Kevesebb emberrel, de ismét van varroda Vásárosnaményben – ezzel a hírrel fogad Újvári Bertalanné, amikor a tavasszal lejtőre került, majd bezárt vásárosnaményi varrodáról és az elmaradt dolgozói bérekről érdeklődve felhívom.
Júliusban írtuk meg a beregi varrónők kálváriáját: az a több száz fős varroda, amely még a szocializmusban indult, majd több név- és tulajdonosváltáson esett át az elmúlt évtizedekben, már tavaly is döcögött, hogy végül idén, a koronavírus első hulláma alatt lehúzza a rolót. A cég (A. R. J. Ruhagyár Zrt.) mögött amúgy egy Dubajban bejegyzett csoport áll, nem cáfolt hírek szerint a végső tulajdonos az angol fontmilliárdos, textilcsászár, Philip Day lehet.
A varrodára szabott üzleti koncepció az volt, hogy 100-120 ezer forintos havi bérekkel megvarratták a több százezres öltönyöket Vásárosnaményban, hogy aztán azokat valamely nyugat-európai elegáns divatüzletben értékesítsék. Csakhogy a múlt évtől egyre kevesebb megrendelés jött, egyre kevesebb zakót és nadrágot kellett varrni, végül likviditási gondok léptek fel, a munkavállalóknak pedig tavasszal elkezdtek előbb rendszertelenül, majd sehogy sem fizetni.
Elbocsátani azonban nem bocsátották el őket, mert többüknek kellett volna több havi végkielégítést adni a sok éves, esetenként évtizedes munkaviszony miatt. A cég stratégiája nyers volt és kíméletlen: miután nem fizette még az álláspénzt sem az alkalmazásban álló munkavállalóknak, abban tette érdekelte őket, hogy felmondjanak, hiszen így legalább álláskeresési hozzájárulásra lehettek jogosultak, illetve el tudtak volna helyezkedni máshol – élő munkaviszony mellett ez nem lehetséges. A felmondás több havi bérről való lemondást jelentett volna sokaknál, és az idő természetesen a cégnek dolgozott. Hétről-hétre egyre többen is mondtak fel, igaz, nem tett így mindenki.
A mai napig nem kaptunk a régi cégtől egy fillért sem, ugyanazt tudom csak mondani, mint nyáron. A közel 500 dolgozó közül mintegy száz maradt állományban, mi vagyunk azok, akik nem mondtunk fel, és ragaszkodunk a jogos követeléseinkhez
– mondja Újvári Bertalanné, aki korábban a ruhagyár szakszervezeti vezetője volt.
A fizetésképtelenné nyilvánított céggel szemben november végén megindították a felszámolást, azt a BIS Zrt. végzi. Molnár István felszámoló azt mondta a 24.hu-nak, hogy csak pár hete kezdődött az eljárás, a teljes iratanyagot sem kapta még meg a cégtől. Annyi már most látszik, hogy nagyon el van adósodva a vállalkozás, amely azonban jelentősnek mondható ingatlan- és ingóvagyonnal is rendelkezik. Ezt majd hivatalos eljárás keretében értékesíthetik, ebből pedig el lehet kezdeni kifizetni a tartozásokat, míg a dolgozók a bérgarancia-alapból kaphatják meg a munkabérüket januártól.
Jó hír viszont, hogy úgy fest, mintegy 70 varrónő tudására van kereslet Vásárosnaményban. Jött ugyanis egy vállalkozó (aki egyelőre nem szeretné, ha megneveznék), és a régi ruhagyár mögötti épületben nyitott egy kisebb varrodát, ahol most főleg maszkokat varrnak, de hamarosan a ruhákra is sor kerülhet. „Szeptemberben indultunk, lényegében egyik napról a másikra. Ez szerencsés fordulat, még akkor is, ha a régi létszám töredéke kap most munkát és ezért fizetést” – mondja Újváriné. Az új vállalkozásnál ő a mindenes, „én nyitok, én zárok, én fogom össze a dolgokat, és intézkedek, amiben kell.”
Akik időközben elhelyezkedtek, jellemzően a városban vagy a környéken kaptak különböző alkalmi munkákat, de van, aki pékségben, pizzériában dolgozik, más takarít.
Van jó adag megkönnyebbülés, de a boldogság messze nem felhőtlen egyelőre.
Most állnak, állunk helyre lelkileg. Hogy az anyagi talpra állás mikor jön el, az még kérdés. Sokan vagyunk, akiknek több mint fél év kiesett
– mondja Újvári Bertalanné.