Pikó András a Mozgó Világnak adott interjúban (Nagy József kollégának) hosszan mesél a Fidesz módszereiről, lejárató kampányáról, a házkutatásról, de azt mondja, amikor elvállalta a felkérést, hogy polgármesterjelölt legyen Józsefvárosban, stratégiai tanácsadókkal végigvették, mivel fogják támadni. Tudta, előkerül, hogy „hajléktalan- és migránssimogató”, de ezek számára tisztességbeli ügyek, nem is hajlandó védekezni, szerinte a politikába átszivárgó civileknek meg kell tanulniuk, hogy
az új pályán le kell venni a tütüt meg a balettcipőt, mert a politika nagyon nem a piruettezés világa, pláne a Fidesz gladiátorai ellen.
Bár újságíróként alaposan ismerte a politikát, elismeri, abban ő is hibázott, hogy nem számított putyini módszerekre a kampányban.
A fideszes putyinisták kampánya a trollkodásról szól, és arról, hogy kihasználva az elsíbolt közpénzből fakadó erőfölényüket, az eluralt médiát, a megerőszakolt államot, az annektált önkormányzatokat, átgázolnak rajtad.
Erre csak bemutatni lehet,
ha már egyszer ismerjük a Fidesz korrupciós rendszerét, akkor meg kell mutatni azt, névvel, fényképpel, összeggel. Lépjünk csak be a komfortzónájukba, hadd érezzék a törődést.
Ebbe a bokszmeccsbe ő úgy szállt be, hogy állja a pofonokat, idézni is szokta csapatának Muhammad Alitól, hogy „lebegj, mint a lepke, szurkálj, mint a méh”. Ők lebegnek, szurkálnak, a Fidesz pedig nem sejtheti, honnan kapja az újabb fullánkot. A ringben ő is edzettebb lett. Ütött, ütötték, rádöbbent, a politikusi mentalitás totálisan ellentéte az újságíróinak.
Orbán „nem elég intelligens”
Újságírói pályája véget ért, de hosszan mesél annak kezdetéről és arról, mennyire megdöbbentette a politika és a politikai újságírás egészségtelenül szoros viszonya, hogy kollégái némelyike nemcsak vacsorázni járt el politikusokkal, hanem inni is.
Vidéki gyerekként neki is kulturális sokk volt felkerülni Pestre, látni a kapcsolati hálókat mindenütt. Ugyanazt élte át, mint Orbán Viktor, aki a „vidéki fiú Pesten” sztoriból azért csinált egy a sérelmeire alapuló politikát, mert
nem elég intelligens hozzá, hogy harmonikusan feldolgozza ezt az egészet.
Az ő vidéki fiúi válasza, hogy a paraszti konzervativizmusba mélyedő gyökerek összeegyeztethetőek a szocdem gondolatokkal és a liberális szívvel. Mesél a családjáról, a tévés és klubrádiós évekről, a független újságírás hiányáról, amire ő a civilkedéssel reagált, de csak a felszínt karcolgatta, amikor civilként ételt osztott, a rendszer megváltoztatásához át kellett lépni a politikába. Úgy látja, jó úton jár a győzelemhez,
a Fidesz a botrányokkal alám gyújtotta a rakétákat, megemelte a tétet, ma már tudják az emberek, hogy élet-halál harc dúl.
Egyszer meg is köszöni majd a Fidesznek, Kocsis Máténak külön, hogy pár hónap alatt fajsúlyos ellenzéki arcot építettek belőle.
Kiemelt kép: MTI/Balogh Zoltán
