Négy megtermett busó száll ki a türkizzöld Suzuki Swiftből, majd becsapják az ajtaját. Egész délelőtt kitartóan esett az eső, de ebédre olyan erőteljes napsütés jött, hogy elkezdi felszárítani a betont. A négy férfi hatalmas, összefogott bekecsekben, dörömbölő mosósulyokkal, hátravetett kereplővel indul el gyalog a mohácsi Tesco parkolójából. Menetközben más busók is előkerülnek, néhány sokác népviseletbe öltözött kisfiúval és lánnyal együtt. A busókat a sokácok hozták Mohácsra, a Tescót és a Helló Áruházat a piaci igények.

Az egysoros busómenet hallgatagan ballag a város széle felé. A mosósulyok minden lépésnél zörög, „famatyi” nincs, csak a háttérben az autómosó reklámtáblái. A forgalmat még nem zárták le, a körfogalomban az Udvar felé haladó teherautók útját néha a középre sétáló busók szakítják meg. A kör nagyjából húsz méter sugarú, középen virágágyás, amelyből rézbusók Laokoón-csoportja bontakozik ki. Körülöttük ácsolják a farostlemezt a fellazult fűre, hogy legyen hova támasztani a nagybőgőt és a képviselő-testület tagjait.

Épp a rézbusókat körbeálló hús-vér busókat nézem, amikor a jobb fülem mellett elhangzik a vidéki Magyarország legerőteljesebb megszólítása, a „Szia, uram!”-kultúra mindent behálózó valóságának legfejlettebb verziója:

Szia, polgármester úr!

Csorbai Ferenc, Mohács szocialista polgármestere áll mögöttem, az egyik szervező épp azt magyarázza neki, mi lesz a menetrend. Mostanában kicsit bonyolultabb, mint korábban volt. Mohácsnak évtizedek hagyományait kell leküzdenie a különféle avatásokon, ugyanis az önkormányzati választás óta majdnem a teljes testület kivonul minden átadásra.

Mohács határában, a pécsi út egyik körforgalmában adnak át épp egy szoborcsoportot. Ezt még Szekó József, Mohács előző polgármestere rendelte meg Trischler Ferenc szobrásztól, de Szekó az átadást már nem érte meg. A rézbusók a város felé terelik az 57-es út forgalmát, de az ebben rejlő ellentmondás másoknak is egyértelműnek tűnt.

A busók szerepe régen az volt, hogy elzavarják az idegent, ma viszont az a feladatuk, hogy a városba csábítsák a jó szándékú idegeneket,

– mondja Pávkovics Gábor alpolgármester. Az avatás különösebb politikai áthallások nélkül zajlik, csak Bacsmai László plébános nem tudja megállni, hogy a busók ügyébe ne keverje be előbb a migrációt, majd egy fokkal zavarosabb módon a melegházasság ügyét.

Pávkovics messziről nézve egy kicsit hasonlít Szekó Józsefre, ami ebben a városban jó ajánlólevél. Talán csak a bajusz hiányzik, amit Szekó büszkén viselt. És elődjéhez hasonlóan Pávkovics is hamarosan a város polgármestere lehet.

Szekó József nem sokkal az októberi önkormányzati választás előtt hunyt el. Halála napján az lett először gyanús, hogy nem jelent meg a testületi ülésen. Ekkor kezdték el keresni. Végül a borospincéjében találtak rá. Hivatalosan ugyan nem erősítették meg, de a halálát valószínűleg mustgázmérgezés okozta. Ez a borászok egyik nagy ellensége: a cukor alkohollá alakulásakor szén-dioxid képződik, ami jóval nehezebb az oxigénnél, ezért zárt, nem szellőztetett térben megül a levegő alján. Ahogy egyre lejjebb megy valaki a pincébe, úgy kábul el folyamatosan a mustgáztól. Tapasztalt borászokkal is előfordul, hogy elfeledkeznek a veszélyről.

Szekó Mohács ikonikus alakja volt, halála mindenkit megdöbbentett. 21 éven át, a Fidesz 1998-as választási győzelme óta nem engedte el a várost, amit vaskézzel irányított. Kemény embernek ismerték, a pletykák szerint sorfalat álltak a városháza dolgozói, ha reggel megérkezett a munkába. A temetésén nemcsak Bánki Erik, a parlament gazdasági bizottságának elnöke, egyúttal Baranya egyik legerősebb fideszes politikusa, de Orbán Viktor is megjelent.

A volt polgármester halála ellenfelét is megdöbbentette. A választás előtt olyan hírek keringtek, hogy senki nem akart elindulni Szekóval szemben a város vezetéséért. Egyes pletykák szerint ő maga kérte az MSZP-s Csorbai Ferencet, hogy induljon el vele szemben. Annyi biztos, Csorbai egy darabig azt mondta a mohácsi ellenzéknek, hogy visszalép, ám végül őket is meglepve leadta az ajánlásokat.

A választási szabályok szigorúak: az ajánlások leadása után még akkor sem léphet be egy új jelölt, ha az indulók bármelyike meghal. Szekó József halálával egyetlen jelölt, Csorbai Ferenc maradt versenyben Mohács polgármesterségéért. Csorbai a halálhír után közvetlenül azt mondta, ez most a gyász ideje, minden másról később beszélnek majd. Ám végül úgy döntött, nem száll ki, lehetővé téve egy új, kétszereplős választást egy későbbi időpontban. A mohácsiak különösebben nem díjazták a húzását: október 13-án az 5943 átvett szavazólap közül mindössze 1867-en ikszelték be Csorbai nevét, 4076-an inkább voksoltak érvénytelenül, minthogy a szocialistát válasszák. Mohács ugyanis hagyományosan fideszes város.

Mindenféle elméletek léteznek arról, hogy Csorbai miért nem lépett vissza, holott Szekó Józseffel vagy akár Pávkovics Gáborral szemben biztosan nem nyerte volna meg a választást. Akad, aki Csorbai apósát, Puch Lászlót, az MSZP korábbi pénztárnokát sejti a döntés mögött. Csorbai azonban láthatóan komolyan azt gondolja, hogy alternatívát mutathat fel.

Az új polgármester csöndes, visszafogott ember, e sokat bírált döntésén kívül rosszat nem nagyon tudtak mondani róla. Az őt közelről ismerők szerint alapvetően jó szándékkal vállalta el a polgármesterséget arra az időre, ami megadatott neki. Sőt, ő is őszintének látszó naivitással beszél arról, hogy meg akarja mutatni, pártpolitika nélkül is lehet vezetni egy várost.

Csorbaival a február közepi testületi ülés előtt tudtunk pár mondatot beszélni. Nem volt egyszerű megszervezni, tulajdonképpen nem is teljesen sikerült, hiszen csak az ülés kezdete előtt kaphattuk el pár mondatra. A polgármestert már felhívni sem egyszerű, mintha nem szívesen beszélne a sajtóval.

Ez volt talán az egyetlen olyan testületi ülés Csorbai polgármestersége alatt, ami normális ügymenetben zajlott. Az előző még az alakulóülés volt, a következő pedig, áprilisban, jó eséllyel az lesz, amikor feloszlatja magát a testület. Erre ugyanis a választásokat követő hat hónapon belül nincs lehetőség, de Pávkovics maga is azt mondja: amint tudják, megteszik, új választásokat írnak ki, és kormánypárti színekben ő fog indulni a polgármesterségért. Látva az októberben leadott érvénytelen voksok számát, sok kétségünk nem lehet az eredmény felől.

A mohácsi városháza épülete kívülről klasszikus vidéki „TÁMOP-barokk”, belül népi-romantikus: nagy ülésterem, faberakásos plafon, emelt pódium. A képviselők félkörben ülnek, a terem végében néhány sornyi szék, külön helyet csak a díszpolgároknak foglaltak. A székek nagy része üres maradt az esős pénteki reggelen. Csorbai azzal nyitja meg az ülést, hogy saját maga értékeli az elmúlt száz napját. Mondanivalóját az érdeklődők itt elolvashatják, a teremben nem arat nagy sikert. Egyetlen taps hallatszik, az sem túl lelkes. Az egyik fideszes politikus értetlenkedik: az orvost sem tapsolják meg, mert elvégzi a munkáját, hiszen ezért kapja a fizetését.

A teremben vita alakul ki arról, pontosan mekkora szerep jutott Csorbainak a száz nap értékelésénél felsorolt ügyekben. Az látszik, hogy a város nélküle is menne tovább. Nehéz lenne máshogy elképzelni, hogy miért fogadnák el három perc alatt egy húszmilliárdos költségvetésű város büdzséjét, ha nem eleve a többségben lévő Fidesz dolgozott volna rajta. Ezt Pávkovics azzal indokolja, hogy a városháza apparátusa maradt a régi, és a tervet ők rakták össze. A költségvetés elfogadása előtt ő sokkal hosszabban beszél a polgármesternél.

Az apparátusról régóta jókat mondanak. Amikor a vidéki önkormányzatok adósságát konszolidálta a kormány, Mohács egyike volt azoknak, amelyek sokat vesztettek. Adósságuk ugyanis nem nagyon volt, miközben Pécs csődközeli helyzetbe került, Mohács felelősségteljesen költekezett. Ez hasonlóan folytatódhat a volt Takarékbank-vezér Pávkovics polgármestersége alatt, amiért a két szocialista képviselő egyike már az ülés közben jó előre le is bankározza.

Ahogy az elfogadott javaslatok, úgy az ülés és a szoboravatás is Szekó Józsefről szól. A város még nincs túl a volt vezetője halálán, bár az emberek nagy része politikáról egyáltalán nem akar beszélni. Szekó igazából posztumusz is megnyerte a választást, a több mint négyezer érvénytelenül szavazó tulajdonképpen rá szavazott.

Szekó kultusza most is meghatározó. A bora aranydíjat nyert a legutóbbi borversenyen, koncerteket szerveznek a születésnapjára, és díszpolgári címet kap. A szobrot, amelyet most avatnak, tőle örökölte a város, ahogyan azokat a beruházásokat is, amelyekkel Mohács szeretné meglovagolni Paks felfutását.

Kérdés, hogy Pávkovics képes lesz-e az űr betöltésére, ha helyreáll a normális menetrend. Mert annak ellenére, hogy Csorbai polgármester azt gondolja, száműzni lehet a pártpolitikát a helyi ügyekből, a valóság ezzel szembemegy. A helyi Fidesz a jogszabályi határidő letelte után egy percig sem fogja tovább engedni, hogy MSZP-s legyen a város polgármestere. Mohács a baranyai harmadik választókerület legnagyobb városa. Ez a magyar deep south, csak durvább, mert ennyire még Arkansas sem jobboldali. Ez az a választókerület, amelyet egy évtizeden keresztül képviselt a KDNP-s Hargitai János, aki legutóbb 57,6 százalékot szerezve győzött, a jobbikos jelölt 23,7 százalékkal lett második, a harmadik helyen végző DK-snak már csak 8,9 százalék jutott, a Momentum pedig az ajánlásokat sem tudta összeszedni 2018 tavaszán.

Pávkovicsot szinte kijelölte utódjának az előző polgármester. Orbánnál sem áll rosszul. Helyiek szerint a Szekó temetésére érkező miniszterelnök egyik első kérdése az volt, hogy miért igazolt el a fia, az NB I-es focista Pávkovics Bence Újpestről Debrecenbe.

Kiemelt kép: Ivándi-Szabó Balázs / 24.hu