„Az én anyukám? Az hazudós és ilyenek. Egy új anyukát akarok. A régi anyuka, akit Kertész Ágnesnek hívnak, ő nagyon rossz anyuka. Mert ő nem szereti apát. Az, hogy engem bezárt a fürdőszobába, apukámat meg megverte. Mert hallottam, hogy apát verik.
Nem láttam ezt, bezárt a fürdőszobába, hogy ne lássam, mit csinál. Hát szerintem valahogy kimásztam, kizártam, és ki tudtam jönni. (…) Pirosat láttam az állán. Amikor be voltam zárva a fürdőszobába, ott nem éreztem jól magam. Mert szerettem volna meglesni anya titkát. Az volt a titka, hogy megveri az apukámat. Nem magyarázta el.”
(A gyermek négy és fél éves korában az igazságügyi pszichológiai szakértőnél.)
- Jobb tenyér hajlító felületén felületi metszett sérülés,
- bal ujjbegyen felületi metszett sérülés,
- mellkason felületi szúrt sérülés,
- nyakon metszett sérülés, mely átvágta a légcsövet és több, a nyakban futó eret.
Dr. Sasvári Ádám kérdésre elmondta, hogy a nyaki metszett sérülés kapcsán kellett életmentő beavatkozást végezni. Elmondta továbbá, hogy ezt a sérülést a sértett akár önkezűleg is okozhatta. A sértett többi sérülése 8 napon belül gyógyuló.
(Copek Károly rendőr főhadnagy jelentése a kórházi kihallgatásról, 2016. 01. 06.)
Hogy lehetek ennyire igénytelen kis senki
A Fővárosi Törvényszék 2018. június 6-i ítéletében bűnösnek találta Kertész Ágnest előre megfontolt emberölés kísérletének és kábítószer birtoklásának bűntettében, és tíz év fegyházra, valamint hat év közügyektől való eltiltásra ítélte. A büntetés kiszabása során a bíróság „súlyosbító körülményként értékelte a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények rendkívüli elszaporodottságát” – áll az ítélet indoklásában.
A Fővárosi Ítélőtábla az ítéletet helyben hagyta, így az jogerőre emelkedett.
Ülünk a nappaliban, besüt a nap. Ágnes szabadon mozoghat a főváros közigazgatási határig. Vár, reménykedik, hogy talán lesz valami fordulat, esténként blogot ír.
Tekerjük vissza az időt: Kolozsvár, 2011 tele. Ágnes 21 éves, szociológiát tanul az egyetemen. Péter 17 évvel idősebb, sármos, karcsú, intelligens, erős kisugárzású férfi, szerb származású, magas rangú magyar diplomata, aki egykor harcolt a jugoszláv háborúban, épp a Külügyminisztériumból látogat az egyetemre. Szerelem első látásra.
Kis idővel később Magyarországra jönnek, beköltöznek a férfi vidéki házába. És Ágnes innentől egyre furcsább dolgokat tapasztal.
– A kezdeti kedvesség és figyelmesség hamar elmúlt. Folyamatos kontroll alatt voltam. A baráti kapcsolatoktól próbált elzárni, tudni akarta, kivel chatelek, mennyi pénz van nálam. Volt saját jövedelmem, de elszámoltatott minden fillérrel. Figyelte, mennyi van számlámon. És ez a kontroll hónapról hónapra fokozódott. Meg akarta tiltani a facebookozást. Ha el akartam menni, akár a szüleimhez, én voltam az utolsó kurva. Ha főztem, az ehetetlen volt, a kinézetem szörnyű, és egyáltalán, hogy lehetek ennyire igénytelen kis senki, folyton ezt kommunikálta felém.
Hogyan próbált védekezni?
– Szerette, ha bocsánatot kérek, így aztán egy idő után azt vettem észre magamon, hogy mindenért bocsánatot kérek, csak ne legyen konfliktus. Mindig neki volt igaza. A házimunka az enyém volt, de szerinte rosszul takarítottam, igénytelennek nevezett és lustának. Egy idő után a bocsánatkérés sem működött, csak jobban felhergelte magát. Nem vehettem fel akármilyen ruhát, csak amiben szerinte jól nézek ki. Mindenestől a tulajdonának tekintett. Egyébként a szomszédokat is fenyegette, hogy kiterjedt a kapcsolatrendszere, tud bárkinek kellemetlenséget okozni. Egy idő után a szüleim is félni kezdtek tőle.
Volt szexuális életük?
– Az gyakorlatilag a gyerek fogantatásával véget ért. Olyan dolgokat csinált velem, amibe én, hogy is mondjam… Nehezen beszélek erről.
Amiről nem akar, ne beszéljen. Ez nem kihallgatás.
– Szóval olyanokat, amikbe nem feltétlenül egyeztem bele, vagyis nem akartam, csak hagytam. Néha szándékosan fájdalmat okozott és megalázó dolgokat művelt.
Azt állítja, évekig kitartott valaki mellett, aki rendszeresen és egyre durvábban alázta. Miért nem lépett ki már sokkal korábban?
– Nézze, a legelső komoly kapcsolatom volt, fiatal voltam és tapasztalatlan. Amikor a fura dolgokat észleltem, azt gondoltam, hogy lesz majd jobb időszak is. És volt egy ilyen húzd meg – ereszd meg játék, persze ő tartotta a gyeplőt. Lassan, lépésről lépésre alakult ki a teljes függés. Amikor már leépítik az önbecsülését valakinek, először nőként, aztán emberként, aztán feleségként, aztán anyaként, és igen, éreztem, hogy fogoly vagyok, de tudja, van ez jelenség, amikor az ember kötődik a fogva tartójához.
Stockholm-szindróma?
– Igen, és voltak azért jó napok. Néha elmentünk együtt valahová, beszélgettünk, és minden normálisnak tűnt, aztán váratlanul újrakezdődött az egész rémálom. 2013-ban lettem terhes, akkor már romokban volt a kapcsolatunk, de úgy döntöttünk, hogy a gyerek kedvéért megpróbálunk mégis együtt maradni. Megszületett a kislányunk, de Péter egyáltalán nem foglalkozott vele, engem azonban folyamatosan szidott, hogy nem tudok a kicsivel törődni, nem vagyok anyának való.
Ekkor kitaláltam, hogy rákos beteg vagyok, és kezelésekre kell járnom. Gondoltam, talán kíméletesebb lesz velem, de nem hatotta meg a betegség híre, a megalázások továbbra is mindennaposak voltak.
Az volt a baja, hogy kislány sír, nem akarta megérteni, hogy egy csecsemő néha bizony sír, és ez nem azért van, mert rossz anya vagyok. Akkor már Budapesten laktunk. Mikor hazajöttünk a kórházból, én ugye nem tudtam, hogy mit kell csinálni, teljesen tapasztalan anyuka voltam, hát kértem édesanyámékat, hogy jöjjenek el. Amint megérkeztek, Péter elment Szabadkára a fodrászához.
Budapestről Szabadkára járt fodrászhoz?
Igen, több száz kilométereket autózott Szabadkára, mert azt mondta, csak ott tudják szépen megcsinálni a frizuráját. Egy nap múlva telefonált, hogy elindult hazafelé, és mire ideér, a szüleim ne legyenek itt. Nagyon szerette hangoztatni, hogy ő háromdiplomás diplomata, és se a szomszédok, se a környezet, se én, se a szüleim nem érünk fel az ő szintjéhez.
Elmentek a szülők…
– Elmentek, és legközelebb akkor jöttek, amikor Péter elutazott több napra. De valahogy megtudta, hogy itt vannak, az éjszaka közepén beállított, és azt mondta, hogy tűnjenek el, mert rendőrt hív. Hajnalban elutaztak.
Hogyan kezdődött a kapcsolata a mostani élettársával?
– A munkahelyemen, ahol recepciósként dolgoztam, megismerkedtem vele. Egy idő után ez a dolog annyira komolyra fordult, hogy elhatároztunk, hogy összekötjük az életünket. Ez már 2015-ben volt.
Hogy mondta meg Péternek?
Nem mondtam meg, valahogy megneszelte ezt is.
Felhúzódzkodik a kanapén, kissé felcsúszik a nadrágszára, kilátszik a nyomkövető.
– Szerintem beleolvasott a telefonom üzeneteibe. Többször büszkélkedett azzal is, hogy bárkiről megtud bármit. Még az ügyben részt vevő szakértőket is azzal riogatta, hogy
kiterjedt politikai, diplomáciai, üzleti kapcsolatai vannak, és nem tanácsos vele ujjat húzni.
Engem azzal fenyegetett, hogy ha sokat ugrálok, pillanatok alatt elintézi, hogy elvegyék az állampolgárságomat, és kitiltsanak az ország területéről.
2016-ban több alkalommal panaszt tett a rendőrségen, hogy Péter kábítószert fogyaszt.
– Láttam, hogy a hangulatingadozásai még a szokottnál is nagyobbak. Néha őrjöngött, aztán meg csak vigyorgott. Egyáltalán nem viselkedett normálisan. Szerintem korábban is fogyasztott kábítószereket, egyszer kórházba is kellett vinnem, és súlyos májkárosodást állapítottak meg nála, de azt mondták, vélhetően az étrendkiegészítőktől van. Szó, ami szó, annyira vigyázott a súlyára, hogy reggel, amikor ráállt a mérlegre, ha az csak pár dekával többet mutatott a kelleténél, képest volt egész nap koplalni és étrendkiegészítőket enni. Nem ismerem a kábítószerek hatásait, de bementem a kapitányságra szólni, fel is vették a panaszt, és azt mondták, ha a feljelentést is megteszem, akkor kijönnek házkutatást tartani, és elrendelik Péternél a vérvizsgálatot. Ettől megijedtem, mert rájött volna, hogy én vagyok a háttérben. Amúgy meg tudtam, hogy a rendőrségen is, meg mindenféle hatóságnál vannak kapcsolatai.
Szokott fenyegetőzni?
Hajjaj. Eltöröm a kezed, kitöröm a nyakad, satöbbi. Aztán egyszer csak elkezdett kizárni a lakásból. Néha egyszerűen nem mehettem haza. Egy csomó zár volt az ajtón, de nem mindegyikhez volt kulcsom. Máskor fogta a gyereket és elvitte az éjszaka közepén. Hívtam a rendőrséget, és kérdezték, hogy most akkor mi van? Ha az apuka elvitte a gyereket, akkor nyilván ővele van. Nem csináltak semmit.
Térjünk vissza oda, hogy a férfi megtudta: másik kapcsolata van, és el akarja hagyni. Ekkor valahogy keletkezett egy papír, miszerint ön lemond a gyermeke neveléséről.
Erőszakkal íratott velem egy ilyen papírt.
Hogyan?
Leírta a saját betűivel, hogy az anya lemond a gyermeke neveléséről, és teljes mértékben az apára bízza.
Ezután beszorított a konyhába, az ajtót bezárta, engem lenyomott a székre. Könyörögtem, hogy engedjen el, de közölte, hogy addig nem, amíg át nem másolom és alá nem írom a papírt. Többször beleverte a fejemet az asztalba. Biztos voltam benne, hogy ha nem engedek, akár meg is öl.
De arra gondoltam, egy ilyen papírral úgysem fog elérni semmit. Átmásolta a szöveget, aztán elengedte, és egész kedvesen megkérdezte, hogy kérek-e valamit enni.
Ezek után beszerzett egy adag Ginát?
– Nem is hallottam a Gináról azelőtt soha.
Felfogtam, hogy az életemért küzdök
2016. január 5. előtt Ágnes a vádirat szerint „elhatározta, hogy megöli a férjét”. Erre közvetlen bizonyíték nem került elő a bizonyítási eljárás során, a bírói indoklás nagyrészt a férfi elmondására támaszkodik. „A sértett abból, hogy a vádlott a cselekményt megelőző napokban rendkívül kedvesen viselkedett vele, ami nem volt jellemző, arra következtetett, hogy már kitervelte a tettét, melyhez bódító hatású szert is beszerzett” – áll az ítélet indoklásában. Valamint: „A bíróság abból a körülményből, hogy Kertész Ágnes Éva a GHB-t beszerezte azért, hogy a férfit azzal legalább elkábítsa, majd elvágta a torkát, azt a következtetést vonhatta le, hogy a vádlott a sértett megölésére előre készült, azt kitervelte.”
A vád szerint Ágnes „ismeretlen körülmények között” beszerzett 1,5 gramm Gina néven futó kábítószert (GHB-t), amit közös vacsorájuk során a férje italába öntött.
Az indítékot a vádirat így fogalmazza meg: „Kertész Ágnes Évának a sértett megölésére több oka is lehetett, így a hosszú évek óta tartó feszült viszonyuk, a sértettnek az az állandó magatartása, amit a vádlott folytonos megaláztatásként élt meg. Ezt a motívumot a vádlott vallomásán kívül a vádlott összes hozzátartozójának nyilatkozata is alátámasztotta, valamint a sértett vallomása, mely szerint az ölési cselekmény közben a vádlott azt kiabálta: Te majom, te kretén, te állat, öt évig aláztál!”
A vádirat így írja le az esetet: „a sörrel elfogyasztott szertől a férfi rosszul lett. Bement a WC-be és összeesett. Ekkor Kertész Ágnes vádlott a gyermeket a fürdőszobába terelte és becsukta a helyiség ajtaját, majd magához vett egy 20 cm pengehosszúságú konyhakést és bement a sértett után a mellékhelyiségbe.
A sértett észlelte a támadást, és a késpengére ráfogva próbált védekezni, a vádlott a nála lévő késsel több esetben a sértett felé, elsősorban nyaka irányába szúrt. A sértett a szúrások többségét a kezével hárítani tudta, illetve védekezésként többször megharapta a vádlottat. Majd sikerült tőle elvennie a kést, és a bedobta a mellékhelyiségbe. A vádlott azonban kihozta a mellékhelyiségből a kést, és a konyhába menve egy másik, 19 cm pengehosszúságú konyhakést is magához vett, majd a késekkel újra a sértettre támadt. A sértettnek sikerült eljutnia a lakás bejárati ajtajához, és mivel a nyaki sérülései miatt kiáltani nem tudott, azon dörömbölve próbált segítséget kérni. A sértett ezután az egyik kést ismét elvette a vádlottól, és azzal az őt továbbra is megszúrni igyekvő vádlottat több esetben, kis erővel megszúrta a combján, illetve megvágta a kezén.”
A szolgálatos járőr a vallomásában elmondta, hogy 21 óra 50-kor érkezett meg. Innen ismét szó szerint idézzük a vallomást:
„A gondnok a lakáshoz kísérte a rendőröket, elmondta, hogy a lakásban egy fiatal pár lakik egy kisgyermekkel. A férfiről azt mondta, hogy labilis. A járőr többször kopogott az ajtón, közölte hogy rendőr, nyissanak ajtót, igazolják magukat. Nyöszörgő, ziháló hangot hallott, nem tudta megállapítani, hogy férfitől vagy nőtől származik-e. Időközben megérkeztek a tűzoltók is. Ezután hallotta, hogy a kulcsot elfordítják a zárban, amelyet valaki kinyitott belülről. A járőr azt gondolta, hogy a férfi lehetett, mert nem hallott lépéseket a lakásból. Belépve észlelte, hogy az előszobában az ajtóval párhuzamosan egy férfi ült a falnak támaszkodva, térdei fel voltak húzva. A férfin egy rövid ujjú póló volt mindössze, egész testét alvadt vér borította. A férfi és az ajtó között egy fekete markolatú kb. 20 cm pengehosszúságú, véres recés konyhakés hevert a férfi jobb keze irányában.
A tanú az eszközt a folyosóra rúgta. Az előszoba falán mindenhol nagy mennyiségű vér volt. A férfitől kb. másfél méterre egy hölgy feküdt hanyatt a padlón, akinek arca, ruházata ugyancsak véres volt. Arra nem emlékezett a tanú, hogy a hölgyön volt-e cipő.
A férfi nem tudott beszélni, a nyakán lévő sebre mutatott, a nő kommunikációképes volt. A nő elmondta, hogy a férfi öngyilkos akart lenni, ezt ő meg akarta akadályozni, ezért a férfi őt is megszúrta.”
Készen áll, hogy arról az estéről beszéljen?
– Hát, ha tartanánk egy kis szünetet, az jó lenne.
Kimegy a konyhába, felrak egy teát. Visszajön, sír egy sort megint, aztán megnyugszik.
– Hét körül értem haza. Volt otthon sör. Teljesen normálisan, majdhogynem kedvesen viselkedett. Együtt vacsoráztunk, utána töltött sört, és egyet megivott. Aztán mi bementünk a gyerekkel mesét nézni. A Micimackó ment. Péter kis idő múlva bejött azzal, hogy émelyeg, rosszul van. Egy kicsit lefeküdt, aztán fölkelt, hogy kimegy vécére. Néztük a mesét tovább, és három furcsa koppanást hallottam, fogalmam sincs, mi volt az. Odamentem a vécéajtóhoz, bekiabáltam, hogy minden rendben? Nem volt válasz, visszamentem a gyerekhez. Két és fél éves volt akkor a kislány. Egyszer csak valami borzalmas sikoltást hallottam.
Kiszaladtam a vécéhez, az ajtó akkor már nyitva volt, Péter ott volt bent, nadrág nem volt rajta, hányás, vér és ürülék mindenütt, térdelt a vécékagyló előtt, vérzett a nyaka, kés volt a bal kezében. Felsikoltottam, hogy úristen, és próbáltam elvenni a kést, de többször felém döfött vele. Dulakodni kezdtünk, de észbe kaptam, hogy a kislány nehogy meglássa, ezért visszaszaladtam, a gyereket betereltem a fürdőszobába, és rácsuktam az ajtót.
Nem kellett bezárnom, mert a fürdőszobának szorult az ajtaja, és magától nem tudta volna kinyitni. Megint próbáltam elvenni a kést, de nagy erő volt benne, az egyik ujjamból leharapott egy darabot, én is haraptam, és felfogtam, hogy az életünkért küzdünk mind a ketten. Nem tagadom, hogy én is szúrhattam.
Akár a nyakán is?
– Akár. Sokkos állapotban voltam, nem emlékszem mindenre. Érdekes, ő azt állítja, hogy mindenre pontosan emlékszik, pedig rengeteg drogot találtak később a vérében.
Két kés volt. A másik hogy került oda?
– Fogalmam sincs.
Ágnes, nézzen rám, legyen kedves. A férje évekig alázta, tönkretette az életét, és el akarta venni a gyerekét. Meg akarta ölni?
Szinte könyörög a szemeivel.
– Nem akartam megölni, én csak túl akartam élni, és végig a gyerek járt a fejemben.
Miért tenne kábítószert valaki a saját sörébe?
– Nem tudom, de én nem mérgeztem meg senkit. Nézze, nem vagyok hülye. Ha meg akartam volna ölni, nem úgy csináltam volna, hogy ilyen könnyen lebukhassak, és semmiképp sem akkor, amikor a gyerek is ott van. Soha senkivel nem alkalmaztam erőszakot, teljesen idegen tőlem, Péter pedig régen katona volt, harcolt a fronton. Szerveztük a közös jövőnket a párommal, minden sínen volt, mire lett volna jó nekem ez?
Hogyan lett vége a dulakodásnak?
– A gondnok értesítette a rendőröket, akik bejöttek a lakásba. Jöttek a mentők is, azonnal elvitték Pétert, aztán a kislányt úgy vezették ki a lakásból, hogy lehetőleg ne lásson semmit. Én folyton csak azt kérdeztem, hol van, hol van. Másnap már gyanúsítottként hallgattak ki, mert őrajta életmentő műtétet kellett végrehajtani. Tíz nap múlva kijött a kórházból, gyorsan felépült, és megindította a háborút ellenem: mindent megtett, hogy ellehetetlenítsen.
A végzés szerint be kell vonulnia tíz évre fegyházba.
– Attól félek inkább, hogy mi lesz a kislányommal.
Apa azt mondta, nem ehetek itt semmit
A gyerek aznap este néhány órát az egyik szomszédnál töltött, aztán pár napot Ágnes egyik rokonánál. Aztán visszaengedték az anyához. De nem sokáig: 2016 januárjában megjelentek a rendőrök Ágnes lakásán, és közölték, hogy a kicsit gyermekotthonba kell vinni, de azonnal. Megengedték, hogy az anya vigye, de ott kivették a kezéből.
– Mindenki sírt – mondja Ágnes.
Február végén a gyerek Ágnes édesanyjához kerül „ideiglenes elhelyezéssel”. 2016 augusztusában a nagymamát családba fogadó gyámként rendeli ki a gyámhivatal. Ezt a határozatot Péter megfellebbezi. A gyámhivatali vizsgálat megállapítja, hogy a gyermek a nagymama mellett kiegyensúlyozott. Mégis, 2017. októberi keltezéssel a gyereket kiemelik addigi környezetéből, november 8-án kellett átadni Péternek.
Ezt követően Ágnes fél évig nem láthatta a kislányt.
– Beadtam egy kérvényt a bíróságnak, hogy legalább egyetlen napot, karácsonykor vele tölthessek, és semmi választ nem kaptam.
Vártam és reménykedtem, hogy hátha csak nem kézbesítették, és biztosan megengedik, de nem.
– Május 26-án tudtunk először találkozni. Az apa zsilipelt találkozókat kért, hogy ne kelljen látnia engem, mert állítólag fél tőlem. A gyámhivatal kicsi szobájában két órát tölthetünk együtt a kislányommal. A kapcsolattartásokon feljegyzések születnek, mindent maximálisan rendben találtak a gyerekkel való viszonyunkban a kapcsolattartások alatt. De a gyerek, amióta az apjánál van, folyamatos negatív változásokon megy át.
Ezt honnan lehet tudni?
– Az óvodában jelezték, hogy agresszív a többiekkel, sőt fenyegeti az óvónéniket, hogy majd jön az apukája és megveri őket. A családjóléti szolgálat által vezetett esetnaplóban ezeket folyamatosan vezetik.
Láttunk több ilyen esetnaplót. 2018. október 5-én az erzsébetvárosi óvoda vezetője jelentést küldött a gyermekvédelmi szolgálatnak arról, hogy az édesapa váratlanul a kerületi ügyeletet biztosító másik óvodába vitte a kislányt, feltehetően azért, hogy az anyuka ne találhassa meg. Ugyanebben az évben – az illetékes gyámügyi hivatal feljegyzése szerint – az apa bement és „fokozott indulatokkal” viselkedett. Azt kifogásolta, hogy az anya és a nagymama rendszeresen találkozik a gyermekkel.
Márciusban készült egy gyámhatósági szakértői vélemény, amely megállapította a nárcisztikus személyiségzavart Péternél, azzal, hogy hogy a hirtelen indulatkitörésekkel járó úgynevezett acting out jellemző lehet rá. További három szakértői vélemény támasztotta ezt később alá.
Péter a beszélgetés során az egyik pszichológiai vizsgálat jegyzőkönyve szerint igyekszik átvenni a vizsgálat irányítását. Az igazságügyi elmeorvosi vélemény alapján személyiségszerkezete nárcisztikus, paranoid-rejtőzködő, hisztrionikus. Gyermeknevelési képessége az átlagosnál gyengébb. Az érzelmi kapcsolatokban felszínes, dominanciára törekszik, a saját szempontok hangsúlyosak.
Az egyik tanú, aki ismerte a családot, a bíróságon ezt vallotta: „buszon találkozott Péterrel, aki megfenyegette, hogy ne tanúskodjon Kertész Ágnes mellett, mert mindenkit lecsukat, aki őellene tanúskodik. A sértett azt mondta még neki, hogy a gyermeket megszerzi magának, utána pedig a vádlottat negyven évre bezáratja, és úgy sem fogja kibírni a börtönt. Ezt követően a vádlott hozzátartozóin fog bosszút állni. Elmondta még a tanú, hogy együttélésük idején a sértett az élet minden területén ellenőrzés alatt tartotta a vádlottat.”
– Abban az időszakban, amíg az apjánál volt, a kislányom teljesen ellenem hangolódott. Apa azt mondja, hogy nem szeretsz, mondta egyszer. Ezen túlmenően azt tapasztalom, nemcsak én, hanem a kapcsolattartást felügyelő személyek is, hogy fél az apjától. Apa azt mondta, nem ehetek itt semmit – pedig látom, hogy azt a sütit, vagy egyéb gyümölcsöt szívesen megenné, még nyúl is érte, de a szankcióktól való félelme miatt mégsem veszi el. Nem vihet haza semmit, amit viszek neki, mert „apa azt mondta, hogy ne vigyem haza, amit hoztál”. „Apa mondta, hogy úgyis mindent megtud, hogy mi volt itt”.
Tapasztaltam olyat is, amikor elszakadt kislányom karkötője, hogy rémülten sírva kérte: anya, ezt csináld meg, mert apa nagyon dühös lesz.
Ezeket a tapasztalataimat a kapcsolattartások feljegyzései is bizonyítják.
„A gyermek beszámolója az édesapa érzelmi igényeit tükrözte, szóhasználata felnőttes volt, ami felveti az édesapai befolyásolás lehetőségét” – áll az egyik szakvéleményben.
A férfi írásos megkeresésünkre így válaszolt: „Gyermekem gyermekkora gyakorlatilag kettétört és óriási hátrányt szenvedett az anya viselkedése és cselekedete által. Gyermekem érdekeivel ellentétes, hogy az anya ügye további médiafigyelmet kapjon. A magam részéről, régebben közszereplőként és kormánytisztviselőként sem tartom fontosnak, hogy az ügyet a média tovább tárgyalja.”
Elmentünk az egyik gyermekelhelyezési tárgyalásra, az asszony az ügyvédjével beszélgetett az ajtónál, Péter beállt egy oszlop mögé. Odamentem és és bemutatkoztam. Vékony, megviselt arcú, elegáns megjelenésű férfi. Ingnyaka kigombolva, a torkán feltűnő a forradás.
A gyermek jelenleg nála van.
Ágnes ügyvédei azt szeretnék, hogy a Kúria semmisítse meg az ítéletet, mert álláspontjuk szerint a bűnösséget megállapító bizonyítási eljárásban súlyos hibák estek. Ágnessel utoljára április 24-én, szerda este beszéltünk. Azt mondta, ha kell, Strasbourgig elmegy a fellebbezéssel.
A legutolsó láthatás április 12-én történt. Az asszony próbált úgy viselkedni, hogy kislánya ne vegye észre, mekkora a baj. Elmondta neki, hogy anyának most egy időre el kell menni. Felolvasott egy mesét egy kislányról, aki a szomorúságot be tudja rakni egy kis dobozba, aztán becsukni a dobozt.
Kertész Ágnes Éva április 25-én délelőtt 10 órakor bevonult a kalocsai női börtönbe, és megkezdte tízévnyi fegyházbüntetésének letöltését.
Kiemelt kép: Marjai János /24.hu
