Tegnapi napon mentem vért adni. Ezért mentem Budapestre, hiszen az »én fajtám« ott tudja ezt a legkisebb megalázás nélkül megtenni. Nemem és nevem átírásánál már megjártuk a megalázó procedúrát, s vért is adtam Nőként
– kezdte történetét Berencsi Eszter.
A transznemű nő leírta, hogy egészséges, semmilyen kockázati kritériumba nem esik bele, és ezt hematológiai szakvéleménnyel is tudja bizonyítani.
Tavaly írásban kellett büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentenem, hogy nem volt soha senkivel nemi kapcsolatom. De ma már ez is kevés
– írta, ugyanis állítása szerint nem engedték vért adni „a recipiensek biztonságára hivatkozva”.
„Tegnap megjelöltek az ovsz adatbázisában, hogy ne vegyenek le Tőlem vért többé. Megjelöltek, mint valami nem is tudom micsodát. Mostantól jegyzik, hogy »mi vagyok«” – írta, hozzátéve, hogy a „hangjára és az állapotára” is megjegyzéseket tettek.
Azt írta, ez utóbbi nem érdekli, „az viszont igen, hogy tegnap nem velem szúrtak ki, hanem azokkal a betegekkel, akik gyógyítására a szívükre téve kezüket esküdtek föl”.
Nem hittem, hogy egyszer eljön a nap, pedig eljött. Az egészségügybe is befészkelte magát a gyűlölet, a vérem az irántam táplált gyűlölet miatt nem kell. Félek, hogy a 33-as paragrafus életbe lépésével, minden bizonnyal ez csak a kezdet, ami rám vár
– utalt arra a törvényrészre, amely megtiltja Magyarországon a transzneműeknek a nemük jogi elismertetését.
Berencsi Eszter ez ellen a törvénymódosítás ellen is tiltakozik a videójával.
Kiemelt kép: Berencsi Eszter / Facebook
