Körülbelül egy hónappal ezelőtt Andrea egy tojást talált az egyik virágládájában, Kárpát utcai, ötödik emeleti lakása erkélyén. Másnapra a tojások száma megduplázódott, és a továbbiakban is minden napra jutott egy újabb darab, egészen a tizenegyedik napig.
A tojót az első napokban még keveset lehetett látni, a lerakott tojások számával azonban egyre csökkent a távol töltött idő. Közben elkezdett berendezkedni a virágládában, gondosan kibélelte a tollaival a fészket, és mielőtt elment, mindig gondosan betakargatta velük a tojásokat.
Andrea egyre jobban hozzászokott a kacsa társaságához, etetni-itatni kezdte, a róla készült képeket pedig kitette a Facebookra. Ekkor a kommentekben többen is figyelmeztették, hogy a kiskacsák nem lesznek biztonságban a szokatlan költőhelyen, így aztán Andrea elkezdett szakembereket keresni, hogy segítséget kérjen.
Az első tanács az volt, hogy ha a mamakacsa még nem ült rá a tojásokra, illetve nem tojta tele a fészekaljat, akkor jobb elkergetni és beszedni a tojásokat, a kotlás ugyanis még három hétig is eltart, és biztonsági okokból tényleg jobb, ha ezt máshol csinálja. Csakhogy a kacsa, mintha csak megérezte volna, épp azon a napon elkezdett kotlani, és immár legfeljebb naponta fél órára hagyta magára utódait.
Andrea akkor már határozottan úgy érezte, felelős azért, hogy a családnak ne essen baja, hiszen akaratlanul is hozzájárult ahhoz, hogy a tojó költésre ideális helynek vélje a virágládáját. A Facebook-csoportból szerencsére Andrea segítségére sietett a madárvédelemben járatos Klára, aki az elmúlt hetekben vagy hétszer járt a lakásban terepszemlét tartani, illetve megtervezni a szükséges lépéseket, habár a fiókák túlélési esélyeit kezdetben elég rossznak ítélte.
Először az utca felől próbáltak felhelyezni az erkélyre egy védőhálót, le ne pottyanjanak a magasból a kicsik, ez azonban nem járt sikerrel, az anyakacsa túl ideges lett az akciótól. Ez pedig magában hordozta azt a veszélyt, hogy fenyegetve érzi a testi épségét, és emiatt végleg magára hagyja a tojásokat. Két nappal ezelőtt – alulról, az erkélyrácson keresztül felhúzva a hálót – azonban már sikerült a művelet, a kiskacsák pedig mintha csak megérezték volna, hogy biztonságban vannak, másnap reggel sorra elkezdtek kibújni a tojásból.
Egy órára világra is jöttek mind a tizenegyen – ami ritkaságnak számít –, ekkor a mentőcsapat befogta a mamát, a kicsikkel együtt beletették egy dobozba, Klára pedig elszállította a családot biztonságos, vízparti kertjébe.
Andreának máris nagyon hiányoznak, nagyon megszokta a kacsamama társaságát, másfelől örül neki, hogy minden jól alakult, és egy egészséges madárcsaládot engedhetett útjára.
Képek: Batki Anna
