Áder János államfő és Kövér László házelnök jelenlétében vonták fel a nemzeti lobogót a Parlament előtt, ahol csak néhány ember követte a nemzeti ünnep egyetlen központi programját. A többi rendezvényt, így Orbán Viktor múzeumkerti beszédét is lemondták a koronavírus miatt. A járványra a köztársasági elnök is utalt, amikor az állami tévében elmondta ünnepi beszédét.
Áder János azt kérte, mindenki otthonában emlékezzen,
most épp szerényebb körülmények között, kicsit több aggodalommal, mint máskor, de bizakodva.
Az állami hírügynökség szerint az államfő azt mondta, ha a magyarok 172 éve bízni tudtak egymásban, akkor ma is számíthatnak, támaszkodhatnak egymásra. Szerinte március 15-ét azért érezzük közel magunkhoz,
mert ez a nap a polgári Magyarország születésnapja. Ezért is fájó, hogy ma nem tudunk együtt ünnepelni úgy, ahogy megszoktuk, ahogy a szívünknek kedves, ahogy szeretnénk.
A köztársasági elnök ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a közös ünnep nem először marad el. A történelem hozott már jó néhány csöndes ünnepet, hiszen március 15. első évfordulója sem lehetett örömteli, felhőtlen esemény: 1849-ben szabadságharc folyt az egy évvel korábbi vívmányok megőrzéséért.
Később is volt még jó néhány év, gyarló évtized, amikor nem lehetett ünnepelni.
Ennek ellenére ma nincs olyan nemzedék Magyarországon, amely ne ismerné Petőfit, Kossuthot, Batthyányt, Táncsicsot, a 12 pontot, a Talpra magyart. Mint mondta, 1848-49 története tele van kiváló emberi teljesítményekkel, amelyek még ennyi idő távlatából is élővé teszik számunkra a múltat.
Emberekkel, akik nemcsak meghalni tudtak Magyarországért, de élni, dolgozni, küzdeni is érte.
Az államfő szerint az ő alkotó munkájuk, áldozatuk, hősiességük miatt eleven mindmáig 1848-49 emlékezete. Azért könnyű szeretni ezt a napot,
mert március 15. történeteiből, emberi arcaiból magunkra ismerhetünk, vágyaik a mi vágyaink, eszményeik a mi eszményeink.
Áder János szerint 1848-49 jóval több volt egy lázas forradalomnál, egy hősies szabadságharcnál: a változás az ország lelkében, a nemzet egészében zajlott. ’48 márciusa a szabadság örömét, az önrendelkezés szépségét, a polgári fejlődést, egy közösség összetartozásának felemelő érzését hozta el.
Ünnepeljük meg ma is azt a napot, amelynek megítélésében nincs vita közöttünk!
Szerinte azt kell ünnepelni, hogy egy nép nemzetté vált és azokra kell emlékezni, akik
miatt minden tavaszunk a szabadság, a hűség, a remény ünnepe lehet.
Kiemelt kép: MTI/Illyés Tibor
