A vádirat lényege szerint a magát főpapnak nevező, az „egyházban” kizárólagos döntési jogosultsággal rendelkező vádlott 2012-2013. években a segítőin keresztül előadásokon, webkonferenciákon, szórólapokon különböző – kifizetési kockázati tényezőt is tartalmazó – karitatív, illetve befektetési programokat hoztak létre.
A kiadott szabályzatok szerint a jól csengő elnevezésekkel illetett programokban résztvevők – különböző összegek befizetése mellett – „ezüst fokozatú” klubtagokká válhattak, „aranytáblára” kerülhettek, vagy támogatói pozíciót vásárolhattak és amennyiben a további ismerőseiket rövid időn belül láncszerűen beszervezték úgy bent maradtak a „mátrixban”, majd egy idő után nagy összegű segélyek kifizetésére válhattak jogosulttá. A rendszer pénzügyi talpon maradása érdekében a meghirdetett programok egymásra épültek, a szabályzat szerinti kifizetésekre pedig egy-két esetet leszámítva túlnyomórészt nem került sor.
A piramisjáték működtetésével ily módon – forintban és euróban – összegyűjtött összeg mintegy 30 millió forint volt.
