Belföld

Ledózerolni készültek, de inkább felújítanak két salgótarjáni telepet

Öt éve még úgy volt, ledózerolják őket, most mégis felújítják a Salgótarján két szegregátumában, az egykor bányász-kolóniaként működő Salgó úti és Forgách-telepeken álló leromlott állapotú, komfort nélküli önkormányzati bérlakásokat. Az itt élők egy európai uniós pályázatnak köszönhetően kapnak most esélyt egy kényelmesebb életre: nem kell többet vizet hordaniuk közkutakról a mosáshoz-fürdéshez, a lakásaik falait nem eszi többé a penész, de összességében a rezsire is kevesebbet kell majd költeniük. Hogy a komfortfokozat-emelkedés jelentette plusz felelősséget viselni tudják, arról a telepfelújításhoz tartozó szociális program gondoskodik. Riportunk a beruházás helyszínéről. Az Abcúg cikke, Neuberger Eszter írása. 

Gőzerővel épülnek a házak. / Fotó: Hajdú D. András

Kevés szokatlanabb látvány van annál, mint amikor egy szegregátum mellett elhaladva az ember azt látja: a házak fele felújítva csillog-villog, a másik felén pedig gőzerővel folyik az építőmunka. Leomlott épületrészek épülnek fel újra, vastag szigetelőanyag kerül a falakra, és meg sem áll a betonkeverő.

Pedig ez történik most a Nógrád megyei Salgótarjánban, ahol a város összesen tizenegy nyilvántartott szegregátumából két, egykor bányász-kolóniaként alakult, mostanra főleg alkalmi-fizikai munkából élő romák lakta telepet most felújít az önkormányzat. Az egyik a városközponthoz közelebb eső Salgó úti kolónia, a másik a jóval kijjebb, a Kazárra vezető út mellett elterülő Forgách-telep. Ez azért is érdekes, mert öt évvel ezelőtt még arról cikkezett a Roma Sajtóközpont, hogy az akkori fideszes (azóta MSZP-s) városvezetés le akarja bontani őket. Olyannyira, hogy már el is kezdték befalazni a használaton kívüli lakásokat, nehogy illegális lakásfoglalók költözzenek be. Egyes lakók még cserelakás-ajánlatokat is kaptak.

Lebontásra ítélt, most mégis megújuló területek

Ehhez képest amikor augusztusban megérkeztünk a gesztenyefákkal szegélyezett Salgó úti telepre, éppen egy 17 centiméteres szigetelőanyag-réteget raktak fel az épületek falára.

A külső szigetelés kerül épp rá a házakra. / Fotó: Hajdú D. András

Az egyik építőmunkás, a hatvanas éveiben járó Berki Béla láthatóan a rangidős volt a brigádban. Azt mondta, legalább 15 helyi férfival dolgozik együtt a felújításon, aminek a végén négy épület kap szigetelést, közműveket, valamint új tetőt és nyílászárókat.

Így fog kinézni az összes többi

– magyarázta Berki két, már kész házra mutatva. Az egyikben ő és családja foglal el egy lakást, a másikban lánytestvére, Berki Angéla és a családja egy másodikat. Tőlük és egy helyi roma érdekképviselőtől, Klajbán Jánostól tudtuk meg, hogy összesen 17 családnak lesz új lakása, ha befejeződik a felújítás.

Megszenvedünk vele, mert szarból várat építünk

– mondta egy ponton az egyik építőmunkás, utalva az épületek igencsak leromlott állapotára.

Beltéri kép az egyik frissen elkészült lakásbelsőről. / Fotó: Hajdú D. András

De miért döntöttek úgy, hogy a korábbi, fideszes városvezetés szándékaival ellentétben nem felszámolják, hanem inkább felújítják a két telepet?

Salgótarján 2014 és 2020 között 9,2 milliárd forint európai uniós támogatást használhat fel a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programból (TOP). Ebből fordítunk a két terület rendbehozására is

– magyarázta a felújítás elsődleges okát Fekete Zsolt, a város szocialista polgármestere.

Fekete azonban hozzátette: ha nem lenne az uniós pénz a felújításra, valószínűleg lebontani sem tudta volna a két szóban forgó telepet a város, mert a bontás és a tereprendezés költségei is akkorára rúgnának, amit nem tudna vállalni az önkormányzat. Ráadásul a mostani városvezetés elsődleges szempontja, hogy egyetlen bérlő lakhatását se sodorja veszélybe – mondta Fekete Zsolt -, egy felszámolás esetén pedig nem tudnának mindenkit szociális bérlakásban elhelyezni.

Bontásra ítélt és befalazott ház. A sorház utolsó még lakott lakásából az ott élő család már a felújított ingatlankokba költözik át. / Fotó: Hajdú D. András

Ami az egyik oldalon 30 százalékos rezsicsökkenés, a másikon klímatudatosság

A salgótarjáni beruházás egyszerre érvényesít szociális és környezetvédelmi szempontokat. A felújítás egyik legfontosabb hozadéka ugyanis, hogy hatékonyabb energiafelhasználásúvá teszi a háztartásokat, egyszerre csökkentve ezzel a lakók rezsiköltségeit és a háztartások széndioxid-kibocsájtását.

Ebből a szempontból a nyílászáró-csere és a hőszigetelés a beruházás két legfontosabb eleme, mivel jelentősen csökkentik a háztartások energiafogyasztását és széndioxid-kibocsátását is. Fekete azt mondta, a felújításkor beépített szigetelés körülbelül 30 százalékkal csökkentheti egy lakás fűtési költségeit.

A felújítás után a lakások gázfűtésesek lesznek, ami kevésbé környezetszennyező mintha fával fűtenének. Igaz, a lakásokba egy-egy fatüzeléses kandallót is beszereltet az önkormányzat, „ha a lakók helyzete mégis úgy hozza, hogy nem tudják a gázt fizetni, közben fát meg tudnak szerezni”. Fekete szerint a gázra való átállás szintén csökkenti a költségeket, mert „a gázfűtés térségünkben eleve olcsóbb mint a fatüzelés”.

Éjszakai és nappali feltöltős órák a ház falán. / Fotó: Hajdú D. András

A havonta érkező gázszámla rendszeres kifizetése mégis sokaknak problémát okozhat, míg egy fűtési szezonra elegendő fát elég egyszer megvenni, amikor éppen van rá pénz. Mivel sok család idénymunkában dolgozik, változó a havi jövedelmük is, az adósságfelhalmozást ilyen vegyes fűtési rendszerekkel lehet leginkább megakadályozni.

Hogy mikor mivel érdemes fűteni, és hogyan kell energiagazdaságosan üzemeltetni egy háztartást, egyáltalán nem egyértelmű mindenkinek. A felújított kolónia lakóinak energiafogyasztására a városban működő Salgótarján és Térsége Egészségügyi-Szociális Központ munkatársai figyelnek majd – magyarázta Fekete Zsolt. Folyamatosan konzultálnak majd velük, hogy a lehető legtakarékosabban gazdálkodjanak az energiával – legyen az villany, víz vagy gáz -, és ne halmozzanak fel közüzemi tartozásokat. Ha kell, arra is megtanítják a bérlőket, hogyan kell energiatakarékosan szellőztetni.

A közösségi kert négy emelt ágyása mögött sorakoznak a felújított bérházak a festői környezetben. / Fotó: Hajdú D. András

A telepfelújítási programba egy közösségi kert létrehozása is belefért. A Salgó úton már el is készült a kert a házak mögötti domboldalban kialakított teraszon. Berki Béla azonban azt mondta, az első termés egy részét lelegelték a szomszédos erdőből időnként lejövő őzek és szarvasok.

Szabályosan sírtam, amikor láttam, hogy annyi a paradicsomnak, komolyan mondom

– panaszkodta a férfi, miközben épp egy rövid pihenőt tartott a munkában, és egy széken ülve pihegett.

Ha a szarvasokat sikerül megfékezni, a kert jó kiindulási alap lehet arra, hogy saját maguk termesztette zöldségekkel-gyümölcsökkel a városi szegények is önfenntartóbbá váljanak, és közben pénzt is spóroljanak. (Korábbi riportunkban már mutattunk be olyan hátrányos helyzetű roma családokat, akik kezdeti civil segítséggel most már saját konyhakertet művelnek.)

Egyre fontosabb szempont

A szegények szigetelés nélküli, rossz minőségű lakásai egyszerre károsak a klímára és a benne élők egészségére is. Minél rosszabb állapotú ugyanis egy ház, és minél elavultabb a fűtési rendszere, annál több nyersanyagra van szükség a kifűtésére. A szegényebb háztartások ehhez szinte kivétel nélkül jóval légszennyezőbb fát, szenet vagy lignitet, vagy egy korábbi riportunk tanulsága szerint háztartási hulladékokat, beleértve a műanyagot használnak. Ezekkel fűteni nem csak óriási egészségügyi kockázatot jelent az energiaszegénységben élő embereknek, de a Levegő Munkacsoport állásfoglalása szerint a helytelen fűtésből, lakossági égetésből eredő többlet széndioxid-kibocsátás és részecskeszennyezés gyorsítja a globális klímaváltozást is.

Ezért szociális és környezetvédelmi szempontból is fontos lenne, hogy az állam és az önkormányzatok segítsenek a szegényeknek fenntarthatóbb, olcsóbb és zöldebb módon élni. Magyarországon erről egyelőre kevesen beszélnek, de akik igen, azok Salgótarjánt említik jó példaként, ahol az energiahatékonyságra fordítható európai uniós forrásokból a szegregátumokban élő szegényekre is költenek. Ez nem azt jelenti, hogy Nógrád megyében zöld forradalom indult volna, de ebből a telepfelújítási projektből látszik, hogyan járulhat hozzá a szegények támogatása a klímaválság elleni küzdelemhez.

Csak olyanokkal érdemes, akik fent is tudják tartani

Állandó jövedelem, korábban rendszeresen fizetett bérleti díj és rezsiköltségek, és együttműködési szándék a teleprehabilitáció körül dolgozó szociális szakemberekkel – sorolta Fekete Zsolt, hogy mik voltak a programban való részvétel feltételei. Olyan családok költözhetnek csak a felújított házakba, akik képesek is lesznek fenntartani azokat. Szerinte azokról lehet ezt feltételezni, akiknek korábban sem volt tartozásuk, vagy ha volt is, sikerült megállapodni velük a rendezéséről.

A Salgó úti program szociális részét a Nógrád megyében működő Mozgáskorlátozottak Egymást Segítő Egyesülete (MESE) végzi, velük partnerségben pályázott az önkormányzat az uniós forrásra. A szervezet vezetője, Uramecz János az Abcúgnak elmondta, még a tavaly októberben elindult felújítási munkák előtt, 2017-ben kezdtek el foglalkozni a telepen élő,  vagy a felújítás után oda költöző emberekkel.

A munkájuk nagy részét a telepi közösség fejlesztése teszi ki: közös programokat, kirándulásokat szerveznek az érintetteknek. Sportnap, közös főzés, egri kirándulás, híres roma emberek telepi látogatása van a hátuk mögött. Emellett pedig a szociális munka hagyományos eszközeivel segítenek a helyieknek munkaügyi, gazdálkodási, adósságkezelési kérdésekben és ügyintézésben.

Hálószoba a felújított bérházban. / Fotó: Hajdú D. András

Az érintett családok különböző mértékben szorulnak segítségre. A két család, Berki Béla és testvére, Berki Angéla családjai például első látásra teljesen önellátóknak tűnnek.

Berki Angéláék öten élnek egy háztartásban, ketten dolgoznak. Angéla férje naponta ingázik Budapestre, építkezéseken szetrel össze vasbeton-szerkezeteket, míg Angéla lánya a városi kórházban dolgozik. „Én meg ápolásin vagyok a kisebbik, sérült lányunkkal” – magyarázta, amikor körbevezetett minket a lakásukban. A falon ultravékony tévékészülék, a sarokban tükrös bárpult, a hálószobát pedig mintha katalógusból húzták volna ki. A nappali barackszínű falain Angéla férje készítette kreatív dekoráció. Látszik, hogy a család igyekezett szépen berendezni felújított lakásukat.

Másfél-két éve tudtuk meg, hogy lesz ez a felújítás

– mesélte a nő, majd hozzátette, onnantól kezdve egyértelműen azt várta a legjobban, hogy a vizet is bevezessék a lakásba. Korábban ugyanis a családok a telep köré felszerelt közkutakból hordták a mosáshoz, fürdéshez, főzéshez szükséges vizet.

Amíg van, használják a kút vizét is az ott élők, főképp, hogy sokkal jobb az íze, mint a vezetékes víznek. / Fotó: Hajdú D. András

Mostantól tehát a vízdíj is része lesz a Salgó úti házak rezsiköltségének, és várhatóan a bérleti költség is megemelkedik, mivel összkomfortos lakások lesznek a korábbi komfort nélküliek helyén. Pontos adatokat nem kaptunk arról, mekkora lesz az emelkedés, az önkormányzat mindenesetre úgy segít a plusz terhek viselésében, hogy nemrég bővítette a települési lakásfenntartási támogatásra jogosultak körét.

A Forgách-telepen még el sem akarják hinni

A város egy egész másik részén fekvő Forgách-telepen még egy kalapácsütés sem történt. Persze, csak ami a felújítást illeti. A helyiek ugyanis folyamatosan csinosítgatják a szegényes, komfort nélküli, de rendezett portáikat. A házak előtt kertek, a köztes területeken pedig – egy szegregátumtól szokatlanul – szinte nyoma sincs szemétnek.

Sándor a frissen festett háza előtt. / Fotó: Hajdú D. András

Nemrég festette ki a háza utcafrontra néző falát a nyugdíjas Oláh Sándor, aki most, hogy lánya lassan kirepül közös otthonukból, özvegyként egyedül marad az önkormányzati lakásban. A szomszédja, Lakatos Hajnalka egyedülálló anyaként neveli két tizenéves gyerekét. Ők is a negyven bérlő közé tartoznak, akik az egykor bányászkolóniaként működő Forgách-telepen élnek. A szószólójuk a város (és különösen a Salgó Vagyon nevű vagyonkezelő cég) felé pedig Hranek Ferenc, a telep hivatalos gondnoka, aki körbevezetett minket a területen.

Tudok a lakások felújításáról, de akkor hiszem el, ha tényleg történik is valami

– hallottuk több helyről a telepen járva, de a követelőzés helyett inkább nyugalmat hallottunk ki a lakók hangjából. Míg korábban meg voltak győződve, hogy lakásaikat elbontja majd az önkormányzat, most igazából annak örülnek, hogy itt lehetnek. Még elképzelni sem tudják azt az életminőség-javulást, ami a felújított lakásokkal jár majd.

Rend és tisztaság a telepen. / Fotó: Hajdú D. András

Hranek Ferenc a telep nagy lehetőségének tartja az uniós beruházást, és azt mondja, mindent megtesz, hogy a helyiek igényei minél inkább érvényesüljenek. Így alakult, hogy kérésükre nem közösségi kertet kap a telep, hanem a romos, félig leomlott épületcsonkok lebontásával keletkező üres területek az egyéni udvarok méretét növelik majd. Így mindenkinek lehetősége lesz saját kertet művelni.

A Forgách-telepi önkormányzati lakások is hasonló felújításon esnek majd át, mint a Salgó út házai. Itt is elindult már a szociális program, amiért a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége felel. (Ez a szervezet működteti a tanodás világban ismert, Berki Judit vezette bátonyterenyei tanodát, amiről korábban az Abcúgon is olvashattak.) Ők már most jelen vannak a telepen egy közösségi házzal, benne különböző programokkal és intenzív szociális munkával.

Egy dolog, hogy mit szeretnének, másik, hogy mire ad pénzt az EU

Bármennyire is szép lesz a Salgó úti és a Forgách-telep a felújítás után, egy valami biztosan nem változik: mindkettő szegregátum marad a maga problémáival. Kíváncsiak voltunk, mit gondol erről az önkormányzat.

Ha az unió azt mondja, lehet pályázni szegregátum felszámolására is, akkor biztosan azt választjuk

– mondta Fekete Zsolt, hozzátéve, figyelnének persze arra, hogy ezzel a bérlőik lakhatását ne veszélyeztessék. Ugyanakkor azt is mondta, hogy az integrált lakhatás „a jelenlegi lakásállomány mellett a belvárosi garzont jelentené”, amit a telepi lakók szinte biztosan nem tudnának fenntartani. Ez pedig komoly feszültségekhez vezetne.

Hranek Ferenc, a telep hivatalos gondnoka és az általa gondozott sövény-dinoszaurusz / Fotó: Hajdú D. András

Fekete szerint a megoldás az lehetne, ha új, különböző komfortfokozatú lakásokat építhetnének (nem szegregált környezetben), létrehozva ezzel egy olyan differenciált szociális lakásállományt, ami a mostaninál jobban követi a rászoruló családok aktuális helyzetét és igényeit.

Ebbe ugyanúgy beletartozna a komfort nélküli krízislakás – a közelben mosási és vízvételezési lehetőséggel -, mint a fél- vagy összkomfortos lakások. A magasabb komfortfokozatú lakás ugyanis magasabb fenntartási költségekkel és több felelősséggel jár, amibe bele kell tanulnia a sok esetben szocializációs hiányosságokkal rendelkező családoknak. Ha egy szinten jól működnek, ugorhatnának egy következőre.

Dolgozunk rajta, hogy egy ilyen lakásépítési koncepcióra is támogatást szerezzünk.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik