Nehéz lenne vitatni, hogy valami nincs rendben a hazai gyógypedagógiai ellátással, amikor október közepén a ceglédi Losontzi István Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégiumban nem kevesebb, mint
Nem ez az egyetlen intézmény, ahonnan több gyógypedagógus is hiányzik, a Pilisi Gyermekotthon, Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskola négy főt alkalmazna, a budapesti Csalogány Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskola, EGYMI, Kollégium és Gyermekotthon pedig három főt.
A súlyos szakemberhiányt támasztják alá az egy neve elhallgatását kérő olvasónk által elmondottak is, aki arról számolt be, hogy egy budapesti fejlesztő óvodában szeptember óta nincs gyógypedagógus autista gyermeke csoportjában, a meghirdetett álláshirdetésre pedig senki nem jelentkezik, az egyik szülő pedig már jogi lépéseket fontolgat.
Olvasónk kisfiát három éve diagnosztizálták gyermekkori autizmussal, a gyerek integrált bölcsőde után tavaly szeptemberben került az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények (EGYMI) egyik óvodájába. Mint mondta, a tavalyi tanévben nyolc gyermek volt egy csoportban, akikkel két gyógypedagógiai asszisztens és egy gyógypedagógus foglalkozott. A súlyosan autista kisfiú minden nap kapott fejlesztést, heti kétszer fejlesztő tornára is járt, az óvoda pedig rendszeresen küldött fotókat a szülőknek a mindennapokról, egy kis füzetben vezették, mit evett és milyen kedve volt aznap a gyereknek, ami, mivel egy nem beszélő autista kisfiúról van szó, nagyon fontos részlet.
A régiek elmentek, újak nem jönnek
Augusztus végén azonban kiderült, hogy a korábban megszokott életüknek búcsút mondhatnak, ugyanis kiderült, hogy felmondtak a gyógypedagógusok, és a helyükre nem találtak elegendő szakembert. Így két csoport gyógypedagógus nélkül maradt, olvasónk kisfiának csoportjától pedig elvették a két megszokott gyógypedagógiai asszisztenst – és velük a beszélő gyerekeket is.
Így a kisfiú csoportjában gyógypedagógus nélkül maradtak a legsúlyosabban érintett gyerekek, egy dajkával és két új gyógypedagógiai asszisztenssel.
Fejlesztőpedagógus nincsen, heti egyszer ellátogat az óvodába egy külsős gyógypedagógus, hogy húsz percet töltsön a gyerek fejlesztésével. A szülők így kénytelenek a magán fejlesztéssel pótolni ezt a hiányt, ez viszont alkalmanként nyolcezer forintba kerül az autista kisfiú családjának.
Mindez nem csak az anyagi ráfordítás miatt hátrányos a családnak, hanem azért is, mert amíg az óvodában a különböző fejlesztéseket a gyerek még frissen, a délelőtt folyamán megkaphatná, addig a szülők így kénytelenek délutánonként egy már fáradt gyereket vinni a különböző helyszínekre, emiatt sokkal kevésbé hatékony a fejlesztés.
A júliusban megszavazott köznevelési törvény értelmében ráadásul a hatodik életévüket betöltő gyerekeket kötelesek a szülők iskolába vinni, így a lapunknak nyilatkozó szülő kisfiának is iskolába kell járnia jövő szeptembertől. Az iskolakeresés azonban nem egyszerű, az EGYMI-nek ugyan van több iskolája is, de mivel nincs elég gyógypedagógus, két általuk kinézett intézményben sem indítanak 2020-ban első osztályt autistáknak.
Egy harmadik kiszemelt iskolából ezek után azt a választ kapták, hogy az autista csoportok már tele vannak, a következő tanévre is többen jelentkeztek, mint amennyi gyereket fel tudnak venni. Az iskola közölte, hogy a lakhely szerinti tankerület kötelessége a problémát megoldani, azonban ezen a helyen sem indul első osztály, így a kisfiú oda sem mehet, más intézményekbe, ahol indulna osztály, pedig csak a körzet szerint oda tartozókat veszik fel.
Ebből nem lehet szabadságra menni
A szülő nem szeretne többet annál, minthogy kisfia megkapja a fejlesztéseket, azonban úgy érzi, mióta van egy sérült kisfia, láthatatlan lett a társadalomnak.
Ez egy másik univerzum, más gondokkal. Meg lehet szokni, hogy nincs szabi, csak 24 órás készenlét
– fogalmazott.
Egy lapunknak nyilatkozó gyógypedagógus hasonló problémákról beszélt: személyes tapasztalatai is azt mutatják, hogy nagyon kevés szakember van a pályán jelenleg, annak ellenére, hogy az ország különböző felsőoktatási intézményeiben minden évben viszonylag nagy számban végeznek gyógypedagógus hallgatók.
Mindezt alátámasztják a Felvi adatai is, hiszen csak az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon rendre több mint kétszázan kezdték meg tanulmányaikat az elmúlt öt évben a gyógypedagógus alapszakon.
Azaz hasonlóan a tanárszakokhoz, itt is az okozza a fő problémát, hogy az egyetemi képzés befejeztével tömegesen morzsolódnak le a frissen végzett szakemberek.
Azt is figyelembe kell venni, hogy ahogy a tanári állások betöltésénél sem pótolhat egy magyar szakost egy angoltanár, a gyógypedagógusok esetében is rengeteg szakirányon tanulhatnak – például autizmus spektrum pedagógiája, hallás- vagy látássérültek pedagógiája – a hallgatók, így még nehezebbé válhat az egyes speciális problémákra kompetens szakembert találni.
Több gyerek, kevesebb szakember
A gyógypedagógus-hiányhoz nagyban hozzájárulhat az is, hogy az utóbbi években jócskán megnövekedett azon gyerekek száma, aki különböző fejlesztésekre szorulnak.
Erről az Emberi Erőforrások Minisztériumának év eleji adatai is tanúskodnak: a statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy évről évre tovább nő a sajátos nevelési igényű (SNI-s) tanulók száma, a tavaly szeptemberben kezdődő tanévre több mint 3200 fővel lettek többen, így a számuk már 91,5 ezerre emelkedett.
Nehéz ugyan megítélni, hogy mindezt mi okozhatja, de valószínűleg közrejátszik az is, hogy ma már sokkal jobban működnek az erre szakosodott jelzőrendszerek, így többször kerülhetnek a gyerekek szakértők elé, míg régebben nem biztos, hogy időben felismerték, hogy a gyereket szükséges megvizsgálni.
A gyógypedagógusok esete nem csak a lemorzsolódásban hasonlít a különböző szakokon végzett tanárokéra: bérezés tekintetében is hasonló perspektíva áll előttük, így nem véletlen, hogy a lapunknak nyilatkozó gyógypedagógus is arról számolt be, hogy nemigen találkozik 30 évnél fiatalabb kollégákkal a mindennapokban.
Nem véletlen, hogy őt is rendszeresen keresik meg, hogy menjen át egy másik intézménybe, ahol égető szükség lenne egy gyógypedagógusi állás betöltésére. A hiányzó gyógypedagógusok száma országos szinten több ezres nagyságrendű is lehet.
Noha az SNI-s gyerekek nagy része megfelelő korai fejlesztéssel integrálható lenne a társadalomba, vannak, akik nem kapják meg ezt az esélyt. A munkaerőpiac ráadásul elveszíti a szüleiket is, akik megfelelő iskola és napközi hiányában kénytelenek otthon maradni gyermekeikkel.
Kiemelt kép: Franck Fife/ AFP
