Aki járt már valaha Veszprémben, biztosan látta a Fekete Sas Gyógyszertárat. Ha máshogy nem, a jobb szeme sarkából, amikor a Szabadság tér felől az Óváros térre tartott, hogy felmenjen a várba megnézni a Tűztornyot, az érseki palotát és a székesegyházat, meg a Séd-völgyre nyíló kilátást a Viadukttal, a Benedek-heggyel és a Bakony vonulataival. De miért is állna meg az utazó egy patika előtt? Én sem álltam meg soha, pedig veszprémiként több ezerszer mehettem el előtte.
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 1](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/fortepan_57449-1024x668.jpg)
Száz évvel korábban mindez másképp lett volna. Az utazó meg én akkor futólag találkoznánk a Fekete Sas Gyógyszertárban, biccentenénk egymásnak, ő éppen csak betérne a piac előtt vagy után, megkóstolni a hely legendás Napóleon likőrét, esetleg kérne valamit fejfájásra vagy egyéb bajra, én meg törzsvendégként állnék egy kupicával, miközben a legújabb hírekről társalognánk néhány helyi polgárral és a patika vezetőjével, Kocsuba tatával. Távozáskor aztán kérnék egy adagot az Arnea vagy Dianutrin vitamintápszerből, amely állítólag megvéd a betegségek ellen, hiszen sosem lehet tudni, mikor lesz legközelebb kanyaró, spanyolnátha, vagy másféle járvány a városban…
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 2](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/fortepan_57192-1024x795.jpg)
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 3](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/fortepan_57447-1024x665.jpg)
A Fekete Sas Veszprém első gyógyszertára volt, már a tizennyolcadik század közepén működött, igaz, akkor még a várban. A tizenkilencedik század elején a város egyik fő utcájába, a Rákóczi (akkor: Piarczy) utca 8. szám alá költözött, majd több tulajdonosváltás után 1911-ben Kocsuba Emil vette meg a patikát. Az ő híre, a város köztiszteletben álló és szeretett polgáraként, távoli vidékekre is eljutott, alakjáról a kor leghíresebb férfi színésze, Jávor Pál többször meg is emlékezett cikkekben: „Aki a patika mellett elment, nem mulasztotta el, hogy be ne köszönjön a Patikárius úrhoz, vagy ahogy mi hívtuk az öreget, a Megváltó tatához. Nagy színházbarát volt az öreg és azért mi színészek, ha csak egy kis időnk volt próbák közben [a veszprémi színház pár percre van a gyógyszertártól], beugrottunk hozzá az előző napi előadás sikere felől érdeklődni, a helyi pletykákat meghallgatni és főleg, de nagyon is főleg, meginni nála a vidéki színész üres hasát elzsibbasztó gyomorkeserűt, vagy a lélekedző és fantáziát növelő gyógykonyakot”.
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 4](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/fortepan_57367-1024x765.jpg)
Az élet nem csak a patikában, hanem a felette lévő lakásban, a szalonban és a teraszon is zajlott: kávézás, teázás, irodalmi és zenés estek vendégekkel, akik között püspökök, főorvosok, tisztek és a város más előkelőségei is megfordultak. Gludovácz Matild (1884–1955), Kocsuba Emil felesége nevelte a gyerekeket, fogadta a vendégeket, színházba és koncertekre járt, és rengeteget olvasott (az orosz klasszikusok voltak a kedvencei).
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 5](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/forte1-1024x476.jpg)
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 6](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/forte2-1024x350.jpg)
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 7](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/forte3-1024x436.jpg)
Kocsuba Emil egészen 1929-ig vezette a patikát, amikor is hatvanhárom évesen elhunyt. „Szeretetreméltó egyéniségével értéke volt a város társadalmának”, „emberbaráti hivatásának lelkes szeretete megóvta attól, hogy rideg üzletemberré legyen, a receptek hieroglifáin s a tégelyek rejtélyein túl Higiea (sic!) avatott szolgájaként juttatott a keserű orvosságoknál hatékonyabb gyógyszerből: jó szívének vigaszából, jóízűségének üdítő cseppjeiből is” – olvashatjuk a róla szóló megemlékezésben.
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 8](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/fortepan_57153-1024x627.jpg)
Kocsuba Emil és Gludovácz Matild két gyermeke, akik még Mohácson születtek, Elemér (1904–1983) és Márta (1906–1995) közül a fiú volt hivatott apja nyomdokaiba lépni. Budapesten meg is szerezte a gyógyszerész végzettséget, azonban mint egyfajta polihisztor műkorcsolyázó, autóversenyző és teniszbajnok is volt, Kodály-tanítványként korának legismertebb orgonaművészei közé tartozott, és éppen az apa halálának évében szerzett egyházi karmesteri oklevelet a Zeneakadémián és végezte el az Országos Filmegyesület iskoláját. Elemér ettől kezdve a fővárosban élt és dolgozott, több film elkészítésében is részt vett mint rendező-asszisztens vagy producer, közben sportoló- és művészkarrierjét is folytatta, de a családi örökséget is továbbvitte, két budapesti gyógyszertárnak is a vezetője és résztulajdonosa volt.
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 9](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/forte4-1024x507.jpg)
120-as tempó, werkfilm (1937), 2:26-tól Kocsuba (művésznevén: Kassay) Elemér, a film producere látható. 1980-ban szerette volna még egyszer megnézni a filmet, de azt mondták neki, hogy a háborúban mindkét kópia megsemmisült – a 120-as tempó a halála után jelent meg DVD-n, így már nem láthatta újra.
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 10](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/fortepan_57320-794x1024.jpg)
Mindeközben azért a Fekete Sas sem maradt üresen: Karabélyos Endre (1900–1972) vette át a vezetését, aki 1924-től segédként dolgozott a patikában, majd beházasodott, miután Kocsuba Mártával egymásba szerettek. Akárcsak Kocsuba Emil, aki Segesváron született, majd Erdély különböző települései és Zalaegerszeg után érkezett a városba, Karabélyos Endre sem volt tősgyökeres veszprémi: az apja a kárpátaljai Serbóczon (ma Beregsziklás, Ukrajna) született, majd Alsólendván (ma Lendava, Szlovénia) lett járásbíró, fiatal éveiben a közelben lévő Tótszerdahelyen kúriát és földet vásárolt Fedák Sárinak. Ötvenévesen vette el a tizennyolc éves Vargha Veronikát, négy gyermekük született, az egyik volt közülük Endre, aki Kőszeg, Szombathely és Szeged után maradt majdnem öt évtizeden át Veszprémben.
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 11](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/forte5-1024x483.jpg)
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 12](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/forte6-1024x606.jpg)
Az 1930-as évek közepén a patika új berendezést kapott és megszületett Karabélyos Péter (1934–1998), a családi és társasági élet pedig továbbra is zajlott, követték Kocsuba tata és felesége polgári életmódját, séták a patika környékén, az Óváros téren, olvasás és borozás a parasztszobában, napozás és játék a teraszon. Nyáron a veszprémiek gyakran jártak Balatonalmádiba, egy-egy forró hétvégén szinte az egész város kiürült, a pezsgő élet átköltözött a tó mellé, ahogy ma is, amikor a júliusi kánikulában csak néhány turista és egyházi személy lézeng a vár macskaköves utcáin. A Kocsuba-Karabélyos család minden nyáron házat bérelt a vízpart mellett, ahol a test és a lélek igazi gyógyszereit élvezték: napfény, fürdőzés, pihenés, táncmulatságok, bálok.
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 13](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/forte7-1024x341.jpg)
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 14](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/fortepan_57380-1024x730.jpg)
Amikor a második világháborúban elérte a front a várost, és a németek még, az oroszok meg már itt voltak, a Vörös Hadsereg egyik katonája felment a Rákóczi utcai ház padlására, kirúgta a tetőt, felállította a géppuskáját, és célba vette a Tűztornyot, merthogy ott németek vannak. Ekkor Karabélyos Endre lélekjelenlétére volt szükség, hogy a város egyik szimbóluma ép maradjon: „dehogy vannak ott németek. Tudod, milyen italok vannak a patikában?!”, mondta az orosznak, akit az alkohol ígérete végül eltérített a képzelt vagy valós németek lelövésétől, és inkább lement meginni egy üveggel…
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 15](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/fortepan_57485-1024x693.jpg)
Az oroszok egyébként is sajátságosan viszonyultak a gyógyszertár készletéhez, a polcokon álló üvegcséket egyenként kinyitották, a benne lévő folyadékot megszagolták, és aminek alkoholszaga volt, azt megitták, a többit pedig ledobták a földre. Egy orosz tisztet, „Drasztutyi”-t, aki beköltözött a házba, azért sikerült megnevelni, a család megtanította rendesen enni-inni, adtak rá öltönyt, és végül a délutáni teázásokon is részt vett a város előkelőségeivel a polgári szalonban, ám amikor hazarendelték, a pályaudvaron úgy búcsúzott, hogy neki már nem lesz lehetősége levelet írni a veszprémi Rákóczi utca 8. címre.
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 16](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/drastutyi-1024x982.jpg)
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 17](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/forte8-1024x334.jpg)
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 18](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/fortepan_57325-722x1024.jpg)
Kocsuba Emil és felesége, Gludovácz Matild, valamint Kocsuba Márta és fia, Karabélyos Péter a veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszanak közös sírban, Karabélyos Endre hozzájuk közel, az egyházi kriptában található. A család tagjai, bárhonnan jöttek és bárhová mennek, a huszadik század után örökké veszprémiek (is) maradnak.
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 19](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/fortepan_57228-1024x750.jpg)
![Megváltó a patikában – egy veszprémi gyógyszerészcsalád huszadik századi története 20](https://s.24.hu/app/uploads/2021/05/fortepan_57256-1024x930.jpg)
A Kocsuba-Karabélyos család veszprémi fényképei és történetei Karabélyos Péter (sz. 1969) segítségével jutottak el hozzánk. Ezúton is köszönjük neki, hogy megosztotta velünk a mindennapi és nem mindennapi pillanatokat.
Írta: Gáspár Balázs | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/fekete-sas-patika-veszprem