A koronavírus-járvány egyik jellemzője, hogy gyakran még a tapasztalt epidemiológusok is széttárják a kezüket, ha a betegség terjedésének részleteiről van szó. Még mindig nincsenek biztos ismereteink arról, hogy milyen gyorsan terjed a vírus, mennyi fertőzött van, milyen demográfiai csoportoknál mekkora a halálozási arány. Még a legbiztosabbnak gondolt adat, a halottak száma sem pontos, hiszen nehéz megállapítani, hogy valaki a Covid-19 vagy szövődményei miatt halt meg, és nem is szűrik az összes halottat.
Ezért érdekes megnézni a statisztikáikat gyorsabban közzétevő országokban és régiókban a többlethalálozásokat, tehát hogy mennyire tért el az adott időszakra jutó halálozások száma a korábbi években megszokottól. A koronavírus által különösen súlyosan érintett területeken gyakori, hogy a járvány csúcspontján akár a szokásos két-háromszorosára is emelkedett az egy napra jutó halálozások száma. Ezek egy része fel nem tárt koronavírusos eset, egy másik része viszont az egészségügyi rendszer túlterheltsége miatt ellátatlan betegek halála. A kettő arányát ugyan nem lehet tudni, de végső soron mindkét hatást a koronavírus-járvány eredményeként kezelhetjük.
Magyarországon azonban márciusban még nem okozott súlyosabb egészségügyi károkat a koronavírus-járvány vagy az arra való felkészülés.
Tavaly márciusban például 377-en, 2018-ban pedig 423-an haltak meg egy átlagos márciusi napon. Az utóbbi években így néztek ki az egy napra jutó halálozások havonta:
December és március között jellemzően többen halnak meg, és kimutatható az évről évre különböző erővel visszatérő influenzajárvány hatása (az idei egyébként a kevésbé erőteljes influenzaszezonok közé tartozott). Nyáron pedig jellemzően 300 közelébe süllyed az egy napra jutó halálesetek száma.
Az adatok forrása a Belügyminisztérium nyilvántartása, a KSH egy hónap hátrányban van, éppen ma tették közzé a februári számokat. De a belügyi statisztika alapján is nagy magabiztossággal állítható, hogy nem lőttek ki a halálozások itthon márciusban, mivel ez nem tér el komolyabban a később a statisztikai hivatal által közzétett számoktól, legfeljebb a december végi számokat szokták januárhoz számolni.
De ha hosszabb távon vizsgáljuk a halálozások alakulását, a márciusi napi 362 haláleset akkor sem lóg ki egyáltalán a megszokott sávból. Mint az ábrán látható, a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején bőven 400 fölött járt az átlagos napi halálozás egyéves gördülőátlaga, ez később – a lakosság csökkenése és a várható élettartam kismértékű növekedése miatt – 360 közelébe esett vissza.
Igaz, Magyarországon március 31-én hivatalosan még csak 16 koronavírusos halálozásnál tartottunk, ez azóta, április 24-én összesen 250-re emelkedett. A márciusi adat alapján mindenesetre arra következtethetünk, hogy nem volt kiugróan sok koronavírusos halálozás, amit nem regisztráltak volna. Vagy legfeljebb ellensúlyozta ezt valamilyen kedvező tényező.
Az viszont nem lenne meglepő, ha áprilisban már látnánk a magyar egészségügyben levezényelt változások hatását. Április közepéig a kormány kiüríttette a kórházi ágyak 60 százalékát, de már korában elrendelte, hogy az egészségügyi ellátórendszerben csak a sürgős eseteket lássák el, az egészségügyi dolgozók jelentés részét (a 65 év felettieket) pedig kivonták a betegellátásból. A lépést sokan kritizálták, mivel a járvány léptékéhez, illetve a hivatalos fertőzöttszámhoz képest eltúlzottnak tűnik, és még az sem kizárt, hogy egy későbbi kórházi ágyszám-csökkentésnek ágyaz meg ezzel a kormány. Ez utóbbit a Miniszterelnökséget vezető miniszter a héten lényegében el is ismerte.
