Ez nem véletlen: míg Cohen kivételes komikus vénája elősegíti a politikai humor csúcsra járatását, mindaddig nálunk egy ex-tanár és egy egykori bölcsész szakos hallgató voltak azok az elmúlt 20 évből, akik kicsit is fel tudták forgatni a hazai politika színterét.
A Borat Sagdyev karakterének világhírnevet adó amerikai humoristát jelenleg például 95 millió dollárra perli egy republikánus képviselő, Roy Moore, mert Cohen a legújabb tévés műsorában, a Who Is America?-ban egyrészt pedofilnak állította be múltbéli botrányai miatt, másrészt állítólag hazugságokkal csalt ki belőle válaszokat.
A jelenet totálisan abszurd, részben Cohen elmaszkírozott karaktere miatt is. Gyakorlatilag süt róla, hogy valami nem stimmel vele. Az Erran Morrad ezredesnek nevezett izraeli terrorelhárító figura tulajdonképpen úgy néz ki, mint azok a bábok, amiket először az Uborkában, majd Antal Imre Szeszélyes évszakok című műsorában okoztak álmatlan éjszakákat a nézőknek, akcentusa pedig a legrosszabb Arnold Schwarzenegger éveket hozza vissza az amerikai nézőknek. A kamuelhárító ebben a szpotban a modern technológia pozitívumaira hívja fel a figyelmet, azaz ő már ölt terroristát iPad Próval is. Az elején gyanútlan kérdésekkel helyezi egy könnyed beszélgetés elé a képviselőt, majd felépíti a fő kérdéskört: a szexuális bűnözést.
Először az izraeli terrorelhárítást dicséri Cohen, mert korábban szeizmikus hullámokat kibocsátó készülék segítségével detektáltak olyan alagutakat, amelyeket a Hamász rémes célokra akart felhasználni (!), az új technológiát pedig jelenleg a szexuális bűnelkövetők ellen fogják bevetni, mert az ilyen emberek különféle enzimeket bocsátanak ki magukból. Majd Cohen elő is kapja az eszközt prezentálás gyanánt, előbb magán mutatja be, hogy nyilván semmifajta jelet nem fog kimutatni, ahogyan Moore képviselőn sem.
Cohen persze elhessegeti a hibát:
Ez csak valami hiba lehet. Ez a maga öltönye? Nem volt máson esetleg korábban?
Moore láthatóan feszeng a kérdések miatt, majd felölti a legegyszerűbbnek tűnő védekező mechanizmust: Cohen persze fokozza, hiszen azt állítja: az eszköz 99,8%-os pontossággal kimutatja a pedofíliát, persze nem szeretne vádaskodni — ennek ellenére még vagy kétszer beindítja a csipogó eszközt, még kellemetlenebbé téve Moore számára a beszélgetést. A képviselő végül kirohan az interjúról, hónapokkal később pedig 95 millió dollárra perli be Cohent, mondván interjúra hívták, szó sem volt tévésorozatban való részvételről.
Egy másik brutálisan erős jelenetben Cohen a fegyvertartás mellet őrülten kampányoló politikusokba szállt bele, és fordította ellenük a saját fegyverüket — persze csak képletesen. Az alább látható videóban
Az „óvodai őrség” elnevezésű programját Cohen felolvastatja különböző szenátorokkal, akik ezzel nyíltan támogatják a 3 és 4 éves gyerekek fegyverviselését. Attól eltekintve, hogy valószínűsíthetően Cohen manipulatív szövegét felolvasták, azért felvetődik a kérdés: miért nem értelmezték előbb a szöveget, mielőtt bődületes nagy hülyeségeket beszélnek a kamerába? Egyrészt mennyire hangzik abszurdnak az a mondat, hogy „kevesebb mint egy hónap után már gránátot is dobálhatnak”, vagy hogy „az óvodások még immunisak a fake news-ra és a homoszexualitásra, a fegyverekkel pedig a mentálisan sérült terroristákat is képesek lesznek hatástalanítani”?
Mindezt tudományos magyarázatokkal támasztják alá a politikusok, miután Cohen az alábbi sorokat olvastatja fel velük:
Az öt év alatti gyermekek szervezetében megtalálható egy Blink-182 nevezetű feromon, amit a máj Rita Ora nevezetű része termel. Ez teszi lehetővé az idegi reflexek számára, hogy a Cardi B idegpályán mozoghassanak a Whiz Khalifa felé, majdhogynem 40%-al gyorsabb sebességgel, időt és ezzel életeket mentve meg.
Ezt magyarázta Larry Pratt, republikánus képviselő, aki többedmagával együtt vélhetően egy burokban éli az életét, és még soha nem hallott a Blink-182 nevű punkzenekarról vagy Rita Oráról, esetleg Cardi B-ről. Amikor sokszor azt gondoljuk, hogy lehetnek ennyire hülyék a politikusok, csak olvassuk el a újra a fentebbi mondatokat. Abba is bele lehet gondolni: vajon
Az ilyen kérdésekbe valóban érdekes lenne belegondolni, többek között azért is, mert Cohen ha valamiben extrém erős, akkor az az interjúalanyok manipulálása. Rendkívüli érzéke van ahhoz, hogy beszélgetőpartnereiről lehámozza a különböző személyiség-rétegeket, ezáltal gyakorlatban alkalmazva a pszichológia legérdekesebb kérdéseit. A hagyma-modell tulajdonképpen Cohen beszélgetései során tökéletesen megfigyelhető: Ráadásul rendszerint úgy, hogy az alany bambán néz maga elé, hogy ez mégis miként történhetett. Ezzel a fajta — olykor persze alpári — humorral operáló politikai élcelődést kevesen tudják ilyen magas szinten művelni a világon. Emiatt tűnik úgy, hogy Sacha Baron Cohen korunk egyik legösszetettebb komikus zsenije. Ez persze függ az alanyoktól is, hiszen aki elég intelligens ahhoz, hogy felmérje, a kérdésekkel valami gáz van, ott nehézségekbe ütközik Cohen is. Ha emiatt ötször megkérdezi ugyanazt a dolgot, nyilván nehéz lesz értelmes humort kifacsarni az egészből, ezért a rávezetés a legjobb taktika, amikor SBC elősegíti azt, hogy például a politikai alany saját magát hozza irtó kellemetlen helyzetbe.
Ezzel szemben mi van itthon?
Hofi után meglehetősen sokat kellett várni arra, hogy a politikai humor megragadjon a szocialista korszakból épp csak kilábaló magyar társadalom körében. Az 1999-től 2011-ig futó Esti Showder Fábry Sándorral volt az első olyan tévéműsor, amely élesen merte kritizálni az aktuális rendszert. Fábry Sándor persze nem maszkírozta el saját magát egy-egy politikuson való élcelődés miatt, ő inkább a klasszikus politikai stand-up műfajában hangoztatta meglehetősen erős és határozott véleményét a magyar politika közegéről.
A lenti jelenetben Fábry egy Gyurcsány Ferencet ábrázoló kartonpapír-figura mellett ácsorog, melynek apropója az, hogy a jelenleg DK-s politikus egyik kedvenc elfoglaltsága már akkoriban is a futás volt. Pár másodperc után Fábry megkérdi, van-e valakinél egy zakó, mert ráadná a kartonfigurára. Egy önkéntes jelentkezik is, Fábry pedig elkezd kutakodni a zsebben, hangosan felkiáltva:
A zsebben van valami? Mert az ördög nem alszik, azt azért vegyük ki
— utal ezzel a műsorvezető a korábbi miniszterelnök szerinte kétes ügyeire. Egy alkalommal a politikus Útközben című könyvét elemzi Fábry, főként a szatíra eszközeivel:
A legdurvább jelenetben — ami Cohenhez viszonyítva semmiségnek tűnik – Fábry szerint már a könyv bevezető szövege teljes hazugság, a szerző pedig álomvilágban éli az életét. A könyv elhajítása persze a show része, sőt az is, mikor a szerzeményt elajándékozza az első sorban helyet foglaló nézőnek.
A Fábryt követő generációs legjobbjai közül Bödőcs Tibor rendre megszólal a lapokban, Kőhalmi Zoltán pedig a HVG hetilap címlapjaiban vállalt kreatív ötletelést, emiatt pedig van lehetősége a politikai humor megvillantására.
Bödőcs azonban ennél többre is képes: önálló estjein rendre beleszáll az aktuális kormányba, annak szereplőibe, tevékenységébe — ezt pedig hazai viszonylatban meglehetősen keményen és szókimondóan teszi — továbbvíve és átalakítva azt, amit Fábry egykor elkezdett. Persze aligha ér fel Cohenhez, hiszen a Who Is America? adásai után politikai karrierek törtek ketté. Azonban mindaddig nehéz ennek eredményét kimutatni, amíg egy színház színpadán beszél a közönséghez vagy zseniális YouTube-videókban mutatja be Orbán Viktor miniszterelnök interjúkat illető félelmeit:
Ettől függetlenül politikai humor ez is, csak éppen kézzel fogható eredménye nincs, különösebben nagyobb mélységet kár keresni, talán egyes alpárinak ható momentuma miatt nem is tud univerzális lenni a befogadhatóság szempontjából. Többnyire nevetünk rajta, bólogatunk, rázzuk a fejünket a magyar valóság vizuális leképezése miatt, de ezzel eredményeket nem igazán lehet elérni. Ettől nem fogja egy politikus sem benyújtani a lemondását,
Ami ugyanakkor érdekes szegmense Bödőcs humorának, az mindenképp a könnyed idézhetőség — a mai magyar közbeszédben megragadtak bizonyos Bödőcs-beszólások, például:
- majd a választók eldöntik, Németh Szilárd vagy az ebola,
- a gyros az új Soros,
- a közpénz az új saját,
- póni de Gaulle,
- Disney Putyin,
- karton Castro,
- tacskó Horthy,
- marcipán Caucescu.
Mindezek elterjedtek a köztudatban, többször találkozhatunk velük a közösségi médiában látott kommentek közé ékelve, de különböző kormányellenes tüntetések alkalmával is felcsendülnek ezek a beszólások. Ahhoz viszont, Nem elég messziről beszélni, hanem élesben kell vitát generálni, aztán a humor eszközével bemutatni az embereknek: a politikusok is megfoghatóak, akár a törvény ereje nélkül is. Ehhez 21. századi vitakultúrára lenne szükség, ebben pedig kevés politikus tud partner lenni Magyarországon, több dolog mellett ezért folyamodik Cohen az álruhás garázdálkodáshoz Amerikában.
Nyilvánvalóan kellően be is biztosítja magát az interjúhoz szükséges szerződések aláíratását illetően (apróbetűs részek, ne lehessen számon kérni semmit rajta), de népszerűsége, ismertsége egyébként is olyan fegyvernek minősülnek, amelyek valamilyen szinten védelmet biztosítanak neki az emberek jóvoltából. Nem beszélve a kreatív csapatról, ami a produkció mögött van, és a temérdek pénzről, amivel a jeleneteket teljes egészükben meg lehet alkotni.
Azt azonban ne vegyük el Bödőcs Tibortól, hogy jelenleg nagyjából ő az egyetlen olyan magyar humorista, aki képes nagy tömegeket befolyásolni a véleményével, nem trendekre ül fel, hanem saját kútfőből teremt kultuszt saját maga körül. Azzal óvatosan kell bánni, hogy a magyar Sacha Baron Cohennek nevezzük őt, ahhoz még nagyobbat kell robbantania, mint az elmúlt hónapokban elkészült Orbán-paródiával.
Kiemelt kép: Jason Merritt/FilmMagic
