Huszonöt évvel ezelőtt kezdődött a százhalombattai rémként elhíresült Balogh Lajos ámokfutása. A kegyetlen sorozatgyilkos öt embert ölt meg, de végül négy gyilkosság miatt ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre.
Elsőként feleségének a 16 éves húgát ölte meg, majd a barátjának 14 éves barátnőjét, aztán pedig két erdőben kocogó futónőt. Balogh sohasem titkolta, hogy élvezetből ölt. Az RTL Klub Fókusz című műsorának adott interjújában azt mondta, hogy az áldozatai közül kettő volt az, akinek „célzott sorsa volt”. Kettő pedig csak rosszkor volt rossz helyen.
Balogh később halálosztó csapatot szervezett maga köré. A bandába bevette az egyik öccsét és egy barátját is.
A forgatókönyv az volt, hogy mivel én megöltem a sógornőmet, ugye haragból, bosszúból, tehát személyes indokból, ezért az öcsémnek és a másik bűntársunknak, Krisztiánnak kellett volna bizonyítani. Hogy ők is megölnek egy-egy embert. Saját választásuk alapján. És így már senkinek nincs félnivalója attól, hogy valamelyik elmegy a rendőrségre és feldobja a másik kettőt. És sorsot húzattam velük, gyufát húztak és a Krisztián húzta a rövidebbet. Ezért neki kellett először gyilkolni. Adtam neki negyvennyolc órát arra, hogy gyilkoljon. Mondtam neki, nem érdekel, hogyha az anyját öli meg, vagy az apját, testvérét, vagy bemegy egy diszkóba és valakit leszúr a sötétben. Engem az se érdekel. A lényeg az, hogy valakit öljön meg.
– nyilatkozta korábban Balogh, aki istennek képzelte magát, mert ő döntött az öccse és barátja sorsáról. Két évtizeddel a brutális gyilkosságok után ma már kicsit másképp látja a dolgokat:
Most visszanézve olyan volt a 25 évvel ezelőtti Balogh Lajos, mint egy erkölcsi és vagy szellemi csapdában vergődő szellemi toprongy. Nem értékeltem helyén a dolgokat. Az élet nem szerepelt, hogy úgy mondjam az élet fontos dolgai között. Sem az enyém, sem másé.
Balogh elmondta, hogy egyetlen olyan gyilkosság volt, amit mind a mai napig nem bánt meg. Ez pedig az apja 1990-es kivégzése volt, miután összevesztek karácsonykor. Erről így beszélt:
Amikor indultunk kifelé a feleségem felöltöztette a lányomat, aki odatotyogott apám elé és két kezét széttárva csücsörített apám felé, hogy Timi ad neked puszit. Apám fölemelte hóna alatt, beleköpött az arcába és azt mondta, hogy vidd innen ezt a patkányt, mert a falhoz baszom. A lányom elkezdett sivalkodni. A feleségem még bent volt a gyerekszobában és öltözött. Én kivettem apám kezéből a gyereket szépen megnyugtattam, letöröltem az arcát. Kijött a feleségem, kérdezte, hogy mi történt, mondtam, hogy semmi gond, majd én megoldom. Kezébe adtam a gyereket, és mindenkit udvariasan magam elé engedtem. Majd amikor mindenki kiment bezártam az ajtót, beletörtem az ajtóba a kulcsot és kinyírtam apámat.
Balogh Lajos azt mondja, hogy nem kér bocsánatot az áldozatok hozzátartozóitól. És nem azért, mert nem sajnálná a történteket, hanem azért, mert amiket ő tett, azt nem lehet megbocsátani.
