Késett egy kicsit, és amikor felhívtuk, azt mondta: parkolóhelyet keres. Ez hogyan illeszkedik a Sétáló Budapest programjába?

Úgy kéne tekintenem a főpolgármester-jelöltségre, mint egy reality-re, és most a saját életemet is a realityhez kellene igazítanom? Az igazság az, hogy autóval közlekedem. Persze sokat sétálok Budapesten, de jellemzően autóval járok húsz éve. Ez a város autóra van optimalizálva, Budapesten autózni kényelmes és gyors.

Talán nem is politikai, hanem személyes életmódváltási programot hirdetett?

Valójában egy új szemlélet az, ahogy a városra gondolunk. Szeretném újraoptimalizálni és emberközpontúvá tenni Budapestet. Vegyük a rakpartokat: jelenleg patkányok lakják, és autók dübörögnek rajta. Egy kétmilliós metropolisznak lehet, hogy így kell kinéznie, de egy városnak a metropoliszban – ahogy Európa legtöbb metropoliszának közepén van egy emberi léptékű, zöld, sétálható belső városrész – semmiképp. Ezt a referenciát láttam Rómában, Sevillában, Prágában, Krakkóban, és így festene az a Budapest, ahol szívesen élnék. Persze, most úgy kéne viselkednem, mint egy politikusnak, és a politikai érdekeim mentén el kéne játszanom a zöld és alternatív, budapesti Karácsony Gerit, aki biciklire pattan, de én nem egy valóságshow-szereplőt kívánok eljátszani, hanem képviselni akarok egy programot.

És miért nem akar főpolgármester lenni?

Tényleg nem akarok? Lássuk csak, mi a félreértés tárgya: az egész politikai osztályt a hatalom elvtelen óhajtása jellemzi – én ezt valóban nem osztom, én a programomat akarom megvalósítani. Nem a programom szolgálja a főpolgármesteri ambíciómat, hanem a főpolgármesteri ambícióm szolgálja a programomat.

Amihez mégiscsak kell a hatalom.

A program megvalósításához hatalom kell, csakhogy a hatalomhoz meg hazudni kell. Tudjuk. Csakhogy az a tapasztalat, hogy ha a hatalom megszerzéséhez a szent program megvalósításának érdekében hazudok, akkor ha a hatalmat sikerül is megragadni, a programból végül úgysem lesz semmi, mert az is csak egy hazugság volt, ami csakis a megválasztásomat szolgálta. Minden kampányígéret csak a politikusok hatalomvágyát és a haveri cégek mohóságát szolgálja. Én viszont teljesen új referenciákat akarok hozni a politikába: nincsenek haveri cégeim, nem akarok ebből meggazdagodni, köszönöm, megélek a piacról, és nem áll szándékomban másra berendezkedni akkor sem, ha megválasztanak.

Másodállásban lenne főpolgármester?

Nem, de a szakmai ügyek döntő hányadát nem én vinném, hanem egy alpolgármesterem, aki szakértő. Nem szakpolitikus, hanem civil szakértő, akiben bízom, és akire rá merem bízni Budapest ügyeit.

Ez éppen az az elitista, technokrata szemlélet, amit bírálni szokott.

Hát, igen. Csakhogy az elit eddig még mindig csak hazudott erről, miközben soha egyetlen szakértőt nem mutatott fel. A politikusok a saját jól fésült semmilyenségüket, karaktertelenségüket, amőbaságukat és víziótlanságukat következetesen szakértelemnek hazudják.

Kire gondol, amikor valódi szakértőről beszél, olyanról, akit felkérne helyettesének?

Példát tudok mondani: Vitézy Dávid ilyen. Vitézy Dávid azonban a NER alkatrésze, a Közlekedési Múzeum igazgatója, nyilvánvalóan nem fogja elvállalni, hogy az alpolgármesterem legyen.

Azért megkérdezi?

Igen, a gesztus szintjén, de tudom a választ. De hogy az eredeti kérdésre is válaszoljak: tényleg nem akarok minden áron nyerni.

Miért?

Mert az a megfigyelésem, hogy ha minden áron nyerni akarok, és végül sikerül, akkor már nem én nyerek. Mert én már nem is vagyok. Már programom sincs, és én sem vagyok – azzá váltam, aki nyer. A huszonegyedik század legnagyobb problémája, hogy mindenki Kasza Tibivé válik. Ki az a Kasza Tibi? Nem tudjuk, maga Kasza Tibi sem tudja. Majd megmondják a lájkok. Mi a programom? – kérdezi Karácsony Gergely. Majd megmérjük, hogy mi a programom.

Ez a súlyos probléma: a politikusok a lájkok, a választói óhajok, a felmérések alapján fazonírozzák magukat, s közben a karakterük elmosódik, szétkenődik. Végül amikor hatalomra jutnak, az arctalan, jellegtelen, nyers hatalomvágy jut hatalomra meg a network, amelyik a hatalomra jutásukat szolgálta, és amit hatalomra jutva ők szolgálnak. Nem ezt láttuk az MSZP-n? Nem ezt látjuk a Fideszen? Nem ezt látjuk harminc éve?

Én megfordítom ezt a képletet, nem méricskélem, hogy mit akarnak hallani az emberek, mint Kasza Tibi a bulvártérben vagy Karácsony Geri a politikában, hanem van egy vízióm, amelyben a Lánchíd sétálóhíd, éppúgy, mint a Károly híd Prágában vagy a Ponte Vecchio Firenzében – egy rossz vicc, hogy a Lánchídon ma is autók közlekednek. Az illiberális testvériség abban az értelemben máris megvalósult, hogy Budapest lett Európa Sanghaja. Szeretném a fővárost erről az útról visszafordítani.

Azt mondta az előbb, nem akar minden áron nyerni. Ez mit jelent?

Ha a budapestiek megválasztanak, készen állok főpolgármester lenni.

Akarata ellenére?

Nem az akaratom, hanem a budapestiek szándéka nyomán. Ha bármi áron főpolgármester akarnék lenni, abból egy csomó minden következne, aminek nem szabad következnie. Hogy készen állok ígérgetni, hazudozni, uszítani, árkokat ásni, savat csepegtetni a huszadik századi sebekbe, hogy készen állok totalitárius eszmékkel szédelegni érte, készen állok mindarra, amire csak a politikai osztály harminc év alatt vetemedett. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök akart lenni. Orbán Viktor miniszterelnök akart lenni. Így már érthető, hogy én nem akarok? Egy ajánlatot szeretnék tenni, és ha a budapestiek meglátják abban a főváros jövőjét, akkor készen állok vállalni a felelősséget a megvalósításáért. Az életben különben is csak az valósul meg, amit az ember nem akar.

Akiket említett, Gyurcsánynak, Orbánnak összejött, mindketten miniszterelnökök lettek.

Nem jött össze.

Ki lett miniszterelnök? Orbán Viktor? Nem. Orbán Viktornak teljesen el kellett veszítenie magát ahhoz, hogy miniszterelnök legyen az a kiürült kagylóhéj, ami maradt Orbán Viktor után. Épp ez a lényeg: amíg Orbán Viktor akarta, hiába akarta. Amikor készen állt elengedni mindazt, amit Orbán Viktor jelentett, elnyerte az országot.

Nem egy politikai Romana-füzet, amit most felrajzol? A főszerepben valakivel, aki végre nem akarja a hatalmat.

Szerintem a politikának vissza kell térnie az elvi alapokhoz. A politika jó ideje nem akar semmit. Akart egy olimpiát, de amint fölgerjedt a NOlimpia-kampány, már nem is akarta. Netadót akart, de amint utcára vonultak az emberek, már el is állt tőle. Be akarta zárni vasárnapra a boltokat, de ahogy formálódott az ellenállás, azt is elengedte. Mit akarnak ezek? Gondolnak valamit? Hisznek bármiben? Nekem az az élményem, hogy nem. Le lehet sajnálni, amit mondok a politikai romlottság pozíciójából, mint egy Romana-füzetet, de én ettől még hiszek abban, hogy új politikai és kulturális referenciákat felmutatva normálisabbá lehet tenni ezt a közeget akár egy év alatt is.

Indul az előválasztáson?

Milyen előválasztáson?

Amennyiben lesz ilyen.

Nem hiszek az előválasztásban. Mikor volt ilyen Magyarországon? Nyolc éve lebegtetik, és revolvereznek vele mindenkit, aki nem a networkjük része. Rendeznek egy előválasztást, ahol DK-s nénik fogják számolni a rám leadott szavazatokat? Na ne már!

Azt mondja, csalna a DK?

Nekem a pártokkal ellentétben nincs infrastruktúrám ahhoz, hogy előválasztást rendezzek. Tényleg el kéne fogadnom a DK-s szavazatszámlálókat? Még Karácsony Gergely is úgy fogalmazott: „ha ez egy korrekt folyamatként létrejön, és valóban széles körű politikai együttműködést tesz lehetővé, akkor…” – tehát még az MSZP miniszterelnök-jelöltje sem biztos abban, hogy lesz, és sikerül tisztességen megrendezni. Én miért gondoljam ezt?

Van esély leváltani Tarlós Istvánt úgy, hogy több jelölt áll vele szemben?

Egy év van hátra a választásig, és a 24.hu máris a visszalépéssel meg a több jelölttel revolverez? Nincs több jelölt. Van Tarlós István, és vagyok én. Senki más nem jelentette be az indulását. Én vagyok az ellenzéki jelölt. Legfeljebb arról lehet szó, hogy az MSZP rám akar indítani valakit, és azt várják, hogy deklaráljam, részt veszek az előválasztásukon. Erre mondom, hogy ez nem ajánlat.

Ez egy korrupt politikai logika, amit már a sajtó is számon kér: kötelező maximalizálnod az esélyeidet. Én nem akarom maximalizálni esélyeimet, egy ajánlatot akarok tenni a budapestieknek, ők meg majd eldöntik, hogy kérik vagy nem kérik. Nem lehet adni-venni a választókat, azt mondani, mindenki szavazzon arra, aki győz egy előválasztáson. Mi van, ha én nem akarok rá szavazni? Ahogy mondtam, új referenciákat akarok teremteni. Például azzal, hogy egy vagy két héttel a választás előtt, ha nincs mögöttem párttámogatás, és azt látom, hogy valamelyik hitelesnek látszó ellenzéki jelölt esélyesebb nálam a főpolgármesteri címre, visszalépek a javára, feltéve, hogy nyilvánosan aláírja: teljesíti a Sétáló Budapest koncepcióját, az egyetlen programpontomat. Sőt: még segítem is a kampányát.

A személyétől függetlenül?

Igen, ha látom a garanciát. Nyilván valódi garanciának azt tekinteném, ha én lennék a főpolgármester, de ha azt látom, hogy van esélyesebb ellenzéki jelölt, aki képviseli ezt a programot, és amikor belenézek a szemébe, elhiszem, amit mond, hátra fogok lépni. Egy Bod Péter Ákos, egy Jeszenszky Géza, egy Konok Péter javára vissza fogok lépni. Abba azonban nem megyek bele, hogy azok elő-castingoljanak, akik összehegesztettek három egymást követő kétharmadot a Fidesznek, ők szabjanak feltételeket nekem, és én az ő előválasztásukon méressem meg magam. Ez elfogadhatatlan.

Számít pártok támogatására?

Nem ambicionálom, nem lobbizok érte.

De elfogadná.

Igen.

Bármelyik pártét?

Igen. Egyenlő távolságra vagyok Gyurcsány Ferenctől és Orbán Viktortól: beláthatatlan távolságra. De ha akár a Fidesz, akár a DK, akár az MSZP, akár a KDNP, akármelyik párt meglátja Budapest jövőjét a programomban, akkor büszkén fogadom el a támogatását. A belélegezhető levegő nem lehet antikommunista vagy antifasiszta – ideológiák felett áll.

Tudja, kinek a nevét említette a legtöbbször ebben a beszélgetésben?

Karácsony Gergelyét.

Csakugyan. Mi baja vele?

Nagyon régóta ismerem, évfolyamtársam volt az egyetemen. 2010-ben ültünk a lakásomon Farkas Attila Márton barátom társaságában a nappaliban. A FAM is, meg én is részt vettünk az LMP alapításában, ott voltunk a kezdeteknél, úgyhogy 2010-ben még bőven felelősséget éreztünk a sorsáért. Karácsony Gergő ott ült a kanapén, és azt mondta, ő nem akar politizálni, a képviselőjelöltséget is csak azért vállalta el, mert volt egy borzalmas vita az LMP-ben a budapesti listaállításról, és ha ő nem fogadja el a harmadik helyet a két vitázó fél helyett, akkor a párt kettészakad. Kellett egy konszenzusos ember, aki nem is akar politizálni, nem neki való ez a világ, meg kellett mentenie a pártot, feláldozta magát, és elsimította a konfliktust, ilyen ember ő. De persze nem ül be a parlamentbe. Ezt mondta Karácsony Gergő a választás előtt egy héttel. Amikor bejutott, a választás estéjén újra elmondta nekem ugyanezt az Instantban. Azóta szétszakadt az LMP, és ma Karácsony Gergelyben él túl az MSZP, ő tartja életben az utódpártot, a szoclib networköt, vele a kirakatban hazudja magáról azt az MSZP, hogy ők valójában az LMP meg a Momentum egybegyúrva, nem egy ósdi, posztkomcsi párt, hanem a fiatal, nyugatos, urbánus, zöld alternatíva. Karácsony Gergő a 2018-as kampányban már gyurcsányabb volt Gyurcsánynál, és azt mondta, hogy kétharmados felhatalmazás nélkül fog alkotmányozni. Felrúgná azt a nyomorult, töredékes alkotmányosságot is, ami még van, és a Fidesz gátlástalanságára még nagyobb gátlástalansággal válaszolna. Ez a jogállamiság végső szembeköpése, ráadásul Karácsony nem számol azzal, hogy a Fidesz egy ilyen helyzetben hány embert vinne az utcára, és hogy kihez volnának lojálisak a fegyveres erők. Készen állna polgárháborúba sodorni Magyarországot, csak hogy a hatalmat megszerezze!

Úgy érezzük, nem Karácsony javára lépne vissza a legszívesebben.

Karácsony Gergely a pillanatnyi politikai érdekek alapján bármit feláldoz. Ennek megfelelően el tudok képzelni olyan helyzetet, amelyben Karácsony Gergely érdekeltté válik a Sétáló Budapest programjának elfogadásában, és akkor képviselni is fogja, mert neki mindene a hatalmi túlélés és a politikai haszonszerzés.

Van politikai példaképe, mintája, akit követni akar?

Nem titkolom, hogy Beppe Grillo nekem nagyon imponál. Jó példa arra, hogy a kulturális térből igenis be lehet lépni a politikába.

A pártja, az Öt Csillag most éppen félfasisztákkal közösen kormányozza Olaszországot.

Beppe Grillo már nem politizál, nem ő kötötte meg a koalíciót a Ligával, hátralépett, őt nem lehet összefasisztázni. Beppe Grillo Öt Csillaga mit jelent? Azt, hogy van öt programpont, amit komolyan gondolnak, és amihez ragaszkodnak. A jelenlegi magyar politika arról szól, hogy egy sincs, csak folyamatos méricskélés és ígérgetés, gátlástalan marketingesek rugdossák az embereket a félelmeiktől a vágyaikig. Ebből persze az is következik, hogy

ha kellően népszerű lesz, amit mondok, akkor a programomat át fogja venni az MSZP vagy akár Tarlós István, mert a politikusok így működnek: mindenből kenyeret sütnek, ami épp gerjed, csak hogy a hatalomvágyukat táplálják.

A főpolgármester-választás eredményétől függetlenül tovább fog politizálni?

Jelenleg az a tervem, hogy jövő ősszel megmérem, kívánatos-e az a vízió a budapestieknek, amit kínálok. Ha nem kívánatos, akkor öt év múlva, a következő választáson megmérem újra. Nem azt a következtetést fogom levonni, hogy rossz a vízióm, és Sevillát, Koppenhágát meg Prágát rosszul vezetik, hanem azt, hogy korán van még ehhez, Budapest még nem tart itt. Még egész jó a levegő ahhoz, hogy erről a programról beszéljünk.

Az a következtetés is adódhat ilyen esetben, hogy a vízió jó, csak egy integratívabb személyiség kell hozzá.

Ha lesz ilyen, aki öt év múlva konzekvensen és hihetően képviseli ezt a programot, és kellően integratív, mondjuk egy Karácsony Gergő, aki annyira integratív, hogy alig látszanak a kontúrjai, akkor én leszek a legboldogabb, és nem fogok az útjába állni, ezt elhihetik nekem.

A külvárosokban nem rossz a levegő? A programja ugyanis csak a belvárosra fókuszál, ott ígér autómentesítést.

Ez nincs így. Egész Budapestről új szemlélettel gondolkodunk: a mi koncepciónkban minden kerület összefüggő, zöld és autómentes sétálóövezetet érdemel.

Ez azt jelenti, hogy a kerületekben indulnak majd a puzsérizmus képviselői a polgármesteri címért?

Jelenleg nem tervezzük, de alakulhat így. Az összes párttal tárgyalni szeretnék a Sétáló Budapest programjáról. Ha azt látjuk, hogy nincs bennük semmilyen fogadókészség, akkor elképzelhető, hogy az egész politikai osztályt hívjuk ki a jövő őszi önkormányzati választáson.

Többes számra váltott időközben. Kikkel dolgozik együtt?

Van egy 4-5 fős stábom, de nem szeretnék a nevükben coming outolni.

Szakértőkkel egyeztetett már a programjáról? Mit szól majd, ha jön egy öltönyös közlekedésmérnök, és azt mondja, se a Deák teret, se a rakpartokat, se a kispesti Ady Endre utcát nem lehet csak úgy lezárni az autók elől?

Nem fogadom el. Én azt látom, hogy ebben az országban bármit meg lehet csinálni, amire megvan a politikai akarat. A „nem lehet” a politikusok nyelvén azt jelenti, hogy „nem akarom megcsinálni”, és rendelek is mindjárt hozzá egy hatástanulmányt, hogy miért nem fogom. Madridban és Rómában esetleg más fizikai törvények uralkodnak, mint Budapesten? Tudtommal nem. Bármit meg lehet csinálni.

Kurva érdekes, hogy ameddig a fideszes elit ellát, addig van igénye a normális környezetre: a Kossuth tér például nagyon kulturáltan ki lett pofásítva. Amikor kivágták a fákat, azt éreztem, hogy ez jóvátehetetlen, ezek barbárok – de most megnézem, és azt mondom: pöpec. Úgy tűnik, amikor kikönyökölnek a Parlamentből, akkor ők is ilyesmit akarnak látni. Csak az nem érdekli őket, hogy két utcával arrébb mi van: az már az ingatlanmutyi terepe.

Ezért nincs gazdája jelenleg a városnak, mert a Fidesznek csak a Kossuth térrel meg a Budai Várral van dolga – ahol nem vonulnak fel, nem reprezentálnak, nem osztogatnak kitüntetéseket, azt le se szarják. Tarlós Istvánnak sincs más ambíciója, mint működtetni a várost, nincs víziója a XXI. századi Budapestre vonatkozóan, a referenciái meg egyenesen hetvenes évekbeliek.

Budapest lakossága elhiszi majd az X-Faktor mentoráról, hogy képes üzemeltetni a várost?

A Csillag Születik zsűritagjáról.

Bocsánat.

Nem szoktam önérzetes lenni RTL-es formátumok címeivel kapcsolatban, de éreztem a kérdésben némi értelmiségi lekezelést. Szóval a kérdés azt sugallja, hogy én nem vagyok több, mint a Csillag Születik zsűritagja. Nos, aki azóta nem hallott rólam, az kénytelen lesz elképzelni, hogy képes vagyok másra is, mint zsűrizni.

Tarlós István húsz évig volt Óbuda polgármestere, mielőtt főpolgármesterré választották. Azt is mondta, hogy nagyon szereti az ön szatirikus műsorait, de a városvezetés egy másik szakma, amiben önnek nincs tapasztalata.

Ronald Reagan mit vezetett, mielőtt kaliforniai kormányzó lett? Végül elég sikeres elnök lett. Schwarzenegger mit vezetett, mielőtt kaliforniai kormányzó lett? Azt a motort a Terminátor II-ben. Ők azzal érvelnek, hogy alkalmatlan vagyok, mert az eliten kívülről jövök. Én meg azt mondom, hogy épp ez tesz alkalmassá. Bezzeg ők, akik harminc éve olyan jól menedzselik itt a folyamatokat, micsoda szakértelemmel bírnak! Látjuk az eredményét. Velük ellentétben én nem kompromittálódtam ebben a harminc évben, nem hazudtam egyetlen választónak sem. Amit ők a gyengeségemnek látnak, én pont azt érzem az erőmnek.

Szóval ott lesz a neve a szavazólapon jövő ősszel?

Az a tervem, hogy igen. Ez a program megérdemel egy jelöltet. Nem azt érdemli, hogy huszonkilenc ígéret mellett ott legyen valakinek a szórólapján, és azokkal együtt szabotálják el. Akinek harminc programpontja van, az egyet sem gondol közülük komolyan, és egyet sem fog betartani. Harminc év alatt elég példát láttunk erre. Én egyetlen programpontot vállalok, és ha nyerek, azt nagyon könnyű lesz számon kérni rajtam.