Facebook-oldalán vallotta be Vári György, korábbi újságíró, irodalomtörténész, hogy 15 évvel ezelőtt, még kezdő magyartanárként, visszaélt a helyzetével.
kihasználtam 17-18 éves tanítványaim rajongását, megkörnyékeztem, egy alkalommal erőszakoskodva fogdostam, zaklattam egyiküket, akivel később, évek után, egyszer lefeküdtem.
Mint írta, a másikukkal közvetlenül azután jött össze, hogy formálisan megszűnt a tanári-tanítványi viszony,
az első igazi kapcsolatát remélő lányt minden szempontból, minden módon, érzelmileg, szexuálisan egyaránt kihasználtam a végletesen kizsákmányoló viszony pár hónapos fennállása alatt, amelyet azután megszakítottam, hosszú évek alatt sem kiheverhető, súlyos érzelmi károkat, nehezen feldolgozható traumát hagyva magam után.
A posztban Vári részletesen kifejti, hogyan alakult ki a helyzet:
Úgy éreztem, laza és nagyvonalú dolog nem tanárként viselkedni, közvetlennek lenni, barátkozni. A határok elmosása azonban nem szűntette meg az aszimmetriát a kamaszok és köztem, inkább veszélyesebbé tette attól, hogy látszólag eltüntette azt. Kitüntetett, hatalmi helyzetből teremtett bizalmat, és aztán visszaéltem vele a nárcisztikus személyiség működésmódja szerint, amely mindenki más személyét neki alárendeltnek, sérelmei jóvátételének jelenti, és csak hatalmi helyzetből kontrollált kapcsolatokat létesítettem, manipuláltam és használtam ki.
Hozzátette azt is, hogy jól esett neki a felé irányuló érdeklődés, és nem gondolta át, hogy ennek rejtett dimenziói vannak.
A határokat egy darabig, úgy éreztem, együtt, egymást bíztatva lépjük át. Ez természetesen nem volt igaz, már csak azért sem lehetett az, mert az én feladatom és felelősségem volt arra vigyázni, hogy ne lépjünk túl ezeken a határokon, hogy ha voltak is gesztusok, nem csak én képzeltem őket (ezt utólag nem tudom megmondani, és úgyis teljesen mindegy), ezek eleve nem adhatnak semmilyen felhatalmazást semmilyen határ átlépésére.
A jelenleg rabbiképzőbe járó Vári bevallása szerint éveken át elhúzódó párkapcsolati, szexuális, érzelmi bizonytalanságokat, és rengeteg fájdalmat okozott.
Egyedül az áldozat, az áldozatok dönthetik el, hogy meg kívánnak-e bocsátani, vagy nem. Szeretnék természetesen bocsánatot kérni, de nem gondolom, hogy ez bármit lezár, elrendez, megold, jóvátesz, és nem várok megbocsátást.
Vári azt kérte mindenkitől, hogy ne keressék a többi szereplőt, mert csak ő tartozik nyilvános felelősséggel.
