítványaiknak kevés ismeretük, tudásuk, tapasztalatuk van az ünneppel kapcsolatban, ha mégis, akkor nagy a szakadék az általuk ideálisnak vélt – „idilli” – karácsonyi jelenetek és a valóság között.
Anya és apa már nincsenek együtt, de én mindkettőt szeretem. Szeretnék kapni egy orvosi táskát karácsonyra, mert én majd orvos szeretnék lenni. (10 éves lány)
Ahogy a munkatársak mondják, minden családban máshogy élik meg az ünnepet, ami legtöbbször az örökölt mintákon alapszik, ám mivel ezek az örökölt hagyományok a mélyszegénységben élő családoknál sokszor teljesen hiányoznak, nincs mit átvenni, megélni vagy továbbadni.
A gyerekek gyakran hangoztatják, hogy nincs mit várni, unalmas lesz otthon, hiányoznak majd a barátok. A pedagógusok ugyan nem mondják ki, de ők is pontosan tudják: ahol nincs meleg étel, ahol hideg van, és a hosszú szünidő alatt semmi sem történik, annál még az iskola is jobb helynek számít.
Nem várom a karácsonyt, mert otthon kell lenni, és nem lesz iskola. (8 éves lány)
Jellemzően tehát ezek a gyerekek nem várják az ünnepeket. Ennek egyik fő oka, hogy a karácsony gyakran semmiben nem különbözik más hétköznapoktól: sok helyen nincs is családi ünnep, nem állítanak karácsonyfát, de elmarad a közös vacsora is. A gyerekek persze nehezen vallják be mindezt, még egymás előtt is szégyellik.
Elmaradnak az ajándékok is, nincs igazán mit várni, hacsak azt nem, hogy egy kis szaloncukrot egyenek.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy ezekben a családokban egyáltalán ne várnák a karácsonyt. Ám e tekintetben is érvényes az, hogy ahány ház, annyi szokás: vannak családok, amelyek, noha rossz körülmények között élnek, mégis fontosnak tartják, hogy különlegessé tegyék ezt a napot.
A karácsonyban az a jó, hogy szaloncukrot ehetek, meg hogy apa itthon lesz. (7 éves kisfiú)
Sok helyen már az is ünnepszámba megy, hogy újra együtt lehet a család: hazaérnek azok a szülők, akik egyes esetekben távol dolgoznak – így próbálnak valamivel jobb életszínvonalat biztosítani maguknak és gyerekeiknek. Sokan Budapesten vagy a Dunántúlon vállalnak munkát, ezért a nagyszülő vagy más közeli rokon neveli a gyerekeket.
Nagyon várom a karácsonyt, mert akkor együtt lesz az egész család. (9 éves, gyermekotthonban élő kislány)
Az Igazgyöngynél azt is megfigyelték, hogy mindezek ellenére az ünnepek közeledtével a gyerekek egyre pozitívabban nyilatkoznak, elkezdik várni ezeket a napokat. Ez szerintük talán annak köszönhető, hogy az iskolában egyre többet foglalkoznak a témával, beszélgetnek a tanárokkal, karácsonyi dalokat tanulnak, rajzolnak, megfogalmazzák a kívánságaikat.
Ettől aztán elkezdik várni, hogy velük is megtörténjen az ünnep, és legyen ajándék a színes díszekkel feldíszített fa alatt.
Nagyon szeretem, hogy karácsonykor én szoktam feltenni a csillagot a fa tetejére. (8 éves kisfiú)
