Budapesten jártában Nick Vujicic megvizitálta Orbán Viktort is a Várban. Készült erről egy szép, beállított fotó: ketten fohászkodnak – Orbán térdet-fejet hajtva – a karmelita kolostor teraszán.
A végtagok nélküli sztárprédikátor és motivációs tréner természetesen nem azért tette a látogatást, mert legitimálni óhajtja a magyar kormányfő politikáját. Nick Vujicic szokása, hogy kvázi „az evangélium diplomatájaként” az országokban, ahol előadást tart, felkeresi a politikai vezetőket, az elmúlt években tizennyolcnál is több elnökkel találkozott.
Orbán Viktor ezzel a felvezetővel osztotta meg a képet: Soli Deo Gloria, azaz, egyedül Istené a dicsőség. (Ez a reformáció egyik jelmondata volt, máig sok protestáns imaház falára van kiírva: azt jelzi, hogy senki emberfiának, sem püspöknek, sem politikai vezetőnek, de még a szenteknek sem jár hódolat az egyedül üdvözítő Istenen kívül.) Naiv, hívő emberek boldogságtól aléltan osztogatják a fotót: lám-lám, milyen megható és felemelő, áldja is meg a Jóisten a miniszterelnököt mindkét kezével, és oltalmazza a liberális veszedelemtől, ámen.
Vujicic szerintem derék ember, példamutató az élete és gondolkodásmódja. Elképzelni nem tudok hitelesebb motivációs trénert, mint egy végtagok nélkül élő embert, akiben olykor több az életöröm, mint az akár stadionnyi hallgatóságában együttvéve. Mindeneserte azt tweetelte az esemény után, hogy köszi a közös imát, és kíváncsi lesz, mi fog történni eztán Magyarországgal.
Legyünk túl gyorsan az obligát kérdésen, hogy a hit magánügy vagy sem: olyan értelemben magánügy, hogy (elméletileg) az alkotmány egy nyugati demokráciában lekiismereti és vallászszabadságot garantál, amibe beleértendő, hogy
- semmi hatalom nem csesztethet ilyenek miatt,
- nem írhat elő, és
- nem kérhet számon hitbéli meggyőződést.
Ugyanennek a másik oldala: nyilvánosságra hozhatod, milyen vallást gyakorolsz és hogyan, vagy hogy mennyire utálod a vallásokat és miért, ebben sem korlátozhat senki. Ha valakit zavar, úgy járt. És szerintem ez így rendben van.
Nem az a bajom, hogy Orbán bűnös ember. Ha csak bűntelen emberek imádkoznának, nem imádkozna a földkerekségen senki. Viszont a bűnösök Krisztushoz fordulása bűnbánattal és megtéréssel kezdődik, még Vujicic Bibliája szerint is. A megtérés „a gondolkodásmód megváltoztatása” (az eredeti szövegben „metanoia”), és egy új életforma kezdete. Mutatom, hogy nézhetett volna ki egy őszinte imajelenet.
Nick: Viktor, akkor imádkozzunk.
Viktor: Nehéz a szívem a bűneim miatt. Hazudtam, lehetővé tettem, hogy strómanokon keresztül elsíbolják a közpénzt. Nem neked adtam a dicsőséget, hanem magam köré építettem személyi kultuszt. Itt, ahol most vagyunk, százmilliókból építtetem csak a teraszt, hogy nagyzolhassak. Ugyanakor egyáltalán nem törődtem a szegényekkel, az elesettekkel. Nem törődtem a mozgássérült emberek jogaival sem eleget, kilenc éves kormányzásom alatt sem lett teljes a közintézmények akadálymenesítése.
Nick: Folytasd, testvér.
Viktor:
Nick: Uram, ezt még hallgatni is sok, de kérlek, bocsáss meg neki, hátha megváltozik.
És Vujicic ezek után is kiposztolhatta volna: „kíváncsi vagyok, mi fog történni Magyarországon”. Ez a beszélgetés persze csak a képzelet műve, úgymond vágybeszéd. A valóság ezzel szemben az, hogy Orbán Viktor csak pózolt egyet, aztán megy tovább minden, ahogyan eddig.
Kiemelt kép: Orbán Viktor facebook oldala
