amelyet a kormány 2016. decemberi határozatában ítélt meg a szervezetnek.
A határozat az Orbán-kormány egyik legkülönösebb sportfinanszírozási megoldása volt, mivel 4,2 milliárd forintot szórt ki a „2024. évi olimpiai pályázathoz kapcsolódó sportszakmai és sportlétesítmény-fejlesztési támogatásként”. Habár Budapest olimpiai pályázatát visszavonták, az Emberi Erőforrások Minisztériuma világossá tette, nem kéri vissza a támogatást, mert a szövetségek sportszakmai céljai attól nem változtak, hogy a jelentkezés elbukott.
Miután több, rengeteg közpénzzel támogatott sportszövetség gazdálkodásával kapcsolatban indult ügyészségi eljárás – például a csődközelben lévő bokszszövetség, valamint a nyomozással terhelt teniszszövetség költései miatt –, lapunk két olyan szövetséget is megkeresett adatigénylésével, amelyet két éve szépen megtámogatott az állam. Az íjászat és a rögbi ugyanis hazai beágyazottságához és társadalomra gyakorolt hatásához képest föltűnően sok pénzt kapott. Az íjászok 571+11, a rögbisek 454+25 millió forintnak örülhettek: mindkét szervezetnél a nagyobb tétel elköltéséről érdeklődtünk.
Adatigénylésünkben azt kértük, tájékoztassanak minket arról, hogy a megkapott pénzt milyen célra fordították, s kértük, tételesen küldjék meg, mely cégeknek, milyen feladatra fizettek. Az íjászszövetség küldött egy rövid összesítést, amelyből azonban nem derül ki, mely cégekkel szerződtek például az 550 millió forintot felemésztő íjászközpont létrehozására. Ezért pontosítást kértünk, ám már ez a tájékoztatás is készségességnek tűnik a rögbiszövetség válasza mellett.
Onnan ugyanis olyan levelet kaptunk, amely szerint
az adatigénylés törvényes időben történő megválaszolása az MRGSZ alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár, ezért (…) 1 972 666 forint költségtérítést állapít meg a Szövetség.
Tehát kétmillió forintot kérnek azért, hogy megmondják, kinek adták a közpénzt és mire. De már annak a kiszámítása sem mehetett könnyen, hogy mennyi pénzt kérjenek lapunktól a közérdekű információért, hiszen az adatigénylés 15 napos határidejét első körben arra hivatkozva hosszabbították meg, hogy az adatok feldolgozása hosszabb időt vesz igénybe.
A vonatkozó jogszabályok alapján az adatgazdák egyébként csak a munkaerő-ráfordítás költségét számolhatják fel az adatigénylés teljesítéséért, méghozzá legfeljebb 4400 forintos órabérrel. Vagyis a sportszövetség válaszából az következik, hogy az általuk kötött szerződések listáját csak nagyjából 448 órányi munkával tudják előállítani.
Minthogy az eljárás a nyilvánvalóan közérdekű adatokhoz való hozzáférés ellehetetlenítését szolgálja, a 24.hu az ügyben a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz fordult.