Tatabányán szétesett a várost 2019 ősze óta irányító összefogásos koalíció, és miután három balos képviselő immár a Fidesszel szavaz, a testületben a kormánypárt akarata érvényesül.

A kommentvilág két lehetséges magyarázatot talált a történtekre. Egy: a balosok annyira hülyék, hogy tökön szúrják magukat. Kettő: a fideszesek annyira zseniálisak, hogy pénzzel, zsarolással sikerült kirobbantaniuk néhány sértett hatpártit.

Mielőtt megszólaltatnánk a szereplőket, hogy értsük a miliőt, szánjunk pár bekezdést a városi politika utóbbi bő három évtizedére.

Tatabányát a második világháború utáni verejtékes iparosítás hozta létre négy község összeolvasztásával és a szénbányászat felfuttatásával. Pazar természeti környezetet, a karsztvizet elapasztó eszement eocén program, gyilkos szmog és magas fizetések jellemezték az államszocializmus alatt a települést, amelyet aztán a rendszerváltás a gyár- és a bányabezárásokkal hónapok alatt a padlóra küldött.

A várost a kilencvenes években az hozta vissza az életbe, hogy a sztrádát és Budapest közelségét kihasználva ipari parkot hozott létre, ahová adókedvezményekkel befektetőket (adófizetőket és munkaadókat) rántott be. E korszak központi figurája a kezdetben SZDSZ-es, aztán független, majd fideszes Bencsik János, aki 1990 és 2010 között állt a település élén, jelenleg is a körzet országgyűlési képviselője.

Bencsik jó eszű parasztgyerekként, szandálos szocmunkásként tűnt fel a szabad demokratáknál, s lett polgármesterjelölt, majd polgármester. Nem egy ciklusban kisebbségből vezette a várost, de a fontos döntések mögé rendre képes volt többséget teremteni a testületben.

Mesélik, mindenkit meggyőzött: akit lehetett, azt érvekkel, akinek lelke volt, azt simogatással, akit a hiúság hajtott, azt puncsolással, akinek pedig poszt kellett, azt posztra emelte.

Utódja Tatabánya élén 2010-ben a szintén fideszes Schmidt Csaba lett (Bencsik ekkor már országgyűlési képviselő, a második Orbán-kormányban eleinte államtitkárkodott, aztán, hogy a földtörvény vitája során a családi gazdaságok és a rövid úton kirúgott Ángyán József mellé állt, háttérbe vonult/szorult, de maradt honatya; hogy aztán Orbán Viktor 2020-ban a térség fejlesztési kormánybiztosának nevezze ki).

Schmidt két cikluson át vitte a várost, kormánypártisága garantálta az állami források viszonylagos gazdagságát. Ezzel együtt a 2019-es helyhatósági választáson, az országos trendnek megfelelően bukott.

A hatpárti ellenzék sikerében jelentős szerepet játszott, hogy rátalált a maga „márkizaypéterére”, Szücsné Posztovics Ilona személyében.

Szücsné a politikán kívüli világból jött, közgazdász, a Vértes Volánnál dolgozott tizenöt évet, vezérigazgató-helyettességig vitte, aztán saját könyvvizsgáló irodát alapított és irányított tíz éven át. Ott lelt rá 2019-ben a helyi DK vezetője, Lusztig Péter, rábeszélte őt a polgármester-jelöltségre, majd az MSZP-vel is elfogadtatta Szücsné személyét.

Aki aztán, ha szűken is, de legyőzte Schmidt Csabát.

A képviselő-testületben egál alakult ki. A tizennyolc tagú grémiumban a Fidesz és a Mi Hazánk épp úgy kilenc fővel vágott neki a ciklusnak, mint az ellenzék.

A hatpárti frakció vezetője, valamint a város egyik alpolgármestere a szocialista Fekete Miklós lett.

Fekete központi figurája a mostani balhénak: régi motoros, matematika-fizika szakos tanári diplomával a zsebében 1981-87 között a KISZ Komárom Megyei Bizottságán dolgozott, onnan a megyei pártbizottságra ült át, közgazdász végzettséget szerzett, és ha nem jön a rendszerváltás, alighanem fényes karriert fut be az államszocializmusban. 1990 így sem törte ketté a pályafutását, ugyanis az Ácsi Cukoripari Rt. pénzügyi igazgatója lett, és testközelből nézhette végig az iparági agóniát. A politikába 1994-ben oldalazott vissza, mára sokszoros önkormányzati képviselő. 2014-ben a polgármesteri posztra kandidált, elbukta a választást, 2018-ban egyéniben országgyűlési képviselőnek indult, azt is elbukta, 2019-ben ismét a polgármesterséget ambicionálta, de itt már a jelöltséget sem sikerült megszereznie, hiszen Szücsné Posztovics Ilona mögé állt be az összefogás.

Nem kell túl fejlett empátia megérteni Fekete Miklós lelkét.

Minden irónia nélkül: ambiciózus titánként rémes lehet a helyi közéletben rakkolva várni ciklusról ciklusra, hogy felkapaszkodjék az ember az országos politikába, vagy ha már az nem jön össze, legalább a lokális csúcsra. És sose jön össze. És egyre telnek a négy évek, rohan el az élet, és amikor végre kínálkozik egy tuti befutó pozíció, az utolsó pillanatban beelőz egy a politikában null kilométeres nő, és minimális melóval viszi a pálmát, amiért Fekete Miklós bő harminc éve tápoldatoz. Tragédia. De hát ilyen a politika.

Ismerői szerint Fekete, ha duzzogva is, de beletörődött a kudarcba, csupán annyit engedett meg magának, hogy úgy közlekedett a városházán, mintha nem csupán alpolgi lenne, hanem maga a polgármester.

Közben jelentős változások zajlottak a hivatalban: többen is azt állították nekünk, hogy a Bencsik Jánosnál megszokott, aztán Schmidt Csaba alatt is többé-kevésbé működő egyeztetősdi, a „legyen jó mindenkinek” szemlélet Szücsné Posztovics Ilona alatt elsorvadt. A polgármester asszony határozott elképzelésekkel fogott a munkához, amihez eszközt a járvány miatt 2020 márciusában kihirdetett különleges jogrend adott a kezébe: a vészhelyzet okán a testület megkérdezése nélkül hozhatott pénzügyi és személyi döntéseket, s ő élt is az extra jogosítvánnyal.

Olyannyira, hogy idén januárban a választási kampányban kötött pártközi alkut felrúgva, a mögötte álló frakciót sem tájékoztatva megszüntette a vele közös szövetségben tevékenykedő Fekete Miklós alpolgármesteri posztját. Egy füst alatt az önkormányzati cégek vezető testületeiből kiszórta a szocialista és a fideszes delegáltakat, miközben a DK-sokhoz nem nyúlt.

Szücsné ütemérzékéről/elszántságáról annyit: ez épp az az időszak, amikor a hatpártiak az összekovácsolódás jegyében országosan meghirdették az ellenzéki előválasztást.

Enyhült a járvány, júniusban a testületek visszakapták eredeti jogosítványaikat. Ekkor Szücsné pozíciókat kínált a fél évvel korábban kiebrudalt szövetségeseinek, amit volt, aki elfogadott, volt, aki nem – az ekkorra végképp a sérelmeibe burkolózó Fekete az utóbbiak közé tartozott. Állítólag mehetett volna vezérnek az egyik önkormányzati céghez, ám ebben az esetben az összeférhetetlenségi szabályok miatt kénytelen visszaadni a képviselői mandátumát, és attól tarthatott, ha ezt megteszi, akkor Szücsné pár hónap után a vállalattól is kirúgja, így a két szék közé esik.

Mindeközben országszerte felpörgött az ellenzéki előválasztás, melynek szeptember megtartott első fordulója döntött arról, hogy az egyes választókerületekben kit indít egyéni képviselőjelöltnek az ellenzék. A Tatabányát is magába foglaló Komárom-Esztergom megyei egyesbe a szocik a helyi kötődéssel nem bíró Gurmai Zitát küldték, aki a DK-s Konczer Erikkel csapott össze; a csatát a gyurcsányista aspiráns nyerte.

A tatabányai képviselő-testületben, pontosabban a balos frakcióban fokozódott a feszültség, ugyanis Fekete a passzív ellenállást aktívra váltotta: ő és még két társa kezdett átszavazgatni a fideszesekhez. Előbb csak olyan resztli ügyekben, mint hogy megvásárolja-e a város azt a filléres applikációt a képviselők telefonjára, melynek segítségével tenyérből tájékozódhatnak a település összes ingatlanjának tulajdonosi hátteréről.

Aztán a minap nem egészen váratlanul testet öltött egy skandalum: Fekete Miklós egyéni képviselői indítványára fideszes támogatással, viszont a polgármester és az ő maradék szövetségesei ellenében a képviselő-testület átszabta a kultúrától a krematóriumig mindent felügyelő városüzemeltetési gigacég vezetői struktúráját. A reform lényege, hogy a T-szol névre hallgató vállalat tényleges főnökévé, az extra jogosítványokkal felruházott felügyelőbizottság elnökévé Fekete Miklóst emelték.

Azaz Szücsné Posztovics Ilona polgármester tiltakozásának dacára a Fidesz főnököt csinált a papíron Szücsnével szövetséges Fekete Miklósból. Vagy, ha úgy tetszik: a Fidesz lovat adott a szövetségeseivel háborúzó Fekete alá.

Szücsné és a vele maradó balos képviselők kiakadtak, sőt kiakadtak Fekete pesti főnökei is az MSZP-ben. A szocialisták etikai bizottsága üstöllést kizárta a pártból az ősszoci Feketét, a Tatabánya-felelős Gurmai Zita (alighanem a jelenlétét aláhúzandó és porlasztandó a felelősséget saját előválasztási kudarca után) a következőt nyilatkozta: „Aki a Fidesszel együttműködik, az elárulja nemcsak a saját pártját, de a szövetségeseit is, és veszélyezteti a kormányváltást, ezt pedig sem helyben, sem országosan nem tűrjük el.”

A tatabányai városháza polgármesteri irodájában ülünk, ahol azt szeretnénk megtudni Szücsné Posztovics Ilonától és az őt a politikának felfedező DK-s Lusztig Pétertől: milyen tervekkel vágtak neki a ciklusnak, mit értek el eddig, mit gondolnak az előző polgármesterről, mit gondolnak Fekete Miklósról, és mit gondolnak arról, hogy a frakciójukban hogyan fajult idáig a helyzet?

Számos állítást jegyzünk fel:

• Szücsné Posztovics Ilona előtt több más civilt felkért polgármester-jelöltnek a DK, de egyikük sem állt kötélnek, mondván, a Fidesz tönkretenné őket, „ez nem Pest, hanem a magyar vidék, itt senki egzisztenciája nincs biztonságban”.
• Szerencsére Szücsné igent mondott, és „hamar kiderült, hogy kiváló választás, mert a közvetlensége miatt rengetegen szeretik a városban, komoly karrier előtt áll”.
• Lusztig Péter úgy jellemzi a polgármestert, hogy: „Ilona nem érzi magát politikusnak, nem tagozódott be ebbe a rendszerbe”.
• A polgármester úgy jellemzi önmagát, hogy: „nem vagyok se jobbos, se balos, nem alakítottam ki magamnak semmilyen ideológiát”; Szücsné a kilencvenes években az MSZP-re szavazott, később a Fideszre, legutóbb a Momentumra.
• A helyi politikát 2019-ig nem követte, az előző polgármester, Schmidt Csaba munkáját nem ismerte, ellenben bosszantották az országos politika eseményei, különösen a fideszes meggazdagodások.
• Motivációjáról ezt mondja: „nem gondoltam arra, hogy meg kell menteni a világot, de ha rám van szükség, hát, legyen”.
• Az anyagiakról pedig ezt: „a polgármesteri munka számomra nem a pénzről szól, hiszen cégvezetőként, menedzserként másfélszer annyit kerestem, mint most”.
• A politikába rázódásról: másfél évre volt szüksége ahhoz, hogy átlássa a városháza folyamatait, változtasson a struktúrán, valamint hogy feljelentéseket tegyen az előző vezetés ellen „hanyagul kezelt uniós pályázatok miatt, továbbá azért, hogy Schmidt Csaba polgármester negyvenmillió forintból újíttatta fel az irodáját, amibe 2,6 millió forintért vásárolt kanapét, hatszázezerért pedig kazah szőnyeget, ami szerintük kézi, de szerintem nem az, hiányzik a certifikátja” (amúgy a kanapé és a szőnyeg ma kitáblázva a hivatal portájánál látható, ülhető, taposható).
• Schmidt Csabát önkényeskedő autokratának tartja, aki „még az utcai térkövet is maga választotta ki, én viszont menedzser vagyok, azzal nyitottam, hogy leültettem mindenkit, és közöltem, hogy team munkát várok el”.
• Fekete Miklósra azért haragudott meg, „mert úgy viselkedett a házban, mintha ő lenne a főnök, amit egy darabig tűrtem, de aztán nem akartam kikészíteni sem a kollégákat, sem magamat, ezért eltávolítottam”.
• Úgy érzi, elegáns megoldás, hogy Feketét nem leváltotta, hanem az alpolgármesteri posztját szüntette meg, „így biztosítva neki, hogy ne bukott emberként távozzon”.

A fő kérdés Szücsnéhez és Lusztighoz az: hogyan működik ezután Tatabánya? Kihúzza ez a testület élén az ellenzékbe szorult polgármester asszonnyal a következő helyhatósági választásig, 2024-ig, vagy feloszlatja magát a grémium, és jöhet egy időközi?

Szücsné és Lusztig Péter úgy tervezi, kivárják a jövő tavaszi országgyűlési választás eredményét, és ha nyer a hatpárti összefogás, akkor megcélozzák a testület önfeloszlatását, bízva abban, hogy Szücsné újrázik, és a nép egy hozzá hű új testületnek ad mandátumot.

Igen ám, csakhogy a testületet leginkább maga a testület oszlathatja fel, abban meg Tatabányán most már fideszes a többség.

∗

Pár házzal-utcával odébb kérdezzük az előző polgármestert, Schmidt Csabát, a tatabányai Fidesz jelenlegi frakcióvezetőjét, hogy mit szólna egy esetleges önfeloszlatási javaslathoz. (Schmidt nem mellesleg tavaly nyár óta a városi szakképzési központ kancellárja. „Ön ugye vegyész?” „Igen.” „Vegyészként hogy lett önből kancellár egy oktatási intézményben?” „Megpályáztam.”)

Kérdésünkre Schmidt elmosolyodik. (Ez a mosoly azt mondja: „önfeloszlatni?! Nem bolondultam meg, örülök, hogy felfalják egymást ezek a marhák! Úgy jó ez, ahogy van, hadd demonstrálja ország-világ előtt ez a szedett-vedett balos bagázs, hogy még egy 65 ezres városban sem képes meglenni marakodás nélkül! Mi meg közben kormányzati támogatással szépen elirányítgatjuk Tatabányát”.)

De ezt persze csak a mosolya mondja, maga Schmidt Csaba visszafogott, fegyelmezett személyiség.

Modellt ülhetne a lojalitás és a megbízhatóság szobrának; ha lenne aranyóránk, rábíznánk, ha mi lennénk Orbán Viktor, egész biztosan őt küldenénk polgármesternek.

Ennek megfelelően olyan panelekkel soroz meg bennünket, hogy például „mi a város érdekeit tartjuk szem előtt, és az a város érdeke, hogy működjön, fejlődjön; a város működésének feltétele a költségvetés elfogadása, amíg a közgyűlés el tudja fogadni a költségvetést, addig nincs okunk arra, hogy kezdeményezzünk egy önfeloszlatást; ráadásul vészhelyzetben önkormányzati választás nem tartható, és most vészhelyzet van, melynek ideje alatt ez a kérdés egyáltalán nem aktuális; ha a vészhelyzetet követően az összefogás pártjai beismerik, hogy Tatabányát sem képesek együtt irányítani, és választást kezdeményeznek, az egy új helyzet lesz”.

A hatpártiak szétesésére, valamint a Fidesznek az ebben a folyamatban játszott szerepére vonatkozó kérdésre pedig úgy reagál, természetesen továbbra is mosolyogva, hogy:

Nem mi tettünk javaslatot a polgármester asszonynak arra, hogy szüntesse meg az egyik alpolgármesteri helyet.

Amikor visszakérdezünk, hogy akkor ezek szerint úgy véli, az a balos baj fő forrása, hogy Szücsné szívatja Feketét, az a válasz, hogy: „Mi nem a múlttal foglalkozunk, hanem a jövővel.”

Cinizmus? Az. Az is. Hűen végzi a rá kiszabott feladatot (már nemcsak a lojalitás szobrának ül modellt, hanem a hatékonyság emlékművének is); ráadásul maximális respekt illeti őt részünkről, hogy paranoiás pártja potentátjaként egyáltalán beszél velünk.

Ami különösen annak fényében becsülendő, hogy főbalosból a Fidesz alkalmi szövetségesévé átváltozó Fekete Miklós viszont, annak ellenére, hogy eleinte hajlandónak mutatkozott a találkozásra, az utolsó pillanatban azt SMS-ezte ránk, hogy: „Tisztelt uram! Nem kívánok személyes interjút adni, viszont írásban feltett kérdéseire 24 órán belül írásban válaszolok. Fekete M”.

Írni nem akartunk, inkább telefonon felajánlottuk a megszólalás lehetőségét a Feketével tartó egyik szakadárnak, az eredetileg DK-s Hoffer Dávidnak. Aki jelezte, örömmel nyilatkozik, csak épp covidos karanténját tölti odahaza. Abban maradtunk, hogy kijön maszkban a kapuig, mi a háromszoros oltottságunk védelmében szintén maszkot húzva lecövekelünk tőle tisztes távolságra, és úgy beszélgetünk. Hoffer úrnak tetszett az ötlet, ígértük, tíz percen belül a lakásánál vagyunk, ám mielőtt a Waze szólt volna, hogy „megérkezett a célhoz”, megint SMS pittyent a mobilunkon a következő, ismerős szöveggel:

Tisztelt uram! Most beszéltem a háziorvosommal, nem javasolja a találkozást senkivel, de ha emailben elküldi a kérdéseket, 24 órán belül válaszolok rá. Üdvözlettel: Hoffer Dávid.

Az első reakció, ami kiszakadt belőlünk, az volt, hogy „ennek a Hoffernek a Fekete a háziorvosa”, de aztán rájöttünk, Feketét sem a mat-fizes, sem a közgazdász diplomája nem ruházza fel pandémiás ismeretekkel.

Hoffernek sem küldtünk kérdéseket, inkább itt válaszolunk mindkettejüknek. Ez egy riport, melyben nem nyilatkozatokat fésülünk össze, hanem beszélgetünk a szereplőkkel, így az írásbeli kérdésektől, valamint az azokra adott írásbeli válaszoktól tisztelettel eltekintünk.

∗

Az emberiségbe (és kicsit az ellenzékbe) vetett hitünket adja vissza, hogy a három szakadár egyike, Nagy Béla viszont első szóra fogad bennünket.

És nem is akármilyen desztinációt javasol:

Találkozzunk a Faház cukrászdában a Kodály téren.

Azon nyomban nyolcrétegű főzött krémes illatát érezzük az orrunkban, amiből persze nem lesz semmi, mert a Faház cukrászda valójában a Faház kocsma eufemizált változata, ahol a „Sportszelet van?” kérdésünkre is nemleges a válasz, de azért egy almafröccs, valamint a műintézmény fradista közönségének látványa is melegséggel tölti el áthűlt keblünket Tatabánya ránk sötétedő ege alatt.

Nagy Béla rendőr volt az állampárt idején, sőt rendőrebb a rendőrnél: a III/II-nél tevékenykedett. A rendszerváltásnál leszerelt, elment, úgymond, biztonságtechnikai szakértőnek, és űzte az ipart egészen 2016-os nyugdíjba vonulásáig. Ekkor, hogy ne unatkozzon, csinált egy Facebook-oldalt a Kodály tér felvirágoztatására, ami olyannyira bejött, hogy a hatpártiak 2019-ben őt kérték fel a körzet képviselőjelöltjének, amit simán be is húzott.

Tonikja fölött történeteket mesél a képviselő-testület abszurdjairól. Például azt, hogy pár hete az önkormányzat egyik fideszes képviselője önálló indítványt nyújtott be arról, hogy Tatabánya készíttessen domborművet a városban az ötvenhatos forradalom idején sortűzben meggyilkolt hat áldozat előtt tisztelegve. Mire Nagy Béla közölte az előterjesztővel, hogy ő bizony csak akkor támogatja a nemes ötletet, ha a hat név is kikerül a szoborra.

Merthogy ismerek pár embert, aki annak idején szereplője, tanúja volt az októberi eseményeknek, és mind azt állítja, hogy ott bizony senki nem halt meg. Néhány figyelmeztető lövés dördült el, gellert kapott golyó talált embert, de jelen tudásunk szerint a sebesülteket kórházban ellátták, és onnan a saját lábukon távoztak. Annyit elárulhatok, hogy az emlékmű terve lekerült a napirendről.

Aztán rákanyarodik a „politikai krízisre”, sérelmeket sorol és szigorú megállapításokat tesz:

• „A legelején hűségesküt tettem a polgármester asszonynak, mondtam neki, jöhet bármi viszontagság, bízhat bennem, én leszek az utolsó csatlósa.”
• „Csakhogy két-három hónap után azt vettem észre, hogy szarik ránk, hiába írtam emailt, nem válaszolt, hiába telefonáltam, hagytam üzenetet, nem hívott vissza, ezért aztán föltettem egy posztot a Facebookomra, hogy azért az nem járja, hogy az őt támogató képviselő nem jut be hozzá.”
• „A Covidra hivatkozva a felére csökkentette az összes képviselő keretét, de 2020-ban még a maradékból sem készült el semmi, miközben a választóim folyamatosan számon kérik rajtam az ígéreteinket.”
• „Ilona azt mondja, azt mutatja, hogy teljesen önálló, de sokat elmond, hogy a minap egyetlen polgármesterként fölszólalt Gyurcsányék kongresszusán, és az is érdekes, hogy a tisztogatásai sose érintettek DK-s pozíciókat.”
• „Januárban engem is visszahívott az egyik önkormányzati cég felügyelőbizottságából, amihez joga van, de az nem esett jól, hogy mit sem tudtam a dologról, a barátaim szóltak, hogy nézzem már az internetet, mert le vagyok váltva; közben azzal támadott meg, hogy a fiam edző a tatabányai focicsapatnál, ahol fideszes a klubelnök, és ez szerinte az én részemről összeférhetetlen.”
• „Most meg, hogy néhányszor együtt szavaztunk Schmidtékkel, először följelentett a pesti MSZP-nél, hogy kollaborálunk a Fidesszel, és hassanak oda ránk, miközben nekem semmi közöm a szocialista párthoz; aztán meg kiírta a netes oldalára, hogy mutyizunk a Fidesszel, pedig egyáltalán nem mutyizunk, hanem őrizzük a függetlenségünket, ugyanis egy igazi baloldali ember soha nem lesz fideszes, viszont egyes ügyekben miért ne egyeztethetnénk a politikai ellenfeleinkkel, ha egyszer ők kíváncsiak a gondolatainkra, míg a szövetségeseink nem kíváncsiak ránk; ráadásul, ha velük valamiben megállapodtunk, arra mérget lehetett venni, legalábbis eddig, ellenben ha a szövetséges polgármester asszonnyal állapodtunk meg, abból semmi nem realizálódott.”

Minimum az utóbbiban lakik országos tanulság is.

Meg ebben is:

Én hittem a polgármester asszonyban, és ha nem bánt volna olyan csúnyán velünk, a mai napig mindent megszavaznánk neki.

És ebben is: „Szeptemberben segítettem Gurmai Zitának az előválasztáson, noha nem értettem, miért nem egy helyit indítunk. De jövő tavasszal, az országgyűlésin ki nem megyek kampányolni, sőt tán le se szavazok a mi hatpárti DK-s jelöltünk mellett. Ha mégis, akkor kizárólag azért, hogy ezt az átok Orbánt elküldjük végre.”