Ügyintézés közben, a belvárosban találkoztam egy régről ismert sráccal, aki azóta se állt le a szerhasználattal. Beszélgettünk, és megemlítette, hogy van nála GBL nevű szer. Ezzel régebben sokat találkoztam, mert csak 2014 óta minősül kábítószernek. A szervezetben GHB nevű vegyületté alakul, és bódító hatást fejt ki. Mivel a szorongásom és a depresszióm azóta is kezelés alatt van, és mert elgyengültem, elfogadtam tőle a szerből. Mivel a szervezetem nem volt hozzászokva, a régi adagtól szinte azonnal elájultam. Így találtak meg a mentők, és ittas állapotot gyanítva szállítottak kórházba,
kezdte beszámolóját a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) egyik szenvedélybeteg ügyfele, akit ébredése után a kórházi nővér arra biztatott, mondja el őszintén, mitől ájult el, hiszen csak így kaphat megfelelő ellátást. A néhány órával később megérkező orvos azonban már kevésbé volt megértő, és amint meghallotta, hogy kábítószer van a háttérben, értesítette a rendőrséget.
Ezzel az a gond, hogy bár kábítószert tartani és fogyasztani törvénytelen, ezt nem lenne szabad továbbadni a rendőrségnek, hacsak nem maga a beteg ad rá felhatalmazást, amire persze kicsi az esély. Az egészségügyi törvény szerint csak akkor tehetnek kivételt,
- ha az ellátott a saját vagy valaki más testi épségét fenyegeti, vagy
- ha nyolc napon túl gyógyuló, feltehetően bűncselekmény elkövetéséből származó sérülést szenvedett.
Ebben az esetben szó sem volt ilyesmiről, ezért a beteg és a TASZ szerint jogsértő volt kihívni a rendőrséget. A jogvédő szervezet kíváncsi volt, milyen gyakran fordul elő, hogy a mentősök vagy a kórházi dolgozók rendőrt hívnak olyan emberekre, akik drogfogyasztás miatt lettek rosszul. A megyei rendőrkapitányságoknak küldött adatigénylésükből kiderült, hogy távolról sem egyedi esetről van szó.
2017-ben országosan 63-szor hívtak rendőrt drogfogyasztás miatt ellátott beteghez. Közülük csak heten fenyegették a dolgozók testi épségét, vagyis a maradék 56 esetben egyáltalán nem lett volna szabad rendőrt hívni. Ebből aztán majdnem mind, 52 eset büntetőeljárással végződött. Vagyis az eljárások 82 százaléka indokolatlan volt.
Aki drogozik, magára vessen, nem?
Kardos Tamás, a TASZ magánszféra-projektjének munkatársa szerint az egészségügyi dolgozók egy része talán attól tart, bűnrészessé válna, ha ilyen esetben nem értesítené a rendőrséget.
Ez legfeljebb akkor lenne igaz, ha már büntetőeljárás folyna a beteg ellen, mégis rejtegetnék a rendőrség elől. Valójában akkor sincs feljelentési kötelezettségük, ha egy dílerről van szó.
De miért baj, hogy rendőrt hívnak valakire, aki végső soron bűncselekmény követett el azzal, hogy tiltott kábítószert fogyasztott? Amellett, hogy ez a gyakorlat szembemegy a titoktartási kötelezettséggel, Kardos szerint akár életeket is veszélyeztethet, ha valaki a rendőrségtől való félelmében inkább nem kér orvosi segítséget.
Egy kelet-magyarországi, szerhasználókkal foglalkozó alapítvány vezetője gyakran hallja a klienseitől, hogy „túladagolás esetén sem hívnak mentőt, inkább egymást próbálják detoxikálni mindenféle legendák és mítoszok alapján. Amikor ez szóba kerül, mindig elmondjuk, hogy ilyenkor inkább hívjanak mentőt, legfeljebb utólag számon lehet kérni az egészségügyi intézményt, amiért nem tettek eleget a titoktartási kötelezettségüknek. De így is nehéz áttörni ezeket a blokkokat, ráadásul a droghasználók nagyon sérülékeny csoportot alkotnak. Egy kényszeres droghasználó nem arról híres, hogy bevállal konfliktusos helyzeteket, és kiáll az érdekeiért”.
Még kevesebb esély a normális életre
Aki ellen drogfogyasztás miatt indul eljárás, első körben elterelésre mehet. Ez egy hosszú, fél éven át tartó folyamat, amit állami, civil és egyházi szervezeteknél is el lehet végezni. (Itt van a nyilvántartásuk, bár találtunk köztük olyat, ahol állításuk szerint évek óta nem foglalkoznak ezzel).
Az elterelésről szóló igazolás bemutatásával a rendőrség nem emel vádat, és az illetőnek még priusza sem lesz. Ezt azonban két éven belül csak egyszer lehet megcsinálni, a TASZ ügyfele pedig már túlvolt egy ilyenen, amikor kórházba került. Így jó eséllyel pénzbüntetés vagy közérdekű munka vár rá, az eset pedig bekerül az erkölcsi bizonyítványába is. Így könnyen lehet, hogy nehezebben fog munkát vállalni, tovább csökken az esélye a normális életre és a gyógyulásra is.
Egy másik, szintén szenvedélybeteg-ellátásban dolgozó szakember néhány éve három olyan esettel is találkozott, amikor a beteg segítséget kért, de végül a rendőrségen végezte. Egyszer a mentősök, kétszer pedig a 112-es segélyhívó operátora telefonált nekik.
Ilyenkor az lenne a legjobb, ha azonnal egy szenvedélybeteg-ellátást végző szolgáltatóhoz küldenék őket, és hatékony segítséget kaphatnának. A rendőrségi eljárás nagyfokú megbélyegzéssel jár. Ha nem lesz priusza, akkor is végig kell csinálnia az eljárást, ujjlenyomatot vesznek tőle, lefotózzák, és így tovább.
Az elterelésen aztán mindhárom esetben kiderült, hogy egyszeri kipróbálásról volt szó.
Szerinte azóta valamelyest javult a helyzet, legalábbis az ő környékükön. “A helyi kórházban korábban sem volt jellemző, hogy rendőrt hívjanak, az utóbbi években pedig a mentősökkel is sikerült szorosabb kapcsolatba kerülnünk. Most már tudják, hogy ilyen esetekben hozzánk is küldhetnek betegeket”.
Ami az operátorokat illeti, tavaly az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK) épp a TASZ kérésére utasította a 112-es vonalat kezelő központok osztályvezetőit, hogy csak testi épség veszélyeztetése esetén hívjanak rendőrt. A nekünk nyilatkozó szakember szerint azóta ők is betartják a titoktartási szabályokat.
Szabolcsban a legszigorúbbak
A TASZ mostani adatkérése nem is az operátorokra, csakis a mentősökre, ápolókra és orvosokra vonatkozott.
Ebből jött ki az arány, amely szerint 2017-ben ötből négy ellátott, akire rendőrt hívtak, még eljárást is kapott a nyakába. Ez az országos szám, de érdemes megnézni a területi bontást is, mert elég nagyok az eltérések.
Négy megyében (Borsod, Heves, Pest és Tolna) például egyszer sem értesítették a rendőrséget, máshol (Fejér, Hajdú-Bihar) az értesítés ellenére sem indítottak eljárást. Az előbb idézett szakember szerint ez főleg a dizájnerdrogok használóinál fordulhat elő, ahol a rendőrök tudják, hogy – mondjuk a marihuánával ellentétben – úgysem lehetne kimutatni az anyagot az illető szervezetében.
Ezért van az, hogy az elterelésen részt vevő klienseink nagy része egy füves cigi miatt kerül be, miközben nem érjük el azokat, akiknek nagyobb segítségre lenne szükségük. Ők legfeljebb a család unszolására jönnek be, maguktól ritkán, mert ezek a szerek pont a belátási képességüket gátolják és az alulmotiváltságukat erősítik.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében voltak a legszigorúbbak: 11 értesítésből mind a 11-szer eljárás indult. Szabolcsban és Budapesten ráadásul egyenként tízmillió forintot kértek az adatokért, miközben máshol 15 napon belül ingyen kiadták őket. A TASZ-nak ezért külön pert kellett indítania, így juthattak hozzá ingyen az információkhoz.
A többi megyében legalább néhányszor előfordult, hogy a rendőrök nem indítottak eljárást, és persze ott az a hét eset is, amikor a testi épség veszélyeztetése miatt tényleg szükség volt a rendőrökre.
A számok azért is meglepőek, mert 2014-ben az országos tisztifőorvos is utasította a mentőket és a kórházi főorvosokat, hogy hagyjanak fel a rendőrök jogsértő bevonásával. Vagyis az elmúlt években a rendőrség és az egészségügy környékén is elismerték a problémát, megoldani viszont még mindig nem teljesen sikerült.
A cikkben idézett, szenvedélybetegekkel foglalkozó szakemberek kétféle indokkal kértek névtelenséget. Egyikük attól tartott, hogy nem kapna engedélyt a feletteseitől a nyilvános megszólaláshoz. Másikuk azt mondta, túlságosan kockázatos mostanában kábítószerügyben nyilatkozni, annyira átpolitizálódott a téma.
Kiemelt kép: illusztráció/Europress/Bastiaan Slabbers/NurPhoto
