Egy négygyermekes veszprémi családapa vesztette életét a múlt heti református kollégiumi tűzben. Az édesapa az egyik fővárosi egyetemen végzett doktori munkája miatt minden héten egy napot Budapesten töltött és ilyenkor mindig a Károli Gáspár Református Egyetem Ráday utcai épületében szállt meg, az egyik vendégszobában. A családapáról az egyik barátja emlékezett meg a parokia.hu oldalon, az írást a Blikk szúrta ki.
Zoli nagyon szerette az életet, benne a családját, feleségét, gyermekeit. Gondoskodó, figyelmes, gyöngéd férjként ismertem meg, akinek mindig van egy-egy jó szava, kedves mozdulata. Nemcsak részt vett a négygyermekes család mindennapjaiban, hanem rajongott feleségéért és lányaiért. Ugyanakkora és mégis megkülönböztetett szeretettel mesélt a lányokról – amolyan mesélős édesapa volt, aki nem csak tanulta a népi mesemondást, hanem élte a gyermekeivel. Akinek volt türelme odatelepedni a gyermeki játék- és képzeletvilágba, és lelkesen építeni a fakockákat, játszani a playmobilfigurákkal és keresgetni a további játékhoz szükséges mütyüröket.
– írta a család barátja.
F. Zoltán egy piacvezető pénzügyi tanácsadó cég vezetőjeként dolgozott. Félelmetes volt a memóriája, és jó humora miatt egy igazi társasági ember volt. Erről így beszélt a család barátja:
Zoli nagyon szerette az életet. És nem futamodott meg a nehéz és próbákkal teli időszakoktól sem. Harcolt bennük. Jó volt nyíltan, őszinte megosztásokban beszélgetni az élet közepén, derekán felmerülő kérdésekről, családi, munkahelyi, közéleti megpróbáltatásokról, új utak kereséséről. A felelős, a személyes és közösségi növekedést adó bölcsesség útját kereste ő is, mint mindnyájan életünknek ebben a szakaszában. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan az az értelmetlen halál, ami véget vetett ennek az útkeresésnek. Ebben az érthetetlen és értelmetlen veszteségben csak az élő hitbe foglalt reménység ad vigaszt: Zoli nagyon szeretett élni. Hitünk és reményünk, hogy immár övé az örök élet gazdagsága és nekünk ígért bősége. Krisztusban övé lehet a mennyei élet teljessége. A családfenntartó hiánya, egy édesapa, férj után maradó űr leírhatatlan, elképzelhetetlen.
