Egy kibaszott ember vagy, ne akarj kutyább lenni a kutyáknál, nincs hat mellbimbód!

– okította a közönségét egy nagydarab szakállas férfi, aki nem sokkal korábban még csaholva, ugatva rohangált közöttük négykézláb, fenekét egészében láttató spandex nadrágban. Ekkor volt délelőtt 11 óra, és nem tudhattam, hogy messze nem a fekete labradorrá átlényegült Master Darton fogok aznap a legjobban csodálkozni.

A III. Magyar BDSM (kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus) konferencia második napján többek között

• végignéztem, ahogy egy órán át kínozzák egy konszolidált holland úr lábfejét,
• végigültem egy korbácsolás workshopot néhány negyvenes éveiben járó párral,
• amiről kiderült, hogy ez a „haladó” óra, és egyszer csak áramot vezettek a korbácsba, majd onnan szikrákat vetett a bőr a korbácsolás közben kéjesen nyögdécselő nő hátán,
• és azt is megtudtam, hogy valakiknek egy jól eltöltött szombat délután azt jelenti, hogy félmeztelenre vetkőzve forró viaszt csepegtetnek egymásra egy pincében.

De amúgy miért ne „játszhatnának” – ez a BDSM-esek kifejezése – felnőtt emberek, kölcsönösen beleegyezéssel, azt, amit akarnak? A leggyakoribb válasz erre valószínűleg az, hogy azért, mert ezek beteges, perverz, abnormális dolgok. Nos, nem olyan régen pedig azt tartották betegesnek, perverznek, abnormálisnak, ha valaki nem azért létesített nemi kapcsolatot, hogy gyereket csináljon. Meg az orális szexet.

Egy barátságos közösség, ahol szeretik kínozni egymást

Azt tisztáztam magamban, miközben afelé az óbudai pincerendszer felé buszoztam, ahol az eseményt tartották, hogy a BDSM megítélése annyiban más, mint mondjuk az orális szexé, hogy előbbinek fontos része a testi, lelki fájdalom. A szexhez viszont kellemes dolgokat szeretünk kötni, azaz nem furcsa, hogy

könnyebben lett elfogadott az orális szex, mint a korbácsolás és az ánusztágítás.

Tehát nem meglepő, hogy a BDSM rajongói egy külvárosi pincében gyűlnek össze, egy, a köreiken kívül egyáltalán nem reklámozott eseményen. Messze van még az az idő, amikor bárki kiteszi az ablakba, hogy bejön neki a latex búslakodó, a csizmanyalogatás, vagy a herekínzás.

A BDSM-közösségben azok vannak a legkevesebben, akik  a durva erőszakot, fájdalmat keresik

– lepett meg aznap először Risley Addix, a konferencia magyar főszervezője. Emiatt meg is nyugodtam, mert nem szerettem volna egész nap azt nézni, hogy emberek kínozzák egymást. Meg amiatt is, hogy teljesen hétköznapi nők és férfiak sétáltak le sorban a pincébe, és nem rémisztő, talpig fétiscuccokba öltözött figurák. És lent sem húzták fel a szopóálarcokat, úgyhogy nem amiatt lógtam ki, mert teljesen átlagosan öltöztem fel.

Hanem azért, mert ebben a zárt és rejtőzködő közösségben a legtöbben jól ismerik egymást, és hát, a közös téma is adott. A konferenciára tizenkilenc országból kétszázan váltottak jegyet, és jól látszott, hogy nemzetközi szinten is összetartó szubkultúráról van szó. Kedélyesen csevegett mellettem egymással a mellbimbósatukról egy holland domina egy matematika tanárnak kinéző izraeli férfival, a dohányzó részen pedig nevetgélve beszélte meg legjobb kötözős élményeit egy román, egy amerikai és egy magyar.

Nyilván szorosak a kötelékek, ugyanis a konferenciákhoz esténként buli is tartozik, ahol lehet „játszani”. Úgy pedig könnyű bensőséges, barátságos hangulatban lezavarni a konferenciát, ha a résztvevők esténként mondjuk pórázon vezetik egymást, vagy egy barkácsbolt komplett árukészletét helyezik el egymás testnyílásaiban.

Apropó barkácsbolt: egy nap BDSM-konferencia után képtelenség úgy bemenni oda, vagy kimenni a konyhába, hogy ne az jusson az ember eszébe, hogy mindennel lehet fájdalmat okozni, és kis kézügyességgel minden be tud férni mindenhová.

Alázás mindig, dugás ritkán

A magyar BDSM-közösség 400-500 aktív embert jelent Risley Addix szerint, amit az alapján mond, hogy körülbelül ennyien járnak BDSM-bulikra. Ezeket nem nagyon hirdetik, és mások, mint a nagy marketinggel tolt fétisbulik. Utóbbiakon csak a külsőségekre figyelnek – bőrcuccok, láncok, dominaszerkók –, egy BDSM-buliban viszont el lehet vonulni játszani.

A BDSM-nek nem feltétlenül része a szex

– tette helyre a főszervező, hogy nem pontos a szado-mazo szexszel azonosítani a BDSM-et. Szexuális aktusok nem történnek mindig, „a kilencvenes években még elélvezni se nagyon lehetett egy dominánál, most már azért általában a végén van egy handjob, vagy egy footjob” – magyarázta Risley Addix – hozzátéve, hogy

az úgy nem működik, hogy csicskáztat valakit egy domina, aztán keményen megdugják

– mármint a dominát, mert az simán benne van, hogy a szolgáltatásra befizető férfi végbelében landol ez-az. A főszervező szerint az országban öt-tíz igazán jó, fizetős domina van, sok prostituált szerinte csak azért vette fel a repertoárba a BDSM-et, mert azt látták, hogy ez egyre népszerűbb, és „vettek egy fenekelőt, de egyébként fogalmuk sincs az egészről”.

Valóban azt mutatják a kutatások, hogy világszinten egyre népszerűbb a BDSM. A legkonzervatívabb becslés szerint a magyar társadalom 1-2 százaléka próbált már ilyesmit. Ezért fontos az egyébként filozófus végzettségű főszervező szerint pontosan definiálni a dolgokat:

Az még nem BDSM, ha néha előkerül a bilincs

– és Risley Addix gyorsan fel is hozza a Szürke ötven árnyalatát, hogy az minden, csak nem BDSM. A BDSM-nél inkább az a lényeg, hogy az alá-fölé rendeltség lesz a fontos, nem a szex. Ha valaki megkötözi a szexpartnerét, vagy bedurvul szex közben és üti, fojtogatja a másikat, attól még nem lesz BDSM-es.

De persze nehéz pontosan meghúzni a kemény szex és a BDSM közötti határvonalat, annyi biztos, hogy előbbit többen gyakorolják, mint utóbbit. Főleg, hogy a BDSM nem is mindig kemény, mint hamarosan kiderül. De ha kemény, akkor is van egy alapszabály: nem szabad nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozni. És a lényeg a konszenzus, ezért

nem erőszak az sem, ha véresre vernek, mert kérted

– magyarázta a főszervező.

A kölyökkutya farka két részből áll: az egyik látszik, a másik nem

A BDSM-gyorstalpaló után kanyarodjunk vissza a konferenciához, ami a profiknak szólt. Úgy bő százan össze is gyűltünk a nap végére, ahogy folyamatosan érkeztek az előző esti bulitól megfáradt résztvevők.

Rögtön az első blokkban nehéz volt dönteni, hogy

• a Megszégyenítés és megalázást,
• az Érzéki harapásokat,
• vagy a meglepetés workshopot válasszam.

Aztán amikor a főszervező odavezetett a meglepetés workshopot tartó két, barátságosnak tűnő kopasz úrhoz, akkor eldöntöttem, hogy kíváncsi vagyok arra, mire készülnek ezek a mosolygós férfiak. Amikor kezet fogtam egyikükkel, aki Master Dartként mutatkozott be, akkor vettem észre, hogy valami furcsa a nadrágjában. Aztán rájöttem, hogy leginkább az, hogy úgy van szabva, hogy csupaszon hagyja az egész fenekét.

Gyorsan rá is kerestem az előadása előtt, hogy mit kell tudni Master Dartról, nehogy rögtön valami egészen durvába fussak bele. Ezt írták róla a konferencia honlapján:

Mialatt más fiúkat pornómagazinokkal az ágyuk alatt kaptak el, Dartot egy tekercs szigetelőszalaggal kapták el, hogy ne is említsük a férfiakat, akiket ezzel szeret felkötözni. Dart úgy kezdte a bőrbéli utazását, mint egy megnyakörvezett ifjú és fokozatosan fejlődött azzá a dominánssá, akit ma ismerünk.

Egy bizarr Tom of Finland-show-ra számítottam, de valami egészen mást kaptam, aminek a neve: puppy play. Azaz egy olyan játék, amikor egy ember kiskutyát játszik, más valaki pedig gazdit.

Master Dart olyan lendületes előadást tartott, hogy a témától elvonatkoztatva egy TED-konferenciára is befért volna: rögtön kiderült, hogy a BDSM-szerepjátékok lehetnek aranyosak és viccesek is. Az interaktív előadáson elhangzott egy alapvetés, ami egyből megértette velem, hogy miért szeretik sokan a BDSM-et:

ezek a szerepjátékok annyira távolra vezetik a résztvevőket a hétköznapjaiktól, hogy képesek maguk mögött hagyni minden nyűgöt, bajt; megszabadulhatnak a rájuk kényszerített szabályoktól, és ez számukra végtelenül felszabadító, katartikus érzés. 

Master Dartnak ehhez szó szerint le kell mennie kutyába: ilyenkor Jetté, a labradorrá szellemül át, és elmondása szerint megszűnik számára a múlt és a jövő. A kutyává változó férfi boldogan hozta vissza gazdijának a sípoló játékait, odadörgölőzött a közönség tagjaihoz, akik simogatták a fejét, de volt olyan, aki azt kérdezte, hogyan lehet büntetni a „kutyát”.

Dartnak van kutyajelmeze is, de itt csak nyakörvet viselt és zoknikat a kezén, hogy mancsoknak tűnjenek. Illetve az is szokás, hogy egy „kutya” farkat visel: ennek az egyik része látszik, a másik pedig nem. Ezért tilos kutyás BDSM-rendezvényeken egymás farka után harapniuk a kutyáknak, mert ki tudja mi jön ki egy másik kutya fenekéből. Master Dart azt mondta, látott ő már olyan dolgot is kicsúszni ilyenkor egy ánuszból, ami sokat próbált BDSM-esként is meglepte.

És igen, jól olvasták, hogy kutyás rendezvényen: ide a gazdák leviszik a „kutyáikat”, mint mások a kutyáikat egy kutyafuttatóra. A „kutyák” pedig önfeledten játszanak, amíg a gazdik figyelik őket. A közönségben volt egyébként tacskó nő, pitbull-keverék férfi, és egy lány, aki még nem tudja, hogy ő kutya vagy macska.

Kampók és tűk a körmök alatt

Master Dartéhoz hasonlóan minden előadásban volt egy elméleti rész is, ugyanis alapszabály, hogy nem akar senki helyrehozhatatlan kárt okozni másoknak. Ennek van testi- és lelki oldala is, ezért voltak szimpla pszichológiai előadások is, ahol nem aláztak, kínoztak senkit. Ezeken elég érdekes dolgok hangzottak el, de a fotós kollégámmal inkább az akciókra voltunk kíváncsiak.

Így is végigültünk egy poliamóriáról szóló workshopot, amit a hatvanas éveiben járó Allena Gabosch domina tartott. Az amerikai hippiként induló domina magánélete minden, csak az nem, aminek örülnének a családvédelmi nemzeti konzultáció megálmodói. Ezért elég szórakoztató, és az is kiderült belőle, hogy a BDSM-kapcsolatok eléggé meg tudják variálni egy ember magánéletét, ezért sok beszélgetésre van szükség az ilyen kapcsolatokban, hogy minden résztvevőnek jó legyen.

A workshop tanulsága az lett, hogy a BDSM-ben utazó emberek sokkal nyíltabbak, és sokkal tudatosabbak kapcsolataikban, szexualitásukban, mint az átlag.

Mondjuk ha valaki meg tudja beszélni a csajával, hogy szeretné, ha néha megkínozná a lábfejét, egyébként pedig néha elmegy egy dominához, aki egy András-keresztre kötözi, hogy aztán elektromosságot vezessen belé, akkor abban a kapcsolatban valószínűleg tényleg mindent nyíltan meg tudnak beszélni, úgyhogy megfejthető, miért van ez így, amit fent írtam.

És ha már lábfejkínzás, akkor nem hallgatom el az egyetlen előadást, amiről majdnem kimentem. Először a Terror Házában, másodszor a phnom penhi Tuol Slengben, harmadszor itt tanultam meg, hogy a legegyszerűbb tárgyakkal is lehet hatalmas fájdalmat okozni. Olyan nagyot, hogy még nézni is fáj.

Csipeszek, tűk, befőttes gumi, hajszárító, fogorvosi kampó. Ezek mind jók valami egészen másra, mint gondolnánk, de tippeket sem akarok adni.

A lábmodell férfi sziszegett, fújtatott, kiabált, egyszer sikoltott is, de látszott rajta, hogy imádja. A közönségből pedig lelkes jelentkezők próbálták ki a különböző eszközöket a lábán, miközben mások szorgosan jegyzeteltek.

Amikor elhangzott, hogy nagyobb kötőtűkkel át is lehet szúrni a bőrt, és áramot is lehet ilyenkor a tűkbe vezetni, akkor inkább átnéztem a szomszédba, ahol

bekötött szemmel, vakon kötözött meg egy nőt a Bulgáriából érkező Lucifer.

Azon ritka helyzetek egyike volt ez, amikor ez volt a legmegnyugtatóbb látvány a környéken.

Boldog szülinapot, itt az elektromos korbács!

Majd az utolsó blokkra már tényleg olyan lett a pince, mint amire látatlanban számítottam:

egy Hieronymus Bosch-látomás, de a vadabb kiadások közül.

Az egyik teremben „gyertyáztak”, ami azt jelenti, hogy mindenféle gyertyákat gyújtottak meg az előadó vezetésével egymás testtájékain, vagy csak egyszerűen folyatták egymásra a forró viaszt. Ehhez persze sokan le is dobták a ruhákat, nehogy összepiszkolják magukat.

A második teremben, hideg kék fény alatt párokba rendeződtek úgy harmincan, és mindenféle kötözést próbálgattak egymáson. A cserkészek és a vitorlázók együtt nem tudnak annyi csomót, mint amit a BDSM-esek, ez ezer százalék. Az eredmény mindenesetre egy halom gúzsba kötött ember lett.

A harmadik terem – a legmélyebb bugyor – pedig MarKus Leather birodalma lett, aki a Korbácsolás (Haladó) órát tartotta a faarccal, hanyagul keresztbe dobott lábakkal figyelő közönségnek.

Markus egy vérbeli texasi, Domb megye tanyavilágban született és nevelkedett. A bőr iránti szeretet korán kezdődött, amikor egy nyeregkészítő mester inasa volt

– így szól a Közel-Keletet is megjárt veterán bemutatása, aki kézműves korbácsairól és paskolóiról híres BDSM-körökben.

MarKus először csak mesélt a korbácsok és a korbácsolás szépségeiről, majd a levegőbe mutatott be néhány figurát a korbácsokkal. Na, de aztán.

Behívta segítőjét, aki bugyira vetkőztetett, majd megkérte, hogy tenyereljen az előtte levő asztalra, aztán elkezdte rajta mutogatni a technikákat. A nőnek tetszett a dolog, de egy-két nagyobb fenékre suhintásnál azért legördült pár könnycsepp. 

„És ez még nem minden!” – eresztett el MarKus Leather egy olyan teleshopos fordulatot, ami után valami igazán őrült terméket, például egy teleszkópos hátvakarót szoktak bemutatni. És pont ez történt: csatlakoztatott egy olyan nyelet a korbácsához, amit be lehet dugni a 220-ba. Aztán úgy korbácsolta tovább a nőt, hogy pattogtak a szikrák a sötétben.

Ekkor döntöttünk a távozás mellett, és kifelé még egyszer megbizonyosodhattunk arról hogy ez egy igazán összetartó, kedves közösség:

egy félmeztelen nőn égett egy csomó gyertya, a többiek pedig a Happy Birthday-t énekelték az egyik szülinapos résztvevőnek.