Súlyosabb lehetett az önkormányzati választás eredménye a Fidesz számára, mint korábban bárki képzelni merte. Most ugyanis az látszik, hogy a Fidesz valami furcsa módon ellenzékbe került.
Agyzsibbasztó tüntetést tartott az erzsébetvárosi polgármesteri hivatal előtt a kormánypárt, amelyet végighallgatva végig olyan érzés zúgott át az ember felsőtestén, mintha Kövér László mindkét bajszát rácsavarta volna a két fülére, nagy lendülettel hintázni kezd, Varga Judit pedig hátulról sorozatban bikázza a tarkóját egy félig felfújt focilabdával. A Fidesz ugyanis hirtelen a kirekesztés, a rasszizmus és a gyűlölet ellen harcoló, szinte ellenzéki párttá változott.
Az a Fidesz, amely komplett kormányzást épített arra, hogy Magyarországra ne jöjjenek be barna emberek. Az a Fidesz, amelyik gyerekeket éheztetett a tranzitzónában, mert a háború elől hozzánk menekültek. Az a Fidesz, amely évek óta és ma is folyamatosan kirekeszti a meleg magyarokat. Az a Fidesz, amelyről alig egy hete írtuk, hogy a migránsozás kifulladása után most a cigányellenes retorikával próbálkozhat. Az a Fidesz, amelyik a társadalom lappangó antiszemitizmusát meglovagolva plakátolta tele az országot Soros György fejével.
A történet kezdete az, hogy Niedermüller Péter, a DK erzsébetvárosi polgármestere elmondott az Atv adásában egy rendkívül szerencsétlen és politikailag teljesen idióta beszédet, amely mintha filozófiai fejtegetés szeretett volna lenni arról, hogy mi áll a szélsőjobboldali gyűlölködés mögött. A baj az, hogy ez nem derült ki belőle, ugyanis értelmetlenül mondta el. Közben pedig a saját kerületének választópolgárait is szörnyű képződménynek sikerült neveznie, hiszen Erzsébetvárosban is laknak fehér, keresztény, heteroszexuális férfiak.
Ugyan hófehér, hívő keresztény és lelkesen heteroszexuális férfiként is úgy érzem, életem legszomorúbb napja lenne, ha egyszer pont Niedermüller Pétertől érezném magam fenyegetve, a Fidesz szép lassan felépítette a polgármester botrányát a mai tüntetéshez. Egészen sokan el is mentek, két-háromezer ember lehetett ott, miközben a kormánypárt néhány nagyágyú (Bayer Zsolt, Hollik István) mellett több új produkciót is bemutatott (Azbej Tristan, Illés Boglárka).
Az egész tüntetés hangulata olyannak tűnt, mintha a Jóisten megcsavarta volna a valóságot, ami kicsit átrendeződve igazodott volna vissza a valóságra. Illés Boglárka, a Fidelitas új elnöke pedig elmondta a színpadon, hogy Magyarországon egyetlen csoport ellen sem tolerálják a kirekesztést, ami biztos meglepi majd a Fidesz kommunikációs hátországát, hiszen eddig ezért kaptak fizetést.
A legjobb élmény mégis az volt, amikor a tüntetés végén egyszerűen nem lehetett kideríteni, hogy melyik oldal kiabál melyik oldallal. A fideszes tüntetők egyszerre nácizták, liberálisozták és sorosbérencezték a másik oldalt, miközben hallani lehetett, hogy ősembereznek és majmoznak is mellette. A tüntetések az utóbbi évtizedben eleve inkább ellenzéki ügyek lettek, azért az is zavarba ejtő érzés volt, amikor Bayer Zsolt beszélt egy színpadon, de közben hallani lehetett az ellentüntetők Orbán takarodjozását.
Előtte nem sokkal Bayer sokkal pontosabban és cinikusabban foglalta össze az egész esemény lényegét, mint bárki más tudná. Egy Camus-idézet kapcsán arról beszélt, hogy eljött az idő, amikor a bűn kéri számon az ártatlanságon az erkölcsöt. Ami persze hangozhatott volna úgy is, mintha a Fideszre vonatkozna, de a kirekesztés és a gyűlölet elleni beszédhez képest szokatlanul sokszor hangzottak el a normális és a normalitás szavak, és hát szokatlanul nézett ki benne maga Bayer Zsolt is.
Mégis mit csinál az ember egy disznóvágáson, amikor a böllér állatkínzónak nevezi, mert almát majszol?
