Ez a rövid eszmefuttatás olyan kvalitatív kutatáson alapszik, melyben a különböző, járvány szülte Facebook-csoportokat elemeztük. A csoportok nagyon sokfélék voltak. Annak érdekében, hogy minél szélesebb spektrumot fedjünk le, vizsgáltunk sokfélét a jókedvcsináló, viccestől kezdve a szolidaritást elősegítőn keresztül a koronavírus-szkeptikusokig. A kvalitatív módszertan alkalmazása nyomán nem a gyakoriságra figyelünk, és nem az általánosításra utazunk, hanem arra törekszünk, egyfajta képet adjunk arról, milyen gondolatok keringenek az emberek fejében. Ehhez azokat a mémeket elemeztük, amelyeket az emberek gondolataik megjelenítésére kiválasztottak és megosztottak.
A félelmeket három csoportba osztottuk, úgy ahogyan azt a legnagyobb és legrendszeresebb európai kvantitatív kutatás (Eurobarometer) is teszi: egyéni, társadalmi-nemzetállami és EU-s/globális szint. Ezen belül elkülönítettük a társadalmi és a gazdasági félelmeket, bár, mint az ábrán is jól látszik, e két kategória egymásba folyik.
Az egyéni-családi szinten két ellentétes félelem jelent meg: az egyik a válás, a másik a sokasodás (amely „baby boomra” fordítható, ha a társadalmi kategóriát nézzük hosszabb távon). Mindkettő az intim kapcsolatokról szól, de hat az egyén/család anyagi helyzetére és a nemzetgazdaságra egyaránt. Az intim/családi kapcsolatoknál a női dominancia is sokszor előkerült, ami nyilván az intenzív összezártsággal köthető össze, amiben a meglévő sztereotípia szerint a nő a jobb, s ami a járványhelyzetben fel is erősödhet.
További személyes, de nagyon is társadalmi félelemként jelenik meg az igényes öltözködés, a jó kinézet hiánya és az elhízás problémája, ami több formában is feltűnik:
Az alkoholizmus problémája is gyakran megjelenik a posztok között:
Az egyén bezártságérzése az utazás hiánya miatti félelmekben is megjelenik.
Az eddig említettek nagy részét összefoglalja az alábbi mém:
A nemzeti/országos, illetve a globális félelmek élenjárója a betegségek terjedésétől való félelem. Ez nem csak a koronavírusra vonatkozik, hanem minden egyéb megbetegedésre, hiszen az egészségügy túlterhelt, nem javasolt az orvosok látogatása, ezért sokak a meglevő problémáikat sem tudják időben és megfelelően kezeltetni.
Az emberek másfajta világban élnek majd: ez digitalizáltabb lesz, változik az etikett (nem akarunk majd kezet fogni egymással), az orrfújással, tüsszögéssel és kézmosással kapcsolatos szabályok is megszigorodhatnak. Nőhet a kapcsolatok hiánya is, s ami ehhez kapcsolódik: félnek az emberek a depresszió és egyéb mentális betegségek megszaporodásától.
A globális szinten megjelenő gazdasági félelmek közé sorolható a bizonyos termékek hiányától (és az ezt növelő felvásárlási mániától) való félelem és a rettegés a megnövekvő munkanélküliségtől. Az emberek félnek a globális szintű manipuláció felerősödésétől, aminek nyomán az összeesküvés-elméletek terjednek majd, illetve a különböző fóbiák, csoportokkal szembeni utálat is erősödik.
Az összes félelem mélyén ott a bizonytalanságtól való félelmet találjuk. A szorongást attól, hogy senki nem tudja, mi lesz.
Kluzsnik Réka (designer)–Surányi Ráchel (Phd, szociológus)
Kiemelt kép: Mónus Márton /MTI
