A Színház- és Filmművészeti Egyetem polgárai, valamint a mellettük szolidaritást vállaló hallgatók az ország különböző egyetemeiről demonstratív felvonulást szerveztek október 23-ra „a szellemi szabadság jegyében”.

„Várunk mindenkit, aki szeretné kifejezni aggodalmát a közelmúltban hazánkban veszélybe került egyetemes értékekért – ezek közül csak egy az autonóm felsőoktatás” – fogalmaztak az esemény leírásában.

A tüntetők 16 órakor kezdtek gyülekezni Műegyetem rakparton, ahonnan nem sokkal fél öt után indultak el, hogy a Március 15-e téren fáklyákat gyújtsanak.

Tudósítóink szerint sok ezren gyűltek össze, a Műegyetem központi épületétől a Szabadság hídig ért a tömeg, amelynek zömét fiatalok tették ki.

A gyülekezés közben Fullajtár Andrea, az SZFE tanára egy jármű platóján elszavalta a Nemzeti dalt, a vonulás megkezdése után nem sokkal pedig mentőt kellett hívni egy idősebb nőhöz.

A Szabadság hídon átvonuló menet eleje negyed hatra érte el az Erzsébet híd pesti lábát, de a vége még mindig a Gellért térnél volt. A szervezők realizálták, hogy a tömeg nem fog elférni a Március 15-e téren, ezért sokan egyből továbbhaladtak az Urániához, ahol koncertekkel és beszédekkel folytatódott a program.

Menet közben a téren rengetegen fáklyát gyújtottak, és azzal haladtak tovább. A tüntetők olykor kórusban énekelni kezdtek, felcsendült az Ég a város, a Ha én rózsa volnék és a Kicsi vagyok én is, gyakran zúgott a  szabad ország, szabad egyetem rigmus is.

A szervezők terve az volt, hogy a Március 15-e térről a tiszteletadás jegyében némán vonulnak az Urániáig, ez azonban nem egészen így alakult, sokan tapsoltak menet közben.

A tömeg egy része már megérkezett, a műsorral azonban várni kellett, mert a menet vége még csak az Erzsébet hídnál járt. Az újabb és újabb érkezőket tapssal köszöntötték, az egyetem ablakaiból SZFE-sek integettek. Negyed hétkor elkezdődött az első koncert, a Független Zeneakadémisták Szimfonikus Zenekara a Hevesi teremből játszotta Beethoven Egmont Nyitányát, ezt streamelték a tömegnek, amelynek vége az Astoriáig ért. Az előadás végén a zenészek kiálltak az ablakba, hatalmas ováció fogadta őket.

A tüntetések egyik ismert figurája, aki rendszerint minden hasonló megmozduláson perecet árul, ezúttal ingyen osztogatta a perecet. A hangosítással több korábbi demonstrációval ellentétben most nem gond, illetve másféle gond volt: annyira hangosra sikerült, hogy még leghátul is sokan panaszkodnak emiatt.

A  Titkos Egyetem nevű, több felsőoktatási intézmény hallgatóit tömörítő szervezet felszólalói együtt léptek színpadra. Azt mondták: „Ami most az SZFE-nél történik, az már megtörtént a többi egyetemnél, vagy meg fog történni.” Hangsúlyozták: minőségi felsőoktatást akarnak, az viszont csak autonóm intézményekben garantált. „Hallgatótársak, ne higgyétek el, amikor a modellváltással, korszerűsítéssel hitegetnek benneteket. Ez szimpla hatalmi terjeszkedés. A korrupció és a forráskivonás melegágya ez az átalakítás.” Végül kijelentették: „A modellváltás mindenkit elér. Megakadályozni csak közösen tudjuk. Legyen a tudás érték, az egyetem szabad!”

Ezt követően az SZFE hallgatói archív, ’56-tematikájú szövegekből adtak elő részleteket. Közben a tömegben egy idős nő véletlenül rálépett egy kutyára, elesett és megütötte magát, majd amikor megpróbált felállni, el is szédült kicsit.

Nagy Erzsébet pécsi tanár (a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének képviseletében) azt mondta: módszeresen számolják fel a szakmai műhelyek autonómiáját. „Mi pedagógusok sem vagyunk ideológiailag megbízhatóak” a hatalom számára. A Nemzeti alaptanterv központjában szerinte a normakövető magatartás áll, de van benne hamisított történelemkép is. „Azzal van baj, ha felülről előírják, hogy mi legyen.” Az SZFE hallgatói összefogását példaértékűnek nevezte. „Nagyon büszkék vagyunk rájuk. Jó lenne, ha egyre több követőjük lenne. Az SZFE-vel pedig nem ezredesekkel, hanem autonómiával” kellene rendezni a viszonyokat. „Nincs szabad ország szabad oktatás nélkül.”

Székely Tamás, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke beszédében hangsúlyozta: „tudjuk, mit jelent a kiszolgáltatottság”. Majd azt mondta: „elég volt az arroganciából, elég volt agymosásból!” Szerinte ahogy az SZFE-n hetekkel ezelőtt a hatalom berúgta az egyetem ajtóját, az erőszak, „ami ellen tiltakozni kell”. Hozzátette: két út áll előttük, az egyik, hogy  beletörődnek a sorsunkba… „De mi nem ilyenek vagyunk! (…) Mi harcolni fogunk, értetek, veletek.” Végül azt mondta: „a lángot most ti őrzitek, vigyázzatok rá. Ha baj van, mi ott leszünk. Tapasztaljuk, tudjuk: egyedül nem megy.”

Szkaliczki Andrea orvos az új egészségügyi törvény hibáiról és a magyar egészségügyi megoldatlanságairól beszélt. Kritizálta a másodállás megszüntetésének ötletét és az egészségügyi dolgozók áthelyezését. „A reformra szükség van, de annak kidolgozásához idő kell” – mondta. „Ez a törvény nem teszi lehetővé, hogy a hivatásunkat tudjuk gyakorolni.”

Vilmos Noémi SZFE-s hallgató végezetül azt mondta, hogy abban hisznek, hogy csak akkor lehetnek igazán szabadok, ha mellettünk a másik ember is az. Ami ma történt, egy olyan “út kezdete lehet, amin haladva ez az atomjaira hullott társadalom talán újra magára talál.”

A tüntetés háromnegyed nyolc után, a Himnusz közös eléneklésével ért véget.

Képek: Marjai János / 24.hu