Az elmúlt napokban már-már tömeghisztéria bontakozott ki az ellenzéki oldalon egy teljesen neutrális MTI-hír nyomán.
A rövid beszámoló egy 15 éve változatlan szabályt ismertet, amely alapján a Magyarországon élő EU-s állampolgárok az október 13-ai önkormányzati választás névjegyzékére automatikusan felkerülnek. Az EP-választáson bezzeg nem így volt, május 26-án csak akkor szavazhattak az itt élő külföldiek, ha vették a fáradságot, és feliratkoztak.
A Nemzeti Választái Iroda (NVI) honlapján elérhető konkrét számok még rémisztőbbek: augusztus 15-ei állapot szerint 114154-en vannak a „Más EU tagállamok állampolgárai” kategóriában, az EP-választáson pedig mindösszesen 3390 fő szerepelt ugyanitt. A bő 110 ezres különbözet szembeötlő, mi más is lehetne az ok, mint az, hogy csalnak? Mindez éppen elég alapot szolgáltat ahhoz, hogy megint célkeresztbe kerüljenek a külhoni magyarok, mert hát nyilván ők azok a külföldiek, akik eldöntik az önkormányzati választás kimenetelét (is). Mások a Nemzeti Választási Iroda machinációját, megint mások a fiktív lakcímekkel való visszaélés újabb hullámát sejtik a rejtélyes százezres növekmény mögött.
Nem mindegyik félelem alaptalan, de mint annyiszor, most is elfedi a tényleges veszélyt az artikulálatlan pánik. Az alábbiakban para-szétszálazásra teszek kísérletet.
Az EU-s (nem magyar) állampolgárok – szavazhatnak
Itt vannak tehát az EU-s állampolgárok, magyarországi lakcímmel, hirtelen megnövekedett számban. A róluk szóló hír indította el a rettegést. Pedig pusztán arról van szó, hogy az EP-választáson minden EU-s állampolgár csak egyszer szavazhat, így alapértelmezetten mindenki a saját állampolgársága szerinti névjegyzékbe kerül be. Ha a magyarországi lakcímmel rendelkező cseh, portugál, máltai állampolgár mégis a magyar pártlistákra kíván szavazni, akkor külön jeleznie kell ezt az igényét. Az idén májusig ezt 3390-en tették meg.
Az önkormányzati választáson viszont minden magyarországi lakcímmel rendelkező EU-s állampolgár automatikusan bekerül a névjegyzékbe. Miért is ne kerülne? Nem fog fájni sem a göteborgi, sem a frankfurti, sem a kolozsvári polgármesterjelölteknek, hogy olyasvalaki is szavazott rájuk, aki évekkel korábban/később beleszólt a budapesti főpolgármester-választásba is. Ahogy a Nyugatra szakadt magyarok is gond nélkül szavazhatnak magyarországi és választott otthonuk helyhatósági választásain – már ha mindkét helyen van lakcímük.
Mindez a 2004-es EU-csatlakozásunk óta változatlanul így működik, a NER eljövetele ezen semmit sem változtatott. Aki nem hiszi, hasonlítsa össze a hatályos Alaptörvény XXIII. cikk (2) bekezdését a hajdani Alkotmány 70. § (2) bekezdésével.
A külhoni magyar állampolgárok – nem szavazhatnak
Pedig pont az országgyűlési választáson levélben voksoló, külhoni magyar választói csoport az, amelyik – lakcím híján – teljes egészében kimarad az önkormányzati választásból. Az országgyűlési választásról ismert diszkrimináció épp abban ölt testet, hogy a magyarországi lakcímmel rendelkező, jellemzően a dekadens Nyugaton élő magyarok nem szavazhatnak levélben (csak külképviseleten), ellentétben azokkal a jellemzően a Kárpát-Medencében élő külhoni magyarokkal, akiknek nincs az anyaországban lakcímük.
Bevándoroltak, letelepedettek, menekültek – szavazhatnak
Megint csak az Alaptörvény rögzíti, hogy „Magyarországon menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert minden nagykorú személynek joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó legyen”. Ez a passzus nem is annyira a menekültek, mint inkább a letelepedettek miatt adhatna okot az összeesküvéselmélet-gyártásra (lásd letelepedésikötvény-biznisz), erről mégis jóval kevesebbet hallunk, talán nem függetlenül attól, hogy az NVI adatai szerint mindössze 26 ezer főről van szó jelenleg. Kis színes: ha létesítettek neki lakcímet, az októberben választójoggal rendelkező menekültek egyike nem más, mint Nikola Gruevszki.
Fitkív lakcímmel rendelkező kettős állampolgárok – szavazhatnak
Ha van okunk tartani a visszaélésektől, emiatt a kategóriában miatt van. A „Más EU tagállamok állampolgárai” kategóriához azonban semmi közük, ők már mind magyar állampolgárok, magyarországi lakcímmel. Éppen ezért ma már nem olyan egyszerű felgöngyölíteni, hogy mikor történtek ezek a bizonyos lakcímlétesítések, és azt sem, hogy összesen hányan lehetnek.
Már a 2018-as országgyűlési választás előtt felmerült a gyanú, hogy külhoni magyar állampolgárok számára azért létesítettek fiktív magyarországi lakcímet, hogy ne csak pártlistára, hanem egyéni képviselőre is szavazhassanak. Bár több független médium is feltárt néhány konkrét esetet (például ezt és ezt), a visszaélések nagyságrendjét még mindig csak találgatni lehet. Ezért a TASZ-szal együttműködésben már az akkori választás előtt, 2018. április 5-én adatigényléssel fordultunk az NVI-hez és a Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárságához: két évre visszamenőleg kértük ki a települési szintű névjegyzéki adatokat, havi időállapotok szerinti bontásban, annak érdekében, hogy láthassuk, történt-e jelentős kiugrás a választópolgárok számát illetően, és ha igen, mikor. Mint válaszából kiderült, a visszamenőleges névjegyzéki adatok nem állnak az NVI rendelkezésére, a Belügyminisztérium pedig megtagadta az érdemi válaszadást. A TASZ ezért peres úton kívánja elérni a közérdekű adatok kiadását, első fokon nyert is, a fellebbezés után egyelőre várjuk a másodfokú tárgyalás kitűzését.
A szerző a Political Capital választási szakértője
Kiemelt kép: Mohos Márton / 24.hu
