A határon túli gazdaságfejlesztési programok a 2010 utáni nemzetpolitika nagy újításai. A 2016-ban elindított programok első három évében a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) több mint 60 milliárd forint értékben fektetett be a Vajdaság, Kárpátalja, Erdély, a Felvidék, a Muravidék és a Drávaszög magyarlakta régióinak fejlesztésébe. Az alábbi ábra a határon túli gazdaságfejlesztési programokra fordított pénzek 2010 és 2019 közötti évenkénti változását mutatja. Míg 2016 előtt a határon túli gazdaságfejlesztési célokra fordított összeg soha nem érte el az egy milliárd forintot, 2016-ban az összeg hatmilliárd fölé ugrott, és a következő években is jelentős mértékben nőtt.
A Vajdaság messze a legnagyobb kedvezményezett
A vajdasági program súlyát mutatja, hogy a KKM által nyilvánosságra hozott 2016-2018-as adatok alapján
Nemcsak a teljes összeg tekintetében magasan első a Vajdaság, hanem a fejenkénti támogatást nézve is lekörözi az összes többi régiót. A 2011-ben 254 ezres vajdasági magyar közösség egy tagjára 2016 és 2018 között összesen 164 ezer forint támogatás jutott. Ez megelőzi az alacsony, mindössze hatezres lélekszámú szlovéniai magyarok 115 ezer forintos, illetve a vajdaságinál még nehezebb helyzetben élő kárpátaljai magyarság 73 ezer forintos fejenkénti támogatását is.
Az alábbi diagramon látható, hogy az egyes határon túli közösségek 2016 és 2018 között összességében és fejenként mennyi támogatást kaptak a gazdaságfejlesztési programok keretében.
Júliusban Szerbiába utaztunk, hogy utánajárjunk, a határon túli gazdaságfejlesztési programok zászlóshajójának, a vajdasági programnak a pénzeit milyen célokra és hogyan költik el. Két nap alatt bejártuk a vajdasági magyarság nagyját tömörítő Bácskát, a magyar kormány által támogatott fejlesztéseket fotózva és beszélgetve a vajdasági programot menedzselő, támogató vagy éppen kritizáló helyi magyar szereplőkkel. A hallottak és látottak alapján a támogatási program elindítása indokolt volt, a program jól menedzselt, ugyanakkor a támogatások fókusza és elosztásuk politikai kontextusa felvet nehezebb kérdéseket.
Megállítani az elvándorlási hullámot
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), vagyis a legnagyobb vajdasági magyar párt elnöke 2013-ban jelentette be, hogy a pártja nekikezd egy gazdaság- és térségfejlesztési koncepció kidolgozásának azért, hogy enyhítsenek a vajdasági magyarság szociális és gazdasági gondjain.
A bejelentést Pásztor a kettős állampolgárság témájával vezette föl, kimondva, hogy
arról is nyíltan kell beszélni, hogy mind többen azért is igénylik a magyar állampolgárságot, mert a magyar útlevél tágabbra nyitja a munkakeresés lehetőségének kapuit.
A Vajdaság a Kárpát-medence egyik legszegényebb régiója, 2015-ben a vajdasági GDP/fő nem érte el a magyarországi értéknek a felét sem. A többi Kárpát-medencei régió közül egyedül Kárpátalja számottevően szegényebb a Vajdaságnál. Nem meglepő tehát, hogy a nem EU-tag Szerbiában élő vajdasági magyarok közül sokan, miután felvették a magyar állampolgárságot, élve az új, EU-s állampolgárság adta lehetőségekkel Szerbián kívül, Magyarországon vagy Nyugat-Európában vállalnak munkát.
A fiatal vajdasági magyar értelmiségiek egyik meghatározó tagja, Losoncz Márk 2015-ben, a vajdasági magyarság helyzetéről szóló cikkének elején már azt írta, hogy:
Megkezdődött, „1912, 1923, 1967 és 1991 után”, az itteni magyarság ötödik nagy exodusa. Mindannyian sejtjük, csak nem szívesen mondjuk ki, hogy voltaképpen 200 000-nél is kevesebben maradtunk, a jövőre vonatkozó becslések pedig még elkeserítőbbek.
Szerbhorváth György, az MTA Kisebbségtudományi Intézetének vajdasági származású kutatója beszélgetésünk során még alacsonyabbra, 170 ezerre becsülte a jelenleg életvitelszerűen a Vajdaságban élő magyarok számát.
Amennyiben támogatjuk a határon túli magyar közösségek megmaradásának célját, a Vajdaság és a hasonló, de még rosszabb helyzetben lévő Kárpátalja gazdasági fejlődésének magyarországi támogatása indokoltnak tűnik. Az elmúlt évtizedek nemzetpolitikájának gyakorlata alapján tagadhatatlanul szokatlan eszközök a gazdaságfejlesztési támogatások, ugyanakkor könnyen belátható, hogy e támogatások egyenesen következnek a korábbi oktatási és kulturális fókuszú támogatások logikájából. Hiszen hiába támogatja a magyar állam a határon túli magyar kulturális életet és oktatási intézményeket, ha a helyi magyar családok tömegesen elvándorolnak. A megélhetési nehézségek által hajtott elvándorlásra megfelelő válasz lehet a vajdasági és kárpátaljai gazdaság fejlesztése, az ott élő magyarok szülőföldön tartása érdekében.
A nagyja a mezőgazdaságba került
Pásztor István 2013-as ígéretéhez híven a Vajdasági Magyar Szövetség és a párt által felkért szakértők kidolgozták és 2014-ben már be is mutatták a vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiáját. A következő évben elkészült a megvalósítás lépéseit megtervező akcióterv, a magyar kormány pedig határozatban döntött a stratégia megvalósításának támogatásáról, akkor összesen 19 milliárd forint támogatást irányozva elő a 2016-2018-as évekre.
A támogatások kezelését a magyar kormány a 2016 januárjában alapított szabadkai Prosperitati Alapítványra bízta. Megalapítása után a Prosperitati rendkívül rövid idő alatt kiépítette a teljes Vajdaságra kiterjedő irodahálózatát, és az eltelt három és fél évben, összesen hét pályázati körben harminckét pályázatot írt ki és bonyolított le.
A Prosperitati által kezelt támogatások több mint fele, összegzésünk alapján közel 51 százaléka a vajdasági mezőgazdaságba került. Ahogy az alábbi kördiagram mutatja, a támogatások másik fele a mezőgazdasági feldolgozóipar (17%), a mikro-, kis- és középvállalkozások, illetve start up-ok (15%), az ipar (10%), a házvásárlás (7%) és a turizmus (1%) között oszlott meg.
Az összes támogatás felét kitevő mezőgazdasági támogatások 52 százalékét a Prosperitati arra fordította, hogy támogassa a vajdasági magyar gazdákat az alapítvány által létrehozott agrárintegrációs rendszerek követelményeinek való megfelelésben. Az agrárintegrációs rendszer lényege, hogy a gazdák több évre leszerződnek egy felvásárlóval, az integrátorral, a terményük egy részének fix értékesítésére, vállalva, hogy az integrátor által előírt alapanyaggal, módszerekkel és eszközökkel dolgoznak. Cserébe az integrátorok segítik a gazdákat a termelésben, például szakmai és adminisztrációs tanácsadást nyújtanak, növényvédő szereket adnak a termelőknek. A Prosperitati támogatásai elsősorban az integrációs rendszerbe csatlakozáshoz szükséges eszközök megszerzését és kiépítését segítették.
A mezőgazdasági támogatások további 32 százalékát traktorok, valamint más gépek és kapcsolható eszközök vásárlásának támogatására fordította az alapítvány.
Több ezren jutottak támogatáshoz
Orbán Viktor miniszterelnök idén áprilisban Szabadkán, a Vajdasági Magyar Szövetség EP-kampánynyitóján a gazdaságfejlesztési támogatások kapcsán azt mondta, hogy
Nagyon sokan jelentkeztek, sokfelé ment a pénz, több mint tízezer ember jelentkezett, szóval azt gondolom, hogy nem csomósodott, hanem inkább szétterült.
A pénzek elosztására vonatkozó adatokat áttekintve valóban az látható, hogy nem egy vagy néhány kis gömböc nyelte el a fejlesztési támogatásokat. Ahogy a fentebbi ábra nagyságrendi megoszlás című fülén látható, a pályázati kiírások alapján az összes pályázati kör forrásainak döntő többségét 15 millió forintnál kisebb támogatásokkal osztották szét. A támogatottak nagyja csak egy pályázati kiíráson nyert, a három vagy annál több pályázaton is sikeresen indulók száma a 2018-as adatok alapján elenyésző. A támogatások területi alapon is szétterültek, az elmúlt években a Vajdaság 45 önkormányzatából 37-be jutott alapítványi támogatás.
Egy 2018 decemberében megjelent tanulmány alapján a nagyjából 6800 nyertesből több mint 5000 mezőgazdasági termelő, a maradékból körülbelül 1300 vállalkozás, illetve több mint 500 fiatal házas, aki falusi ház vásárlásra kapott támogatást.
Megkérdőjelezhető osztogatás
A szülőföldön való boldogulás támogatása szempontjából nem világos, hogy a Prosperitati Alapítvány és rajta keresztül a magyar kormány miért éppen a mezőgazdaságot határozta meg a leginkább támogatandó területként.
Mint a modern gazdaságokban általában, úgy a Vajdaságban is viszonylag kevesen, a munkavállalók nem egészen 10 százaléka dolgozik a mezőgazdasági szektorban. Azt nem tudjuk pontosan, hogy Vajdaság népességének nagyjából 13 százalékát kitevő magyarok körében jelentősen eltérő-e a mezőgazdaságban dolgozók aránya. De tekintettel arra, hogy a szerbiai magyarok az átlagosnál nagyobb arányban élnek városban, valószínű, hogy nem dolgoznak közülük többen a mezőgazdaságban.
Szintén nehezen magyarázható, hogy a mezőgazdasági támogatásokon belül miért kapott a gépvásárlás kiemelt hangsúlyt. A gépesített nagy táblás mezőgazdaság minimális munkaerőt igényel, így az ilyen irányú fejlesztés nem teremt új munkahelyeket, csak kevesek boldogulását segíti.
Egyik vajdasági beszélgetőtársunk, Sándor József, a vajdasági magyarság körében a VMSZ ellenzékeként fellépő Magyar Mozgalom elnökségi tagja és a felsőhegyi Napredak termelőszövetkezet vezetője a források kis tételű mezőgazdasági támogatásokban való szétosztásáról azt mondta:
nem szétfecsérelni kellene a pénzeket.
Szerinte az egyik fő probléma a Prosperitati által kiírt mezőgazdasági pályázatokkal, hogy nem veszik figyelembe a vidéki emberek versengő mentalitását. Sokan azért vásároltak az alapítvány támogatásával új gazdasági gépeket, mert ha a szomszéd udvarában új traktor áll, akkor ők sem maradhatnak le, noha nem rendelkeztek elegendő fedezettel a gépekre felvett hitel törlesztésére. A globális felmelegedés miatt évről évre romlanak a vajdasági terméshozamok, ami nehezen tervezhetővé teszi a termelők bevételeit. Sándor József szerint mára sok gazda annyira fizetésképtelenné vált, hogy
még a gyerekeik is ezt fogják sírni.
Juhász Bálint, a Prosperitati Alapítvány ügyvezetője azt mondta ezzel kapcsolatos kérdésünkre, hogy tömeges eladósodás nincs. A Prosperitatihoz legalábbis nem érkezett olyan jelzés, hogy a támogatások önrészéhez felvett hitel miatt valaki úgy eladósodott volna, hogy nem tud egy új termelési ciklust megkezdeni, vagy a banknak törleszteni.
Juhász azt is elmondta, hogy bár kiemelt céljuk a program elindulása óta a munkaintenzív mezőgazdaság támogatása, a vajdasági magyar gazdák többsége gabonatermesztéssel foglalkozik, gép- és eszközállományuk pedig néhány éve még rendkívül elavult volt. Bár kezdetben nem volt elsődleges cél a gépesítés támogatása, az erre mutatkozó igény miatt végül három körben is írtak ki ilyen pályázatokat, a támogatásokkal pedig jelentősen tudták enyhíteni a vajdasági magyar gazdák technikai lemaradását.
A Vajdasági Magyar Szövetség berkeiben
A Prosperitati által menedzselt vajdasági gazdaságfejlesztési program szakpolitikai kritikái talán a könnyebben kezelhetők. A Prosperitati a politikai kapcsolatai miatt több bírálatot kapott, mint az elvégzett munkája miatt, és valóban itt vannak a súlyosabbnak tűnő kérdések.
Bózsó Istvánnak az Autonómia portálon 2016 februárjában megjelent cikke rámutat arra az ellentmondásra, hogy bár a VMSZ elnöke, Pásztor István korábban azt ígérte, hogy a pénz elosztását nem a VMSZ fogja kezelni, mégis a Prosperitati vezető tisztségviselőinek jelentős része közvetlenül köthető a párthoz. Az ügyvezető Juhász Bálint a VMSZ elnökségi tagja, korábban a párt alelnöke volt. A Prosperitati hattagú igazgatóbizottságának további három tagja is VMSZ tag vagy korábbi választásokon a párt jelöltje volt. Nem csak a Prosperitati vezetése köthető a VMSZ-hez, Sándor József szerint az alapítvány regionális irodáit is a párthoz közel állókkal töltötték fel.
Juhász Bálint, a Prosperitati ügyvezetője beszélgetésünk során a Prosperitati és a VMSZ közötti személyi átfedésekre vonatkozó bírálatokra úgy reagált, hogy a kritikus hangok által megfogalmazott jóslatokkal szemben „nem tendencia sem VMSZ-es projektek támogatása, sem VMSZ-es projektek elutasítása”. Mint mondta, a pályázatok elbírálása egy nyitott pályázati rendszeren keresztül zajlik, független szakértők bevonásával. Juhász Bálint szerint az alapítvány sikere igazolta a hozzáfűzött reményeket, és működésének eredményessége mára elhallgattatta a kritikus hangokat.
Habár ilyen bírálatok is előkerültek, azt, hogy a pénzek elosztásában alapvetően meghatározóak lennének a VMSZ érdekei, egyelőre nem bizonyította senki. Gyurkovics Virág, a témával az elmúlt években sokat foglalkozó szabadkai újságíró adatai alapján ugyanakkor a VMSZ-hez köthető nagyvállalkozók sem maradtak üres kézzel a nagyobb pénzek elosztásakor.
A HVG 2017-es cikke szerint a VMSZ vezetőivel jó viszonyt ápoló vajdasági magyar milliárdos, Csákány Lajos különböző cégei összesen közel 1,5 milliárd forint támogatást nyertek. A korábban VMSZ-VMDP listán a topolyai képviselő testület tagjaként is dolgozó, nem mellesleg a délvidéki fociakadémiát vivő Topolyai SC elnöke, Zsemberi János Sat Trakt Kft. nevű cége is a prosperitatis nyertesek körét gyarapította 800 millió forintos támogatással. Habár Bunford Tivadar, a szabadkai VMSZ korábbi elnöke nem nyert támogatást, az általa vezetett cég, illetve felesége és két gyermeke összesen több mint 800 millió forint támogatáshoz jutott hozzá. Azonban azt is fontos látni, hogy a három szereplőhöz köthető támogatások teljes összege sem éri el az alapítvány által szétosztott támogatások teljes összegének 8 százalékát.
Vajdasági beszélgetéseink során az is előkerült, hogy mivel a VMSZ szavazóbázisa jelentős mértékben falusi szavazókból áll, a mezőgazdasági fókuszt és a támogatások sokfelé osztását indokolhatták a párt választási érdekei is.
Függő játszma
Vataščin Péter vajdasági etnológus, publicista elmondása alapján a VMSZ egy rendkívül jól szervezett klientúrapárt, amely támogatottságát jelentős részben az elérhető önkormányzati, állami, magyarországi és piaci források kontrolljára építi egy mélyen forráshiányos közegben. A helyzetet egy szerb közmondással érzékeltette:
kicsi a mocsár, sok a krokodil.
A szegénységük miatt kiszolgáltatott emberek függő helyzetbe kerülnek a támogatások és állások felett rendelkező VMSZ-től. Jellemzőnek tűnik az a topolyai történet, amit Mengyán Pletikoszity Ildikó, a Magyar Mozgalom vezető politikusa mesélt a topolyai VMSZ működéséről. Elmondása szerint a bácskai kisvárost vezető politikusok évek óta nagyon tudatosan építik a párt klientúráját, igyekeznek minden családból egy embert valamilyen függőségi helyzetbe hozni. Akár egy önkormányzati vagy más közhivatalnoki állással, újabban esetleg a pártoligarchiához tartozó cégeknél betöltött munkahellyel, pozícióval, egyéb támogatással.
A VMSZ helyzetét Vataščin úgy írta le, hogy a párt a Magyarországon uralkodó, a vajdasági magyar intézményeket életben tartó támogatásokat kontrolláló Fidesz és a Szerbiában domináns Szerb Haladó Párt két nagy piramisának metszetét alkotó kis piramis. A párt egyszerre beágyazott a Fidesz és Szerb Haladó Párt struktúráiba, így híd szerepet tölt be a két országot irányító nagy pártok szövetségében, miközben maga a VMSZ csak a Vajdaság északi felének magyarlakta térségében uralkodik.
Ebben a szerepben a párt olyan gesztusokat is tesz a Szerbiát irányító nacionalista Szerb Haladó Pártnak, ami a határon túli magyar kisebbségi pártoktól szokatlan. Miközben a szerb kormánypárt vezetőjének, Aleksandar Vučić rendszerének az Orbán-rendszerhez hasonló centralizációja szűkös keretek közé szorítja a vajdasági magyarság kulturális autonómiáját és még a Vajdasági Autonóm Tartomány alkotmányos jogait sem tartja minden esetben tiszteletben, a VMSZ nem tiltakozik hangosan. Sőt, a VMSZ 2014 óta koalíciós partnere a Szerb Haladó Pártnak a kormányban. A 2017-es elnökválasztáson nem indított saját jelöltet, hanem Vučicot támogatta, idén júliusban pedig közös listákon indult a két párt a helyi közösségi választásokon.
Nem pusztán gyakorlatias együttműködésről van szó, a VMSZ szimbolikus gesztusokat is tesz Vučić nacionalista pártjának. A párt képviselői megszavazták az újvidéki képviselőházban azt a javaslatot, ami a Vajdaság Magyarországtól való elszakadását kimondó 1918-as újvidéki szláv népgyűlés napját tette meg a Vajdaság napjává. Pásztor István tavasszal, szakítva a vajdasági magyar pártok korábbi semlegességével egy nyilatkozatában kiállt a koszovói konfliktus szerb narratívája mellett.
Ironikus módon még a VMSZ által az utóbbi időben elért legjelentősebb kisebbségpolitikai eredmény, az állami állásokban részarányos foglalkoztatás felé tett sikeres lépések is praktikusan azt jelenthetik, hogy a VMSZ nagyobb számú állás felett rendelkezhet.
Magyarországi pénzek hátán
A VMSZ aktívan használja a prosperitatis támogatásokat is, elsősorban azzal, hogy az alapítvány által elért eredményeket saját érdemeiként kommunikálja. Ezt mi sem mutatja jobban annál, mint, hogy Pásztor a Prosperitati által támogatott nagy mezőgazdasági és ipari beruházások átadóján rendre beszédet tart, amiről egy-egy miniinterjú társaságában mindig hűségesen beszámol a VMSZ-hez köthető vajdasági magyar média is.
2015-ben a VMSZ vezetése komoly belső problémával küzdött. A pártvezetés és kritikusai közötti konfliktus tavaszra már a nyilvánosság számára is láthatóvá vált, a belső ellenzék 2015 nyarán megalapította a Magyar Mozgalmat. Vajdasági forrásaink alapján ezen a ponton még nem volt eldöntött, hogy a konfliktusból végül a Pásztor István fémjelezte vezetés kerül ki győztesen. Azonban 2015 őszén Pásztor és Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára a magyar Országgyűlés épületében bejelentette az akkor kedvezményes hitelekkel együtt 50 milliárdosra tervezett vajdasági gazdaságfejlesztési program elindítását. Alig két és fél hónapra rá, 2016 elején a Prosperitati ki is írta az első pályázatokat. Az ezután két hónappal tartott szerbiai parlamenti választásokon a VMSZ meg tudta őrizni korábbi pozícióit. Valószínűsíthető, hogy a VMSZ helytállása nem volt független a gazdaságfejlesztési program elindulásától.
Pásztoréknak a VMSZ és Magyar Mozgalom közötti konfliktusban elért sikerét végül a 2018-as nemzeti tanácsi választások eredményei mutatták meg. A szerbiai magyarság kulturális autonómiáját megtestesítő tanácsban a VMSZ listája a mandátumok 86 százalékát szerezte meg, szemben a Magyar Mozgalom 14 százalékos eredményével. Még a végén sem bízták a véletlenre a választási sikert, alig 9 nappal a voksolás előtt a Prosperitati alapítvány ünnepélyes szerződés-aláírási ceremóniát rendezett Zentán, ahol több száz győztes előtt mondott beszédet Pásztor István és Szijjártó Péter külügyminiszter.
Juhász Bálint szerint ugyanakkor nem problematikus, hogy a VMSZ a vajdasági gazdaságfejlesztési program eredményeivel kampányol, mivel a VMSZ munkájának eredményeként készült el a gazdaságfejlesztési terv, és az ő munkájuk eredménye szerinte a magyar kormány támogató döntése is. Az ügyvezető szerint „Pásztor elnök úr azért is jelenik meg egy-egy megnyitón, mert ő kezdeményezte és ő harcolta ki, hogy ez a program működjön”.
Arra az ellenvetésre reagálva, hogy a támogatások gyakorlatilag eldöntötték a Magyar Mozgalom és VMSZ közötti versenyt a VMSZ javára, Juhász azt mondta, hogy
akkor, amikor valaki kiharcolta a lehetőséget és ez volt a VMSZ és Pásztor István, akkor gyakorlatilag szerettek volna beállni a sorba és azt mondani, hogy ez az ő eredményük. Én azt gondolom, hogy ez a legenyhébben szólva is gusztustalan. Aki dolgozik, az mondhatja el, hogy az eredmény az övé.
A Vajdaságban sincs ingyenebéd
A vajdasági gazdaságfejlesztési programból ugyanakkor nemcsak a vajdasági magyarok és a VMSZ profitál, hanem közvetlen vagy áttételes módon magyarországi cégek és a Fidesz is. A Fidesz vajdasági szavazatokat kap, magyarországi cégek pedig megrendeléseket és piacot.
Az OTP Bank szerbiai leányvállalata például fontos partnere a vajdasági gazdaságfejlesztési programnak. Egy 2018-as hír alapján az OTP és partnerei kedvezményes hitelkonstrukciók keretében összesen ötmilliárd forint értékben nyújtottak kölcsönöket a Prosperitati által kiírt nagy léptékű mezőgazdasági és gazdasági fejlesztésekre pályázatok nyerteseinek. Sándor József, a Magyar Mozgalom elnökségi tagjának elmondása alapján a program keretében nagyon sok magyarországi cég kapott megrendelést a Prosperitati pályázatainak nyerteseitől. Szerinte a magyarországi cégek több esetben is úgy túlvállalták magukat, hogy nem tudtak időben szállítani.
A VMSZ és a Fidesz szövetségének részeként a magyarországi választások előtt a VMSZ kampányol a Fidesznek a Vajdaságban és szervezi a vajdaságiak levélben való szavazását. Ráadásul a VMSZ rendszere választásról választásra több szavazatot tudott szállítani a Fidesznek. A 2016-os kvótanépszavazásra még csak 18 326 levélszavazat érkezett szerbiai lakóhelyről, a 2018-as országgyűlési választásra már 36 163, az idei EP-választásra pedig még több, 40 253.
A VMSZ politikusai nem rejtik véka alá a Fideszre szavazás és a támogatások kapcsolatát. Bús Ottó, a VMSZ intézőbizottságának elnöke 2016 szeptemberében a kvótanépszavazás kampányában egy törökbecsei lakossági fórumon úgy fogalmazott, hogy
néha vannak pillanatok – és október 2-a egy ilyen pillanat –, amikor az embernek egy kicsit vissza is illenék adni azért a sok mindenért, amit kaptunk.
Kiemelt kép: Marjai János/24.hu
