Megtapasztaltam, milyen, ha nem kell számolgatni, marad-e hó végéig pénzem, még kirándulni is marad miből és félretenni is tudok
– meséli egy budapesti tanítónő egy multinacionális vállalatnál szerzett tapasztalatairól. A nő 2017-ben végzett az ELTE-n, majd egy XIII. kerületi iskolában kezdett el tanítani gyakornokként. 2018-ban jelentkezett a kötelező minősítési eljárásra, de a portfóliója megkezdésére már nem volt lehetősége, egyetlen egyszerű ok miatt: felmondott az intézményben.
Ezután ment a céges világba, ahol két felsőfokú nyelvvizsgája birtokában ügyfélszolgálati munkatársként alkalmazták. Megélhetése rendeződött, ám nyolc ott töltött hónap után mégis visszatért a pedagógusi pályára, amit hivatásának érez, és amivel foglalkozni szeretne nyugdíjaskoráig. Visszakerült ugyanabba az iskolába, ahol korábban dolgozott, és újra jelentkezett a minősítési eljárásra. Egészen váratlan választ kapott, mivel valószínűsíthetően sikertelenként könyvelték el a korábbi esetet, a mostani egy „megismételt minősítő vizsgának” számít.
Miután a fiatal pedagógus megkapta az erről szóló határozatot, levelet írt az Oktatási Hivatalnak, remélve, hogy története megosztása után méltányosságból elengedik az összeg kifizetését.
A pálya elhagyására kizárólag anyagi nehézségek kényszerítettek, nem tudtam megélni a pedagógusi béremből, frissen végzett tanítóként, egyedül
– írta a szövegben.
Jelenleg ott tart, hogy gondot okoz számára a 71 050 forint kifizetése, amit egyébként méltánytalannak is tart.
A tanítónő jelenleg a bértáblának megfelelően gyakornoki fizetést kap, emellett nagyon sok túlórát vállal és magántanítványai is voltak, de mindezekkel együtt sem tudta elérni a multinacionális cégnél kapott fizetésének a szintjét.
Ráadásul a gyakornoki státuszban legfeljebb heti 20 órát tarthat meg, és ehhez jönnek a túlórák, a minősítő vizsgát követően viszont már 26 órát köteles megtartani egy héten, így mint mondta, a 71 ezer forint befizetését követően anyagilag még rosszabbul is jönne ki a jövőben, hiszen akkor már nem tudná elkönyvelni a jelenlegi túlóráit akkora számban.
A tanítónő szerette volna, ha ebben a nehéz helyzetben figyelembe veszik a hivatástudatát, illetve annak tudatában, hogy az országban egyre csak fogyatkoznak a különböző szakos nyelvtanárok, méltányosságból elengedik a 71 ezer forint befizetését. Mindez nem azt jelenti, hogy ne gondolná fontosnak magát az eljárást, hiszen mint írta: szeretne tanulni, fejlődni, amihez elengedhetetlen lenne az első mérföldkő, a minősítés.
A tanítónő szavai azonban süket fülekre találtak. Az Oktatási Hivatal válaszában közölte: a pedagógus bekerült a jövő évi kötelező „Pedagógus I. minősítési eljárás gyakornokoknak” eljárásba, ami a 2018 decemberében kiállított „sikertelen tanúsítvány” alapján egy megismételt eljárás, így felszólították, hogy augusztus 21-ig tegyen eleget fizetési kötelezettségének.
A hivatal továbbá jelezte, hogy jogalkalmazóként a jogszabályokban meghatározott módon végzi a tevékenységét, ezért nem gyakorolhat méltányosságot a minősítési eljárások lebonyolítása során, így a fentiek alapján a kérvényt „nem áll módjában elfogadni”.
A döntéssel kapcsolatban a tanítónő lapunknak azt mondta, nem érti, hogy kötelezhetnek arra egy 150 ezres nettó fizetést kapó gyakornokot, hogy 71 ezer forintot kifizessen 30 napon belül egy összegben.
A befizetési határidő egyébként egy kérelem benyújtását követően elvileg hat hónappal meghosszabbítható, de mint mondta, az elvvel nem ért egyet, így ezt nem szeretné kérvényezni.
Mi több, az egész tanári portfólió készítésével járó rengeteg adminisztratív munkát feleslegesnek érzi. Úgy gondolja, az ebbe befektetett munka egyáltalán nem áll összhangban az így kapott béremeléssel. Arról nem is beszélve, hogy elmondása szerint jelenleg abban a kivételezett helyzetben van, hogy nem kell albérleti díjat fizetnie, de mint mondta, ha ez nem így lenne, fogalma sincs, mihez kezdene ebben a helyzetben.
Azzal kapcsolatban, hogy ennek fényében továbbra is a pályán szeretne-e maradni, a pedagógus jelenleg különböző lehetőségek között mérlegel, de egyelőre nem tudja, hogyan tovább. Így összegzett:
Nem szeretnék visszamenni egy multinacionális céghez, gyerekekkel szeretnék foglalkozni, de nem tudom, merre induljak most.
A kiemelt kép illusztráció. Fotó: Bielik István / 24.hu
