Könnyes szemű videókat kapok nem homoszexuális barátaimtól, sőt nem is csak a barátaimtól. Mi egy nagyon támogató közegben élünk, ez nem hasonlítható össze egy olyan emberével, aki, mondjuk, Borsodban egyszer csak bevállalja, hogy ő meleg.

Müller Zsófia a párjával, Adrival Budapest zajától nem messze, egy csendes kis utcában neveli gyermekét. „Minden úgy jó, ahogy van”, áll az udvaron árválkodó táblán, a számtalan lehetséges értelmezés közül az egyik az: minden úgy jó ebben a házban, ha odabent két anya neveli a gyermekét.

Az anya nő, az apa férfi: a kilencedik alkotmánymódosítással ezt a mondatot rögzítette az Alaptörvényben Varga Judit igazságügyi miniszter javaslatára kedden az Országgyűlés.

Mindezt egy törvénymódosítás híre előzte meg, ami alapesetben csak házaspároknak teszi lehetővé az örökbefogadást, az egyedülállóknak miniszteri engedélyre lesz szükségük ehhez. Az azonos nemű párok hazánkban nem köthetnek házasságot, de eddig is csak úgy fogadhattak örökbe, ha valamelyikőjük egyedülállóként jelentkezett. Erre Novák Katalin családügyi miniszter (az ő engedélye kell ezentúl az adoptáláshoz az egyedülállóknak) egyébként azt mondta: „Magyarországon homoszexuális párok eddig sem fogadhattak örökbe törvényesen gyermekeket. Ezért ezeket a párokat mi nem lehetetlenítettük el, egyszerűen bezártunk egy jogi kiskaput.”

Mindez érthető módon növekvő aggodalommal tölti el a magyarországi szivárványcsaládokat, így a Háttér Társaság kampányt indított, amivel arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy „a gyerekek számára nem a szüleik neme fontos, hanem az, hogy szeressék egymást, valamint hogy szeretet, odafigyelés és gondoskodás vegye körül őket. Más szóval, a család az család, akkor is, ha a szülők történetesen azonos neműek.”

A kampány keretében megjelent videóban szülők és szakértők válaszolnak meg névtelenül, az interneten feltett, gyakran gyűlölködő kérdéseket. A válaszadók egyike Müller Zsófia, aki azért mondott igent a felkérésre, mert lehetősége van arra, hogy arccal és névvel vállalja a részvételt, miközben tudja, hogy rengetegen vannak, akik ezt különböző okokból nem tehetik meg.

Nem akarok tömegeket meggyőzni, de már az is eredmény, ha a kampány miatt legalább egy ember azt mondja, hogy »jó, ezek mégse olyan furcsák, mint az UFO-k«

– vélekedik Zsófia, hangsúlyozva, hogy egy ilyen kampány fontos azok számára, akik folyamatosan bujkálnak, hiszen így láthatják, hogy nincsenek egyedül. Egyébként neki a coming out kimaradt, „aki nem látja rajtam, hogy meleg vagyok, az hülye”, jegyzi meg.

Noha Novák Katalin mindössze egy jogi kiskapu bezárását emlegette, Zsófia szerint egyértelmű, hogy nem erről van szó. „Mindenki tudja, hogy kipécézték a melegeket, mert a menekülttéma már nem tüzeli fel eléggé az embereket.” Ráadásul úgy véli, a koronavírus-járvány lerántja a leplet a kormány inkompetenciájáról, és nyilvánvalóan „belehazudnak az emberek arcába, mit miért csinálnak”.

Nem tudok elképzelni annál nagyobb bénázást, mint kijelenteni, hogy »az anya nő, az apa férfi«

– jegyzi meg, hozzátéve, senki sem érti, hogy ezzel mit akarnak mondani, hiszen senki nem állítja, hogy ez nem így van. Így ezt is egyfajta kedélyborzolási kísérletnek tartja.

A Meseország mindenkié mesekönyv kapcsán Orbán Viktor is állást foglalt a genderkérdésben. „Magyarországon vannak jogszabályok, melyek a homoszexualitásra vonatkoznak. A magyarok türelmesek és toleránsak ezzel a jelenséggel szemben. Jól viseljük a provokációt is. De van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni. Hagyják békén a gyerekeinket!” – fogalmazott a miniszterelnök.

Én is csak ezt tudom mondani, Orbán hagyja békén a gyerekemet

– vágja rá Zsófia, aki úgy látja, a kormányfő folyamatosan keresi „azokat a pontokat a szavazói bőre alatt, amiket egy kicsit meg tud szurkálni”. A melegek elleni hadjárat persze nem most kezdődött, Kövér László házelnök már tavaly májusban arról beszélt, hogy „a normális homoszexuális (…) nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak”. Persze akkor még a Fidesz-alapító Szájer József botránya előtt voltunk – de a kormánytöbbség kedvét az EP-képviselő brüsszeli orgiázása és rendőrök előli menekülése sem vette el az alaptörvény átírásától.

Zsófia jól felépített rombolásnak tartja, ami a melegek jogaival történik, és úgy véli, noha egyébként sem rendelkeznek sokkal, várható volt, hogy a kormány mindent megtesz majd azért, hogy ez a kevés is még kevesebb legyen. „Ami meglepő, hogy ezt ennyire gyorsan teszik, kihasználva a világjárványt, amikor azzal kéne foglalkozni, hogy baj van.”

Ügyes lépés volt ez különben, a családokat bedobni trükkös kis eszköz

– mondja Zsófia az örökbefogadással kapcsolatos törvénymódosításról. Szerinte létezik egy réteg hazánkban, amely alapvetően indifferens a homoszexuális embereket illetően, ám ha szóba kerül a gyerekvállalásuk, már jóval kevésbé toleráns a kérdéskörben. „Ha kimondod, hogy »gyerek«, az mindenkiben elindít valamit” – teszi hozzá.

A – kedden szintén elfogadott – törvényjavaslatról azt mondja, kizárt, hogy ez elrettentené azokat, akik szeretnének gyereket, hiszen nem egy jogi szöveg határozza meg az emberek gyermekvállalási kedvét. Mégis elég borúlátó, szerinte előbb-utóbb nyíltan is kimondják majd, hogy a homoszexuális párok nem fogadhatnak örökbe, még kivételes esetben sem.

Ami most zajlik, minden családra vágyó embernél kiveri a biztosítékot, hiszen alapvető emberi jogoktól foszt meg sokakat, bármiféle indoklás nélkül

– húzza alá Zsófia. Továbbra sem érti, milyen alapon mondja azt valaki egy másik emberre, hogy neki valamit nem lehet, de úgy érzi, ez már a menekültválság idején elkezdődött, azóta pedig „az emberek olyan feszültségi állapotban vannak, hogy mindegy, mit dobnak oda nekik, csak azt érzik, hergelődni kell”.

Ezek fényében kiváltságosnak érzi a családját, hogy jobbára egyáltalán nem találkoznak homofób, kirekesztő hangokkal, mivel eléggé „védett” közegben mozognak. Megtehetik, hogy a saját társaságukból alig lépnek ki, mindketten a művészvilágban mozognak, toleráns légkör veszi őket körül, és a családjukban sem találkoztak soha elutasítással.

Ennek ellenére azon vannak, hogy elköltözzenek az országból. Az indok egyszerű: Zsófia számára ijesztő belegondolni abba, hogy amikor a gyermekük óvodába megy majd, nem választhatják meg, hogy milyen közösség veszi őt körül. Már több helyen is élt külföldön, és rég nem lakna Magyarországon – akármennyire büszke is a magyarságára –, ha nem döntöttek volna a családalapítás mellett, a párja ugyanis mostanáig próbálta meggyőzni arról, hogy itt is meg tudják védeni gyermeküket a negatív hatásoktól.

Azt szeretném, ha a gyerek egy olyan helyen nőne fel, ahol vannak heterók, melegek, szivárványcsaládok, és az emberek nincsenek elfoglalva ezzel az egésszel

– mondja, hozzátéve, vérzik a szíve, mert mindkettőjüket ideköti a család, a sok barát, ám úgy érzi: „valamit valamiért”, és a gyermeküket nem szeretnék kitenni annak, ami idehaza zajlik.

Úgy gondolja, még egy kormányváltás esetén is inkább csak a gyermekük általános iskolás évei után térnének vissza, mivel biztosan szükség lesz néhány évre ahhoz, hogy a nézetek valamelyest változzanak. A kormány által gerjesztett feszültséget azért is különösen veszélyesnek tartja, mert ugyan nem feltétlenül lehet a melegek ellen fordítani valakit, mégis sokaknak megerősítést adhat a kormánypárti narratíva a saját szélsőséges nézeteikhez, és adott esetben feljogosítva érezhetik magukat erőszakos cselekedetekre is.

A járvány következtében meghozott intézkedések miatt nem tiltakozhatnak az utcán azok, akiknek nem tetszik a melegek jogainak korlátozása. A demonstráció hiánya miatt Zsófia nem különösebben szomorú, már a Pride-nak sem látja sok értelmét. „Egyszer voltam, akkor is meg akartak dobálni tojással, de édesanyám elém állt” – mondja. Ugyanakkor bevallja, hogy a Pride-on elkapja őt a félelem, ami egyébként is van benne jócskán az utcát járva.

Annyira nem félek, hogy ne kézen fogva menjünk vagy ne csókoljam meg, de minden egyes másodpercben ki vagyok élezve arra, hogy bármikor bármi történhet

– mondja. Ennél fogva szerencsésnek érzi magát, hogy nem érte soha komolyabb atrocitás. Mégis úgy érzi, hogy „iszonyú agresszió” van az emberekben, és egy apró szikra is elég ahhoz, hogy lángra lobbanjon.

Tudja, hogy külföldön sokkal nyitottabb, közvetlenebb, könnyebben kezd el másokkal kommunikálni, barátkozni, mert ott nem érzi magán azokat a tekinteteket, amelyekkel itthon sokszor találkozik, akár a metrón, akár a zöldségesnél. „A magyarokban van egyfajta furcsa feszültség, és ezt a kormány nagyon ügyesen használja, illetve fordítja azok ellen, akik éppen sorra kerülnek” – mondja.