Története legmélyebb gödrében van az MSZP. A rendszerváltás után háromszor is kormányt alakító, de a Fidesz 2010-es hatalomátvétele után is meghatározó ellenzéki erőnek számító párt a legutóbbi, európai parlamenti választási eredménye alapján a küszöböt nem sokkal megugró kispártok szintjére süllyedt, hiszen a Párbeszéddel alkotott szövetségére a választók mindössze 6,68 százaléka szavazott.
Innen visszajönni pokolian nehéz feladatnak tűnik, különösen annak tükrében, hogy a szocialista párt – akár önhibájából, akár a megcsappant médiafigyelem miatt – azóta is leginkább olyan ügyekkel kerül a hírek közé, mint Szanyi Tibor heves kirohanása és felfüggesztése, Kunhalmi Ágnes furcsa viselkedése, a saját polgármesterjelöltjük megpuccsolása, vagy legutóbb Tóbiás József Tenerifére költözése.
Kíváncsiak voltunk, hogy a jelenlegi, illetve egykori vezetők hogyan értékelik az MSZP helyzetét, az idáig vezető utat és a felkapaszkodás lehetőségeit, ezért öt kérdést küldtünk valamennyi, még élő korábbi elnöknek, illetve a jelenleginek, Tóth Bertalannak.
Kérdéseinkre Kovács László, Hiller István, Lendvai Ildikó és Mesterházy Attila válaszolt, Tóth Bertalannak szabadsága miatt nem volt módja erre, míg Molnár Gyula jelezte, hogy nem kíván élni a lehetőséggel, mert a szerinte az őszi önkormányzati választás most fontosabb feladat, ezért „talán nem ez a helyes pillanat ezeket a kérdéseket a nyilvánosság előtt megvitatni volt elnököknek”. Tóbiás József és a 2011 óta a DK-t elnöklő Gyurcsány Ferenc nem reagált megkeresésünkre.
Fogalmazza meg néhány mondatban, mi vezetett oda, hogy a legutóbbi európai parlamenti választáson az MSZP-Párbeszéd pártszövetség mindössze 6,68% százalékig jutott.
A EP-választás kudarca kapcsán Mesterházy Attila is az önkormányzati választásra hivatkozva adott némileg kitérő választ. „Ennek gyorselemzését a párt már elvégezte, erről a pártelnök több fórumon be is számolt. Most a legfontosabb az önkormányzati választási kampány, hiszen a sikeres szereplés sokat változtathat a helyzetünkön” – írta az MSZP egykori miniszterelnök-jelöltje, aki 2010 júliusától közel négy évig, épp az eggyel korábbi, 2014-es EP-választási kudarcig volt a párt elnöke. Hozzátette: „A választások utáni pontosabb, mélyebb elemzést segítené egy a választók megkérdezésén alapuló kutatás, majd annak szakértők általi elemzése. Szerintem ez fontos ahhoz, hogy pontosan értsük az okokat és ne csak mi magunk próbáljuk magyarázni azt.”
Lendvai Ildikó szerint a párt bukdácsolásának számos oka van, a pocsék májusi eredmény pedig egy hosszú folyamat különösen szerencsétlen pontján történt pillanatfelvétel. „A hosszú folyamat a lejtőn a kormányzásunk részben rajtunk, részben nem rajtunk múló bajai miatt a 2010-es büntetőszavazással indult. Ezt folytatta a progresszív erők több részre szakadása, a töredezettség kínjai és a válaszadás nehézségei a Fidesz új, félfeudális rendszerére, a függőségi viszonyok között átalakuló társadalomra.
Az MSZP hagyományos bázisa a vélt és valódi veszélyektől megriadva jobban ragaszkodott a biztonsághoz, mint a szabadsághoz, és a biztonságot nem tőlünk, nem is a szétszabdalt ellenzéktől, hanem egy erős vezetőtől remélte.
Így jutottunk 10-12 %-ig. Hogy ehhez képest is gyenge lett az EP-választás eredménye, az reményeim szerint olyan pillanatfelvétel, amelyet az önkormányzati választáson korrigálni lehet. Persze csak akkor, ha nemcsak az EP-kampánnyal, hanem a hosszú folyamattal is szembenézünk” – jelentette ki a párt egyetlen női elnöke, aki Gyurcsány lemondása után, 2009 áprilisától 2010 júliusáig irányította az MSZP-t.
Hiller István ezzel szemben nem vállalkozott a jelenlegi helyzethez vezető folyamat bemutatására, mert az szerinte külön tanulmányt igényel, inkább a közvetlen okokról osztotta meg a véleményét. Ez pedig, mint írja, „az elhibázott kampánystratégia volt, miszerint az MSZP az »egyetlen közös listát« emlegette, miközben más ellenzéki párt, elsősorban a DK a vonzó és ismert személyiséget – Dobrev Klára – állította a középpontba.
Az MSZP-szavazók jó része átszavazott. Emellett a kampányban történtek olyan hibák – patkányozás, bocsánatkérés ezért, majd mégis a megerősítés, majd kiállás e mögül is –, ami elbizonytalanította a maradék szavazóbázist is. Az eredmény a mi számunkra brutális, de nem tekintem a 6,68%-t végleges nagyságrendnek
– írta Hiller István, aki 2004 októbere és 2007 februárja között vezette az MSZP-t.
Kovács László 1998-ban vette át a Horn Gyulától a pártot, irányítása alatt 2002-ben megnyerték az országgyűlési választást, ezután még két évig maradt pártelnök. A miniszterelnök-jelöltségről Medgyessy Péter javára lemondó Kovács úgy véli, a párt meggyengülésében a Fidesz is vastagon benne van. „2010-ben azonban részben a nálunk fejlettebb országokat is sújtó világgazdasági válság miatti kormányzati nehézségek és az ellenzéki Fidesz gátlástalan, a nehézségeket kizárólag kormányzati hibákkal magyarázó propagandája miatt a szavazóink mintegy felét elveszítettük. Ebben kommunikációnk érthetetlen gyengesége is komoly szerepet játszott. A Fidesz ugyanakkor kétharmados parlamenti többséggel alakíthatott kormányt, amit a rendszerváltás demokratikus vívmányainak felszámolására és saját szinte korlátlan hatalmának kiépítésére használt fel. A folyamatos visszaesés oka egyrészt a Fidesz antidemokratikus, gátlástalan, a választási csalást is magába foglaló eszközrendszere, másrészt az MSZP vezetésének egyre gyengülő teljesítménye volt.”
Mit gondol Szanyi Tibor azon kijelentéseiről, hogy „ez így nem párt, csak egy degenerálódó belterjes klub, ahol a politikai témakészlet elapadt, s jobbára az itt-ott fellelhető apróbb krajcárok után kapirgálunk”, illetve hogy „a mai vezetői magatartás csupán a még elérhető egy-két önkormányzati pozíció bezsákolására, illetve a még meglévő maradék pártvagyonra koncentrál”?
Szanyi Tibor súlyos és képekben gazdag vádjaira Hiller lakonikus megértéssel reagált: „Csalódottságon alapuló érzelemkitörés. Ennyi.”
Mesterházy Attila ugyancsak tömör volt: „Ennél nekem sokkal jobb a véleményem az MSZP-ről, szeretem és tisztelem is ezt a közösséget. Tehát az idézett állításokkal nem értek egyet” – írta.
Lendvai Ildikó kicsit keményebben fogalmazott: „Soha nem minősítenék így. Nemcsak azért, mert ez tiszteletlenség a sok, egzisztenciáját is kockáztató pártaktivistával szemben, hanem azért is, mert a világban a baloldal témakészlete nemhogy apad, hanem éppen most gazdagodik. A hagyományos küzdelem a társadalmi egyenlőtlenségek ellen kiegészült a zöld gondolattal, az új típusú szabadságjogok védelmével, a feminizmussal, a kesztyű felvételével a militáns nacionalista-tekintélyelvű ideológiákkal szemben. Nálunk is erre van előre. Aki pártvezető, annak nem az a dolga, hogy sír- és vádbeszédeket mondjon, hanem hogy errefelé törje az utat.”
Kovács László arra hívta fel a figyelmet, hogy Szanyi korántsem volt ennyire kritikus, amíg neki személyesen jól ment a szekér. „Szanyi Tibor egészen a mostani európai parlamenti választásokig nem mutatott elégedetlenséget az MSZP teljesítményével. A 2004-es európai parlamenti MSZP-lista kilenc helyet kapott, 2009-es négyet, míg a 2014-es, Szanyi Tibor által vezetett lista két helyet szerzett, amivel ő elégedett volt.
Legutóbb is csak akkor fogalmazott meg lesújtó véleményt az MSZP teljesítményéről, amikor a vezetés immár az egyetlen képviselői helyre nem őt, hanem Ujhelyi Istvánt jelölte. Szanyi Tibor 2010-től 2014-ig kritikátlanul támogatta Mesterházy Attila pártelnököt, akivel szemben ugyan a tisztújítás során elindult a pártelnöki tisztségért, de a vereség után is folytatta Mesterházy támogatását.
Mi a véleménye arról, hogy Tóbiás József korábbi pártelnök Tenerifére költözött? Ön szerint ugyanolyan hatékonyan el tudja-e látni a választók képviseletét az Országgyűlésben, mintha Magyarországon élne?
Kérdéseinket még azelőtt küldtük el, hogy az MSZP közleményben tudatta: az egykori pártelnöknek a parlament őszi ülésszakáig egyértelművé kell tennie, kitölti-e a képviselői mandátumát vagy visszaadja azt. Mesterházy Attila ehhez nem is kívánt többet hozzáfűzni, miként Lendvai Ildikó is azt írta, hogy szívéből szólt a pártvezetés közleménye. „Egy rövidebb időre egy beteg gyerek kedvéért lehet kétlaki életet élni, de őszre el kell dönteni, hogyan lehet teljes értékű képviselőként dolgozni, amelyhez nemcsak a parlamenti szavazások, hanem a napi választói kapcsolatok, a kiállás, az akciók is hozzá tartoznak. Az, hogy oda kell menni, ahol baj van. Tóbiás József tisztességes ember: dönteni fog. És reméljük, a kisfiú is gyógyul” – tette hozzá.
„A probléma emberi, családi oldalát természetesen megértem, átérzem. Ennek a gyakorlatnak a fenntartását azonban elképzelhetetlennek tartom” – fogalmazott meg hasonló véleményt Kovács László is. „Tóbiás József az én korábbi elnökségem jelentős részében pártigazgató volt, feladatait megfelelően látta el. Azt, azonban amit a közelmúltban vállalt, a parlamenti képviselőséggel járó feladatok több ezer kilométer távolságból történő teljesítését, lehetetlennek tartom. Véleményem szerint a kérdésben neki és a párt vezetésének együtt kell döntenie.”
Hiller István határozottan a védelmébe vette Tóbiást.
Engem az elvégzett munka és annak minősége érdekel. Másodlagos, hogy ki hol alszik. Tóbiás Jóska így is többet teljesített a Parlamentben, mint több más képviselő, aki minden áldott nap itthon van, itthon alszik és 4 év alatt egyszer sem szólalt fel, nem vett részt a munkában
– írta az egykori oktatási és kulturális miniszter.
Véleménye szerint mi kell ahhoz, hogy az MSZP újra legalább a legerősebb ellenzéki párt legyen, illetve mikorra tudja ezt elérni?
Kovács László válasz gyanánt saját egykori pártvezetési receptjét idézte fel, amitől szerinte később sajnálatos módon eltértek az MSZP döntéshozói. „Az elnökségbe és a frakcióba olyan politikusok bekerülését szorgalmaztam, akik megfeleltek a szerintem legfontosabb alkalmassági feltételeknek. Ilyen követelmény a tehetség, a politikai ismeretek mellett az alapos szakmai tudás, a tapasztalat, a meggyőző teljesítmény és a megkérdőjelezhetetlen tisztesség. Nagy figyelmet fordítottam az így megválasztott vezetők kommunikációs képzésére. A frakció szakmai munkacsoportjainak vezetőit is ilyen követelmények alapján válogattuk ki, de amennyiben a szakmailag alkalmas vezető kommunikációs képességei nem voltak megfelelőek, akkor oda külön szóvivőt neveztünk ki. Nagyon fontosnak tartottam a vezetők gyakori nyilvános szerepeltetését, beleértve a nem baráti médiát is. A sajtóval való, időnként jogos elégedetlenségünk nyilvános megfogalmazásától óvakodtam, inkább a jó viszony kialakítására és a sajtó támogatásának megszerzésére törekedtem. A párton belül a sajtóval szemben időnként okkal követelt bojkottnak nem engedtem. 2010 tavaszán a több mint 5 éves brüsszeli európai bizottsági tagságom után hazatérve az esedékes tisztújításon a pártban alelnöki tisztségre pályáztam, amire meg is választottak, de 2012 után, amikor Mesterházy Attila pártelnök nyilvánosan szorgalmazni kezdte a párt idősebb, tapasztalt politikusainak a visszalépését, én is elvesztettem minden tisztségemet, beleértve 2014-ben a parlamenti képviselőséget is.
Az idősebb, tapasztalt politikusok háttérbe szorítását súlyos hibának tartottam, amit a párt új vezetői sértettségnek minősítettek.
A nyilvánosság előtt is gyakran elmondott, a vezetőkkel szemben támasztott követelményekre soha nem reagáltak és azokat nem is vették figyelembe. A vezetés és a képviselőcsoport összetételét sajnos nem az alkalmasság, hanem a vezetéshez való lojalitás döntötte el. Meggyőződésem, hogy ha a párt teljesítményében és megítélésében alapvető változást akarunk elérni, akkor ezeknek a követelményeknek a soron következő tisztújításokon és a választási felkészülések, a jelölések során érvényesülniük kell. Bízom abban, hogy az eredményt a 2022-es országgyűlési választásokon már érezni lehet majd.”
Mesterházy Attila a lélektan felől közelített a kérdéshez:
Vissza kell szerezzük az elvándorolt MSZP-s támogatóinkat és meg kell hódítsuk az otthon maradt baloldali szavazók szívét. Régi meggyőződésem, hogy ehhez elsősorban a politikánknak az érzelmekre kell hatnia. Ehhez még több akcióra, kezdeményezésre van szükség, amelyek még élesebb, progresszív baloldali karaktert kell, hogy építsenek az MSZP-nek.
Hiller István címszavakban válaszolt: „Vonzó jelölt. Szervezetépítés. 2021.”
Lendvai Ildikó, aki 2014 óta nem országgyűlési képviselő, nagyobb távlatból tekint a kérdésre, hasonlóképpen ahhoz, amit Hiller korábbi válaszában – a közös lista emlegetésével – a stratégiai hibaként azonosított.
„Természetesen örülnék, ha az MSZP ebben a folyamatban meghatározó szerepet játszana, de a fő cél most az, hogy a demokratikus ellenzék egésze nagyobb szavazótábort tudhasson magáénak, mint az országot vakvágányra állító jelenlegi rezsim” – írta Lendvai. „Ezt a célt az EP választások nem érték el. A következő próbatétel az önkormányzati választás, amelynek során végre új modellje alakulhat ki az ellenzéki politizálásnak. Ebben a mi testünkre szabott feladat a sikeres önkormányzati embereink megmutatása, a szolidaritás gyakorlati példáinak, szociális és jogvédő akcióknak, polgári ellenállási formáknak a szervezése, a helyi demokrácia új módszereinek (ilyen volt például az előválasztás) kipróbálása. Az előválasztás meghonosításával többet tettünk a demokráciáért, mint kétszáz sajtótájékoztatóval.”
Ha egy valamit megváltoztathatna a saját elnöki időszaka alatti döntései közül, mi lenne az?
„Huh! Sok mindent! Idővel az ember tapasztaltabb, nyugodtabb lesz és talán bölcsebb is. Egyszer meg fogom írni, de csak ha már nem politizálok aktívan” – adott ígéretet a konkrét válasz helyett Mesterházy Attila.
„2004. december 5.” – felelte Hiller István, amivel minden bizonnyal arra utalt, hogy az akkor tartott, eredménytelen népszavazás előtt az MSZP a határon túli magyaroknak adott kettős állampolgárság ellen kampányolt.
„Azt mindenképpen, hogy nem érdemes mindig a belső béke kedvéért szőnyeg alá söpörni, elsimítgatni az ideológiai vitákat, morális dilemmákat. Még választás előtt sem” – bánta meg egykori engedékenységét Lendvai Ildikó.
Akkor mindenáron egyben akartam tartani a pártot, benne egyszerre Szili Katalinnal és Gyurcsány Ferenccel. Arra az esztendőre sikerült is. Sokra nem mentem vele…
Kovács László utolsó válasza is Gyurcsányra futott ki. „Ma is helyesnek tartom, hogy nem vállaltam el a miniszterelnök-jelöltséget, mert az akkori felkészültségem és az akkori tapasztalataim nem garantálták volna a feladat sikeres teljesítését. Ám a Brüsszelbe történő távozásom előtt nem bíznám a sorsra az új pártelnök megválasztását. Medgyessy Péter lemondása után elhárítottam azt a javaslatot, hogy én vegyem át a tisztségét, és én akkor Kiss Pétert javasoltam. A kongresszus elé Kiss Péter neve be is került, de bekerült Gyurcsány Ferenc is, akit a kongresszus meg is választott. Ekkor kellett volna nekem ahhoz ragaszkodnom, hogy a párt elnöke viszont Kiss Péter legyen. Ő erre a tisztségre minden tekintetben alkalmas lett volna és az ő vezetésével másként alakult volna a párt, a kormány és az ország sorsa is.”
