„Orbán Viktor Emmanuel Macron Gyurcsány Ference” – ezt Török Gábor nyilatkozza a Népszava mai számában.
A politológus arra utal, hogy Nyugat-Európában Orbán egyre kevésbé megkérdőjelezhetetlen politikai szereplő, és Macronnak érdekében áll őt vudubabaként újra és újra legyőzni (miként Orbánnak érdekében áll újra és újra triumfálni Gyurcsány felett), mert azzal odahaza Le Pent gyöngíti.
Török Gábor úgy látja, bár Orbán idehaza akár erősödhet is majd a jövő májusi EP-választáson, de „az európai döntéshozói pozícióktól távolabb került”. Pláne, ha az Európai Néppártból kipörögve egy szélsőjobbos frakcióban találja magát:
Ott még a minimumát sem várhatja el annak, amit az EPP-ben hosszú időn keresztül megkapott: hogy akkor is támogatták, mögötte voltak, amikor nem értettek vele egyet. Ezek a fiúk egy pillanat alatt a hátába döfik majd a kést, ha az az érdekük.
A Fidesz és az EPP kapcsolatát így írja le:
Ez már nem szerelmi házasság. A Fidesz mást szeret és mások is szeretik, a válás viszont mérlegelés kérdése.
Úgy gondolja, egy Orbán nélküli orbánizmus ma szerencsésebb a néppárt számára. Értsd, a néppárt kísérletet tesz majd az orbánizmus retorikai elemeinek megvalósítására, de Orbán Viktort magát egyre inkább kívül szeretné látni. Aminek oka nem csupán Orbán politikájában rejlik, inkább például abban, hogy a német belpolitikában is változás zajlik: Merkel nem teheti meg, hogy engedékenynek mutatkozzék az erősödő és példaképének Orbánt tekintő német szélsőjobb, az AfD magyar barátjával.
Török a nyáron beharangozott magyar belpolitikai átalakításokról és az Orbán-rendszer tartósságáról azt mondja a két újságírónak, Kósa Andrásnak és Molnár Ádámnak, hogy:
Bármit el tudok képzelni, királyságot, elnöki rendszert, tényleg bármit. De amíg Orbán rendelkezik a most meglévő varázserejével 2,5-3 millió választó fölött, azt csinál, amit akar. Ha pedig elveszíti, mindegy, hogy mit akar. Vége van neki is meg mindenkinek a Fideszben.
