„Nálam a hormonszint csökkenése miatt jelentkezett ez a probléma” – meséli riportalanyunk, az 51 éves, gépkocsivezetőként dolgozó András. „Először a hivatalos szakrendelésre mentem vele. De olyan pofákat vágtak, annyira lekezelő stílusban beszéltek velem, hogy ezek után már nem volt kedvem a hosszú, elhúzódó vizsgálatokhoz. Ezért inkább utánanéztem az interneten, és a mai napig az online feketepiacról szerzem be a hormonpótló készítményeket” – osztja meg velünk a tapasztalatait.
„Mikor bizonyos Facebook-csoportokban, internetes fórumokon beszélek erről a dologról, rögtön jön a gúnyolódás, teljesen stigmatizálják az embert. Abszolút nem segítő a légkör” – teszi hozzá. András úgy véli, ő a világhálón megtalálta a problémáját orvosló szereket. „Igazából ezek ugyanazok a hatóanyagok, amelyeket az orvos is felírna. Például tesztoszteron-kivonat. Egy akkora dózis, mely egyhavi hatású, úgy 15 ezer forintba kerül.
Én tesztoszteron-propionat és tesztomix-hatóanyagokat használok, elég ciklikusan. Ezek olyan erős és tartós merevedést produkálnak, még akkor is, ha esetleg nem annyira vonzó a partner, hogy néha magam is elcsodálkozom.
Injekcióval szoktam beadni magamnak. A tabletta hatásosabb, de úgy hallottam, hogy több a káros mellékhatása is” – mondja el. „A világhálón beszerezhetőek a legkülönbözőbb erekciósegítő, funkciójavító hatású szerek is. A Viagra-generikumokra gondolok, amelyeket hivatalosan persze csak orvosi vényre lehetne kapni” – állítja András.
„Ezeket papíron gyógynövényként forgalmazzák, de valójában ugyanúgy szildenafil-hatóanyag van bennük, mint a Viagra-típusú, legálisan csak orvos által felírható gyógyszerben. Az összes ilyen gyógynövénynek csúfolt cucc szildenafil-hatóanyagot tartalmaz, és full kamu az összes, de nem vágom, hogy mi alapján vizsgálják a gyártókat” – teszi hozzá. András elismeri, hogy még ha az online kapható anyagok neki beváltak is, a dolognak azért van kockázata. Büntetőjogi például mindenképpen. „Vannak mondjuk szexuális teljesítményt javító célra az úgynevezett gyúrós cuccok is” – meséli András. „Ezeket használják a testépítők, csak ők más célból. A spermatermelést és a hosszan tartó erekciót idézik elő, valamint a fehérjeszintézist emelik olyan szintre, amit természetesen nem tud a szervezet megteremteni. Ez utóbbi miatt használják a gyúrósok, mindent beépít a szervezetbe és úgy néznek ki tőle, mint a vadállatok. Ezeknek a kereskedelme, terjesztése teljesítményfokozó szerrel való visszaélésnek minősül” – fűzi hozzá. Forrásunk szerint az illegális szerpiac virágzásáért az állam, illetve a társadalom felelős. „Ha más volna az átlagemberek, illetve az egészségügy hozzáállása ehhez, akkor az ilyen bajban szenvedő emberek jobban bíznának a rendszerben, s meg tudnák oldani legálisan is” – véli András.
Ezek után joggal merül fel a kérdés, miért nem indít az állam prevenciós, felvilágosító, ártalomcsökkentésre és szűrővizsgálatokra buzdító kampányokat, mint a daganatos megbetegedések vagy a káros szenvedélyek esetén. „Valószínűleg azért nincsenek ilyenfajta országos médiakampányok, mert hazánkban a szexualitás ma, a XXI. században is tabu. Eleve nem rendelkezünk arról pontos adatokkal, hogy a lakosságnak mekkora része, hány százaléka lehet érintett szexuális diszfunkciókban. Nem készültek erről friss statisztikák, nem volt erről mostanában nemhogy államilag finanszírozott kutatás, de egyéb vizsgálat sem. Az időnkénti szexuális témájú felmérések kérdései pedig rendszerint a szexuális szokásokra irányulnak, a szexuális problémákat nem érintik. Ráadásul ezek az online kitölthető kérdőívek nem adnak ki reprezentatív mintát, így nem vonhatunk le belőlük messzemenő következtetéseket – mutat rá Dr. Csereklye Andrea szexuálterapeuta, a Szexológiai Tudományos Társaság szakmai vezetője. Hozzáfűzi azt is: „A társadalombiztosítás a szexuális zavarok kezelésére szolgáló gyógyszereket, eljárásokat többnyire nem finanszírozza. Joggal vethető fel tehát, hogy a jól megélt szexualitást a hivatalos egészségügy nem tekinti az életminőség szerves részének?” – teszi fel a kérdést a szakértő.
A kérdésfelvetés valóban indokolt, főleg, ha a társadalombiztosítás e téren való szerepvállalását – pontosabban annak hiányát – nézzük. „A merevedési zavarok, erekciós problémák tüneti kezelésére szolgáló gyógyszerekre például egyetlen fillér közpénzes támogatás sincs: akinek ilyet ír fel a szakorvos, önerőből kell beszereznie, és ez nem olcsó” – jegyzi meg Dr. Csereklye Andrea, aki szerint az ilyen diszfunkciók okainak kezelése terén se jobb a helyzet. „Az általános, valamint a szakorvosi ellátásnak, illetve képzésnek igazából nem része a szexuális diszfunkciók célzott kezelése. A szervi bajokat kezelő urológusok, nőgyógyászok eleve nincsenek felkészítve a lelki tényezők hatásának vizsgálatára. De a pszichiáterek, pszichológusok többsége sem kompetens mindebben, csak a szexuálpszichológusok. Az általános pszichoterápia nem is alkalmas a szexuális diszfunkciók kezelésére. Erre kognitív viselkedésterápiára volna szükség, de azt általában szintén nem finanszírozza az állami egészségbiztosító. A betegek saját zsebből, magánpraxisban férhetnek ehhez hozzá. Jóformán az egyetlen, amit közpénzből esetleg fizetnek, az az, ha a diszfunkciónak jól diagnosztizálható fizikai, testi, szervi oka van. A nehezebben felderíthető lelki diszfunkciók kezelésére az állam nemigen költ” – mondja Csereklye Andrea. Szakértőként úgy tapasztalja: a kötelezően letudandó iskolai szexuális felvilágosításon túl, felnőttkorú állampolgárok esetén az állam, a kormányzat egyelőre számottevően nem foglalkozik ezzel a súlyos problémával. Ahogy korábban sem tett ez ügyben lépéseket a mindenkori kormányzat.
Holott ez közvetlenül érintheti a lakosság reprodukcióját, vagyis a nemzetstratégiai ügynek tekintett demográfiát, mivel a szexuális aktusra részben vagy teljesen képtelen ember jóval nehezebben fog csak gyermeket szülni vagy nemzeni. Sokan viszont azt gondolják, a szexuális teljesítménycsökkenés, a vágy, az örömérzet zavara csak a már eleve kevésbé reproduktív idősödő – a klimax, illetve a kapuzárási pánik fázisába jutott – nemzedék problémája. A szakember úgy véli, ez tévedés.
Minden generációnak megvan a tipikus szexuális funkciózavara. A huszonéves fiatal felnőtteknél napjainkban a túlzott pornófogyasztás miatti függőség okozhat merevedési gondokat, intimitási problémákat, részleges vagy teljes szexuális teljesítményképtelenséget. A harmincas-negyvenes középkorúak jellemző gondja a munkaterhelés, a karrierstressz miatt jó eséllyel bekövetkező libidócsökkenés. Ez már csak azért is lehetne népegészségügyi, prevenciós kérdés, mert a merevedési gondok akár súlyos egészségügyi problémák előjelei is lehetnek. Az erekciózavart például nemcsak pszichés hatások idézhetik elő, de testi elváltozások is, például az érszűkület. Ez legelőször a pénisz ereiben jelentkezik, de infarktus is lehet belőle
– hangsúlyozza Csereklye Andrea, aki szerint ezért sem érthető, miért tolja el magától ezt a gondot az ellátórendszer. „Szexuálterapeutaként az is a feladatunk, hogy erre a problémára ráirányítsuk a mindenkori kormányzat illetékeseinek figyelmét. Komoly egészségügyi rizikó és veszélyforrás lehet, ha a közellátás, illetve a betegbiztosítási támogatás hiánya miatt az állampolgár nem fér hozzá az ellenőrzött, bevizsgált készítményekhez, eljárásokhoz. Mert akkor óhatatlanul az interneten fellelhető, sokszor bizonytalanabb eredetű termékekkel próbálja a baját orvosolni” – fejti ki a szakember.
Korábban idézett forrásunk, András története szintén azt bizonyítja, hogy a közegészségügy hozzáállása e tekintetben súlyos kérdéseket és kétségeket vet fel. De szinte mindegyik, diszfunkcióban szenvedő riportalanyunk habozik problémájával az állami egészségügyhöz fordulni, netán kifejezetten bizalmatlan a hivatalos gyógyítást illetően. A jogászként a közszférában dolgozó, 42 éves Nóránál alapvetően lelki okai vannak a szexuális diszfunkciónak. „Három évvel ezelőtt kezdődött. Az az igazság, hogy nemcsak a szexualitásom, de a párkapcsolataim is diszfunkcionálisak voltak akkoriban. Valószínűleg ezek a kapcsolati kudarcok idézték elő a szexuális diszfunkciót is, testileg és mentálisan egyaránt. Olyan volt, mintha ez a képesség kioltódott vagy kisült volna bennem. Hirtelen tudatosult számomra, hogy a szex már nem érdekel engem. Ez nyilván nem egy jó állapot, de átmenetinek gondolom, s abban bízom, hogy magától helyreáll. Annak nem látom értelmét, hogy erőltessem” – beszél a problémájáról. Ezzel orvoshoz nem igazán akar fordulni. A másik forrásunkhoz hasonlóan ő is bizalmatlan a „kincstári” egészségüggyel szemben. S ő is korábbi rossz tapasztalat miatt. „Régebben volt egy hormonális zavarom, ösztrogén-túlműködés. De hiába jártam orvoshoz, nem tudtak mit kezdeni vele, pedig szerintem ez is összefügg a diszfunkcióval. Úgy találtam, saját utánajárással egy gyógynövénytartalmú kapszulát, amely végül segített” – mondja.
Én gyakran csak színlelem az orgazmust
– mondja az egyik dél-dunántúli településen élő, nemzetközi pénzügyi cég helyi kirendeltségén dolgozó, 46 éves Emese, akinek a problémái nem ma kezdődtek, de az utóbbi időben súlyosabbá váltak. „Fiatalabb koromban is gátlásosabb voltam e téren, de akkor azért még sokkal jobban ment a szex. Több mint húsz éve vagyok házas, az utóbbi években egyre jobban ritkultak köztünk a szexuális aktusok. Egyre nehezebben tudtam magam rávenni. Végül a férjemmel együtt, közös megegyezéssel úgy döntöttünk, átmenetileg szüneteltetjük ezt a dolgot. Érdekes a szitu, mert van köztünk intimitás. Közös ágyban alszunk, összebújunk, igazából a szexualitás sem tűnt el teljesen köztünk. Az minden további nélkül megy, hogy orálisan kielégítsem, sőt azt még kezdeményezni is szoktam, de hogy ő tegye ezt velem, attól szinte undorodom. Furcsa, nem?” – neveti el magát. „A csajok többsége épp arra panaszkodik, hogy a férfiak nem akarják viszonozni az orális szexet, az én párom pedig szinte könyörög azért, hogy megtehesse, de én visszautasítom” – mondja Emese, aki a maga is tanácstalan a tekintetben, hogy ennek a diszfunkciónak mi lehet az oka.
„Eléggé szégyenlős vagyok, nehezen tudok erről másnak beszélni, erre a nyilatkozatra is férjem beszélt rá. Ő az, aki biztat, hogy forduljunk orvoshoz, menjek terápiára, nézessem meg, hogy nincs-e esetleg hormonális oka, de erre nehezen tudom rávenni magam, viszont úgy tervezem, hogy a közeljövőben megteszem” – meséli.
Én a magánéletben elég irracionális tudok lenni. A férjem üzletember, és a szexben is sokkal racionálisabb. Ő vetette fel azt is, hogy próbáljam ki másik pasival. Azt mondta, ha ő nem tudja megadni nekem azt, ami kell nekem, akkor hátha mással menni fog. Lett is egy szeretőm, akivel talán az újdonság varázsa miatt tényleg jobb, de azért nem egy fáklyásmenet. Hol van orgazmusom tőle, hol pedig csak színlelem. De ennek a srácnak nem merem ezt elmondani, félek, hogy megbántom vele. Elég fura lehet ezt így hallani
– nevet fel ismét. „A szeretőmmel jobban megy a szex, de nem merem bevallani neki, ha mégsem. A férjemmel nemigen szexelünk már úgy, mint régen, de teljesen nyíltan beszélek neki a szexuális problémáimról, a szeretőmmel kapcsolatos gondokat is neki mondom el. Ők ketten együtt alkotják a tökéletes férfit számomra. A tökéletes férfit, aki igazából nincs, ahogy én sem vagyok tökéletes nő” – véli Emese.
Riportunk készítése során a középkorú generáció volt hajlandó megnyílni. Pedig ez messze nem csupán e nemzedék problémája, hanem például a kamaszkorból épp csak kinőtt, életerős, egészséges, húszas éveik elején járó férfiaké is – és nem csak Magyarországon.
Mikor Londonban dolgoztam, két év alatt nagyjából 1700 vendég járt nálam
– meséli a 37 éves Kinga, aki korábban szexmunkás volt. „Erekciós zavart leggyakrabban nem az idősebb, ötvenes, hatvanas pasiknál, hanem a húszas éveik elején járó srácoknál tapasztaltam. Míg az érettebb korú férfiaknál alig volt ilyen, a fiatal felnőtt ügyfeleim legalább 80 százalékánál jelentkezett valamilyen formában ez a probléma” – állítja forrásunk. „Emiatt van, hogy a kolléganőim többsége már eleve nem is fogad 21 évesnél fiatalabb vendégeket. Mert velük sokkal több a gond e téren. Döbbenetesnek hangzik, de számomra napi szintű tapasztalat volt akkoriban, hogy fiatal, egészségesnek látszó srácokból a szituáció, a meztelen női test látványa semmiféle merevedést nem váltott ki. Hosszas mechanikus ingerlés kellett hozzá, hogy bármiféle eredmény legyen. S ez nemcsak a vendégnek, de a szolgáltatónak is kudarcélmény” – jegyzi meg.
A szexiparban dolgozó riportalanyunk ennek okát ugyanabban látja, mint a riportban szintén megszólaltatott szexológus szakértő. „A túlzásba vitt pornófogyasztás, illetve a pornónézés alatti önkielégítés miatt vannak ezek a funkciózavarok. Az első, amire ilyenkor szükség van, az az azonnali pornómegvonás. Persze én nem kérdezgettem az ügyfeleket a szexuális előéletükről, vagy a pornónézési szokásaikról. Illetve úgy láttam, hogy a többségük nem is szívesen beszélne nekem a gondjairól. Amellett én szexmunkás vagyok, nem varázsló. Ha neki már ilyen fiatalon valamilyen súlyos lelki vagy testi problémája van, azt én helyette nem tudom öt perc alatt megoldani, ezzel szakemberhez kéne fordulnia” – mondja Kinga, aki szerint az életszínvonalban jóval Magyarország fölött álló Angliában e téren nem jobb, hanem rosszabb a helyzet. „Rengeteg az egyedülálló anya, akik 15-16 éves korukban teherbe esnek, segélyből élnek, s a gyerek mellett is piálnak, buliznak. Ma Angliában az iskoláskorú gyerekek egyre nagyobb része azt se tudja, ki az apja. Az apjukat nem ismerik, az anyjukra pedig nem nagyon számíthatnak. Képzeld el, hogy egy ilyen diszfunkcionális csonka családban felnőtt kamasznak, ilyen szülői minta mellett milyen lesz majd a szexuális kultúrája” – említi a lehangoló negatív benyomásokat.
A fiatalok körében tapasztalható szexuális diszfunkciókról a szakembert is megkérdeztük. Marosi Szilvia Győrben praktizáló szexuálterapeuta is úgy véli, a fiatalabb generációknál a két legnagyobb probléma a diszfunkciókkal kapcsolatban a tájékozottság, a nyitottság, az érdemi felvilágosítás hiánya, illetve az online pornó függőséget okozó túlfogyasztása. „A pornó azzal is mérhetetlenül hozzájárul a fiatalok erekciós zavaraihoz, hogy ott egy folyamatosan, az aktus kezdetétől a végéig tökéletesen, merev péniszt látnak. A valóság korántsem ilyen. A merevedés nem egy statikus, a végtelenségig egyenletesen fennálló állapot. Hanem egy folyamat, amely során bizonyos hatások létrehozzák, segítik, más tényezők viszont ellene hatnak. Egy hús-vér férfit rengeteg dolog képes kizökkenteni, akár az aktus közben is. Szóval a legfontosabb azt tudatosítani, hogy a pornó erről egy hamis képet sugall, s olyan elvárást teremt, aminek a valóságban, egy természetes szituációban képtelenség megfelelni” – mutat rá a problémákra.
Az érettebb, idősebb nemzedékeknek is megvannak a maguk sajátos gondjai. „Ilyenek például a válás után az új partnerkapcsolatnak való megfelelési vágy kapcsán jelentkező szexuális zavarok. Egyesek még a negyvenedik évükhöz közeledve sem rendelkeznek semmiféle gyakorlati szexuális tapasztalattal. Az emberek többsége ezen hitetlenkedve nevet, mert azt gondolja, hogy ilyen csak a 40 éves szűz című filmben van, a valóságban viszont nincs. De nem egy olyan férfi páciensem van, aki középkorú, és még soha nem létesített nemi kapcsolatot. Nem arról van szó, hogy az illető aszexuális, impotens vagy olyan előnytelen külsejű, hogy nehezen teremt emberi kapcsolatot. Ezek gyakran jóképű, a munkájukban sikeres férfiak, nők” – meséli a terapeuta. Akkor mi lehet az oka ennek? – tesszük fel a kérdést. „Legtöbbször az ösztönkésztetéseket elfojtó nemi attitűd – különösen anyai attitűd – van a háttérben. Oka lehet a szexre való képtelenségnek a félreértelmezett lojalitás a szülők felé, a jófiú/jó kislány otthoni elvárásnak való élethosszig tartó megfelelni akarás, vagy a túl konzervatív, vallásos nevelés is” – fejti ki. És a saját nemükhöz vonzódóknál milyen szexuális diszfunkciók vannak? – kérdezzük. „Talán furcsa, de ott ritkább. Melegnek, leszbikusnak lenni nehezebb sors, partnert találni is sokkal bonyolultabb számukra. De pont ezért, ha ők meglelik önmagukat, rátalálnak a társukra, az akkora öröm: szinte a csodával felérő gátszakadás” – véli a szakember.
Marosi Szilvia úgy látja, a szervi bajokat kezelő urológia, illetve a nőgyógyászat és a szexológia társtudományokká kellene, hogy váljanak. „Az orvosok a nemi szervekről, illetve szerepekről – részben érthető módon – csupán egyfajta biologizáló nyelven beszélnek. Nem helyeznek arra hangsúlyt az orvosképzésben, hogy a lelki gondokat is érzékeljék, illetve azokra is reagáljanak. Így aztán gyakran olyan fiataloknak is automatikusan a testi funkciókat javító gyógyszereket írnak fel, akiknek a diszfunkciója igazából pszichés eredetű. De a szexuálterápia igénybevételére a közegészségügyön belül, egészségbiztosítás által finanszírozva nemigen van lehetőség, csak önköltséges alapon, magánszolgáltatóknál. Ez az egészségnek egy olyan speciális szegmense, aminek kezelését az állam nem fedezi. S látva, hogy időnként életmentő beavatkozásoknál sincs kompetens szakember vagy megfelelő eszköz, berendezés, nem tartom valószínűnek, hogy e téren rövidtávon döntő változás állna be.”
„Valójában ezek sokkal korábban, a test, és a lélek más pontjain kezdődnek. Mondjuk ott, hogy a férfiak jelentős része nem tudja, hogy kell először megérinteni egy nőt. Hogy a legfontosabb erogén zónák a kapcsolat kezdetekor a kézfej, az arc, a haj, azok finom érintése. Hogy a dolog a bókokkal, a humorral, a játékossággal kezdődik. Hogy senkinek, soha nem adhatunk túl sok szeretetet” – véli Marosi Szilvia. Ezt a véleményt erősíti az utolsó forrásunk beszámolója is. A 37 éves, egyedülálló, a kereskedelemben dolgozó Viviennél az okozta a szexuális vágy csökkenését, illetve zavarát, hogy több partnerénél is azt tapasztalta: számukra ez az aktuson túl nem jelent semmit. „Én az alkalmi kapcsolatban, az időszakos szeretői viszonyban történő szexet is csak akkor tudom élvezni, ha az nem pusztán a fizikai kielégülésről szól. Hanem, amíg viszony tart, addig a pasi akkor is érezteti velem, hogy fontos vagyok, jelentek számára valamit a szexualitáson túl, amikor épp nem vagyunk együtt. Illetve a szex előtt és után képes a gyöngédségre: arra hogy összebújjon velem, átöleljen és megcsókoljon” – mondta el.
A szexuális diszfunkcióval kapcsolatos adatokkal, kutatásokkal, valamint a terápiák, gyógyszerek, eljárások társadalombiztosítási finanszírozásával, a prevenciós kampányokkal (illetve azok hiányával), valamint ezen betegségek, illetve a gyermekvállalás elmaradásának kapcsolatával összefüggő kérdéseinket a Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma részére is megküldtük. Miután hetek múltán sem érkezett válasz, a kérdéseket újból feltettük, ismét sikertelenül.
Kiemelt kép: iStock
