A Válasz Online-nak először beszél nyilvánosan és részletesen Antall József néhai miniszterelnökről elsőszülött fia. Kiderül, Antall György, az első szabadon választott kormányfő „titkos tanácsosaként” sok mindent látott, hallott. Sokáig azt hitte, hogy neki is folytatnia kell a politizálást, de azt ma már tévképzetnek nevezi, noha erősen benne volt az MDF, a KDNP és a Fidesz összehozásában, része volt az MDF szakadásában.
Ma is úgy véli, Lezsák Sándor ’96-os elnökké választásával kezdődött meg a párt „antalltanalítása”. Idővel rájött, a politika nem az ő hivatása, a politika más lett, nagyon jól érzi magát azon kívül. Nekik még sok illúziójuk volt: holott a politika
jobban hasonlít egy vágóhídra, a vérrel, a szagokkal és a látvánnyal együtt.
Szerinte csak félig igaz a kritika, hogy ezt a világot régi vágású úriemberként Antall József nem értette. Édesapja példaképe Konrad Adenauer volt és nem naiv volt, csak mélyen hitt az értelemben.
Megdöbbentette az értetlenség, de még inkább a rosszhiszeműség, amivel minden egyes tettét és szavát az akkori sajtó fogadta.
Édesapja sok fontos politikai kérdést megbeszélt vele, egyszer egy üggyel kapcsolatban „valóságos és belső titkos tanácsosnak” nevezte. Ezt a papírt ma is bekeretezve őrzi.
Antall József kormánya 30 évvel ezelőtti megalakulásakor főleg attól félt, hogy az ország lelkileg nem készült fel a nehézségekre. Beszélgettek, hogy azt kellene mondani, amit Churchill a vérről, verejtékről és könnyekről a miniszterelnöki kinevezésekor, de arra jutott, ezt ő nem teheti, mert a konszolidált nyolcvanas évek után a magyaroknak nincs teherbíró képességük.
A magyarok 1989-90 sorsdöntő éveiben tálcán kapták a szabadságot, önrendelkezést, nemzeti függetlenséget, nem küzdöttek érte, viszont nyakukba zuhant a szocialista tervgazdaság által négy évtized alatt felhalmozott csődtömeg is.
Antall József csalódásai
Édesapját kormányra kerüléskor az lepte meg a legjobban, hogy mennyire üres az államkassza. A helyzetet súlyosbították a kormányán belüli rivalizálások Rabár Ferenc, Matolcsy György, Kádár Béla és Bod Péter Ákos között. Antall József folyamatosan kereste, ki tudja levezényelni csúcsminiszterként a gazdasági rendszerváltozást, de nem találta meg.
Apámnak talán az volt a legnagyobb csalódása, hogy a megkapott szabadság mennyire nem szabadította fel az alkotó energiákat. (…) Apám azt gondolta: az állam vezetőjének az a feladata, hogy felemelje azokat, akiknek kevesebb jutott, s ne leszálljon hozzájuk. A modern politikában ez teljesen máshogy van.
A leginkább amiatt volt volt szomorú, hogy Göncz Árpád a régi jó személyes viszonyuk ellenére nyíltan ellene politizált. Közben a kormányának alig volt mozgástere. Antall György arról, hogy a legenda szerint édesapja utolsó telefonbeszélgetésükön Orbán Viktort tette meg politikai örökösének, azt mondja, ő ott állt a kórházi ágy mellett, pontosan tudja, mi hangzott el.
Azt mondta neki: »ne felejtsd el, miért harcoltunk«, tudniillik az Ellenzéki Kerekasztal idején, illetve Orbán Viktor lelkére kötötte, hogy vigyázzon a pártjára. Körülbelül ez volt a két üzenet.
Bár mai fejjel még ez a két tanács is szokatlannak tűnik, az interjúban Antall György hosszan mesél arról, mennyire más volt akkor a politikusi szerep, a közélet, a nemzetközi környezet. Az interjúban előkerül az európai integráció, Trianon, az, hogy 1991 után micsoda alkudozás folyt az oroszokkal arról, ki fizessen kártérítést, illetve az is, hogy George H. W. Bush és édesapja olyanannyira megértették egymást, hogy az amerikai elnök az ő véleményét kérte ki a moszkvai puccsról 1991 nyarán.
Nincs politikai örököse
Antall József német mintára szociális piacgazdaságot akart, versennyel, magántulajdonnal, szociális érzékenységgel, társadalmi igazságossággal. Antall György szerint a múlt feltárása ügyében, az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalában is az volt a kormányfő dilemmája, hogy meg lehet-e bélyegezni a többnyire zsarolással beszervezett kisembereket, ha a valódi nagyhalak megúszhatják, az MSZP pedig még hasznot is húz belőle, hiszen a rendszer irányítóiként, náluk kevesebb érintett volt.
Antall György szerint egyes választók lehetnek csalódást keltően tájékozatlanok, de a „nép” többnyire sokkal bölcsebb az értelmiségieknél is. Idézi miniszter nagyapját, aki szerint
igazi nagy hülyeséget csak nagyon tanult ember tud mondani. A személy hitelességét, az önazonosságot a választók egy jó része mindig megsejti és értékeli. A nagyon megcsinált politikai szereplők pedig előbb-utóbb lelepleződnek.
Édesapja a kommunikációs tanácsadók réme volt, elhajtotta őket, ha bele akartak szólni az öltözködésébe, ahogy Tölgyessy Péter írta róla a nekrológjában, valójában egy 19. századi politikus volt és azért nem érdemes a mai politikusok között az örökösét keresgélni, mert
a politika alapjaiban változott meg.
Távol a politikától, úgy véli, az utolsó 150 év történelmének egyik magyar sajátossága, hogy a nagy kormányzó párttal szemben álló ellenzék teljesen kormányzásképtelennek tűnik. Antall György szerint a pesszimizmus régi nemzeti sportunk, a focinál sokkal régebbi, jóval sikeresebb, de jellemző ránk a túlélési képesség, a találékonyság is, és ha nem jön valami rettenetes összeomlás, akkor évtizedek után először talán lesz mit átadni a következő generációnak. Bár sok magyar fiatal megy tanulni Nyugatra, Keletre is, de egyre több jön vissza. Azt reméli, majd a lányai is.
Kiemelt kép: Fortepan
