Ha az embert ötödikesként a vakáció első reggelén azzal kelti az apja, hogy két keményfedeles füzetet nyom a kezébe, benne összegyűjtve az előző három iskolaév angol szavait, majd közli, hogy minden nap fel kell mondania belőle egy oldalt, mielőtt focizni indul, szükség van egy kis időre, amíg rátalál a köszönet szavaira. Fürjes Balázs az érettségi előtt érezte úgy, hogy eljött az idő.

Tipikus magyar család voltunk – állítja a most 47 éves Fürjes, de ez legfeljebb a történet második felére igaz. Az első rész azzal kezdődik, hogy a Lánchíd építésére Pestre érkező brit mérnökcsoport egyik tagja, történetesen egy skót mérnök elhozta magával két unokahúgát is, hadd lássanak világot. Az egyiküknek azután elkezdett udvarolni egy fiatal református lelkész, későbbi püspök, a pesti református teológia megalapítója, Török Pál. Meghallgatásra talált. Az ő szépunokájuk a negyedik Orbán-kormány megalakulásakor kinevezett Budapest-fejlesztési államtitkár. De nem csak a Lánchídhoz köti családi emlék.

A Ludovika 2014-es avatóján külön büszkeséggel töltötte el, hogy neki jutott az épület újjáépítésének feladata (csak a főépület felújítása 4,7 milliárd forintba került, az Orczy-kertet és a Természettudományi Múzeum egy részét is bekebelező campus egésze 38 milliárdba) lévén innen hurcolták el a katonai-polgári ellenállást szervező, a Ludovika utolsó évfolyamán végzett hadnagy édesapját 1944-ben, aki csak kevéssel kerülte el a halálos ítéletet. Viszont együtt raboskodott Jávor Pállal. Több csavar és egy félresikerült házasság után egy másik lázadó mellett találta magát. Fürjes édesanyját 16 évesen az ’56-os forradalom leverése utáni iskolai ünnepségen elsuttogott beszólása miatt kizárták az ország összes gimnáziumából, magántanulóként érettségizhetett le a budai Kaffka Margit Gimnáziumban. A kirúgott katonatiszt és a 17 évvel fiatalabb feleség Rákosszentmihályról, majd Rákospalotáról járt át Angyalföldre dolgozni az Elzettbe és a Szék és Kárpitosipari Vállalathoz, később fiukat is oda hordták át bölcsődébe, óvodába, majd iskolába.

A többi már tényleg átlagos kismagyar szocialista családtörténet. Lakótelep, nyári SZOT-üdülés a Balatonnál, fociedzés. Bár a Vasasban játszott, a család többgenerációs Fradi-drukker volt. Fürjes legszebb gyermekkori emlékeként dédelgeti azt ’82-es áprilisi napot, amikor apja először vitte ki az Üllői útra, ahol 5:0-ra verték a Dózsát. Az már tényleg a sors különös kegyelme, hogy kormánybiztosként több évtizeddel később ő felügyelhette az új FTC-stadion, a Groupama Aréna építését. A 2013 márciusában elkezdett építkezés a kritikusok szerint is ritkán látható fegyelmezettséggel és gyorsasággal haladt, folyamatosan két-három héttel a tervezett ütemezés előtt jártak, így két és fél hónappal a határidő előtt be is fejezték, igaz, 1,25 milliárddal a tervezett 14,7 milliárd forintos költség felett. „Mindezek után hol tartottam volna az esküvőmet, ha nem ott?” – kérdez vissza. „Különben is – teszi hozzá –, ha mindig azt nézné, mibe kötnek majd bele, sehová se jutna.” Első házasságból két gyermeke született. A második feleségével szintén Budapesten élnek egy családi házban.

A 2016-os, stadionban tartott lagzi nagy médiavihart kavart, de Fürjes a megőrzött számlákra hivatkozva állítja: mindenért megfizettek.

Ismerői legfőképpen hatékonyságát dicsérik. Lehet benne valami, hiszen szakmai tanácsadóként a 2002-es Fidesz-vereség után az MSZP–SZDSZ-kormány is foglalkoztatta, ha nem is sok ideig. A Budapest Sportaréna megnyitójára viszont már nem hívták meg Medgyessy Péterék. A Fidesznek azóta is ő a nagyberuházásokért felelős megoldóembere. S ez csupán azért különös, mert semmiféle ehhez kapcsolódó végzettséggel nem bír, sőt saját magát is műszaki analfabétának tartja. Viszont korrupciós ügye sem volt, holott súlyos milliárdok folynak át a kezén.

Gyalázatosan rossz tanuló voltam – vallja be Fürjes. Az akkor nem túl jó hírű Kilián György Gimnáziumba nyert felvételt 1986-ban. Az iskola új igazgatójával, Hoffman Rózsával – az Orbán-kormány későbbi köznevelését felelős államtitkárával – együtt kezdett. Az új szelekből Fürjes nem sokat profitált, az oktatási nívó emelkedése csak a nyolcosztályos képzés bevezetése után vált érzékelhetővé. Nem is találkoztak egészen 1988 őszéig, amikor Fürjes egy osztálytársával, Hajdú Zoltán Leventével, aki ma a Balaton-parti Szólád református lelkésze, megalapították a Fidesz egyik első gimnáziumi csoportját. Szájer József tanácsát követve („viselkedjünk úgy, mintha demokráciában élnénk”) csak a tényt jelentették be Hoffmann igazgatóasszonynak, aki erre azt mondta: „én nem lehetnék itt pártjóváhagyás nélkül”, de ha az iskola házirendjét betartják, nem lesz gond. Számos előadást, rendezvényt szerveztek az iskolában. Nem is lett semmi gond.

Az érettségi viszont sajnálatos módon egybeesett az első szabad választásokkal. Fürjest pedig az utóbbi sokkal jobban érdekelte, így a felvételire való felkészülés helyett Józsefváros két fideszes jelöltjének plakátjait ragasztgatta a házfalakra és gyűjtötte a kopogtató cédulákat. Nem is vették fel a megcélzott bölcsészkarra. Sőt a következő évben sem. Akkor már a Fidesz 13 tagú országos választmányának legfiatalabb tagja volt és élvezettel vetette bele magát a formálódó közéletbe. A párt középiskolai tagozatának elnöke lett, megnyílt előtte a politikai karrier útja. De nem lépett rá. Holott nagy hatással voltak rá a javarészt jogi végzettségű fideszes „öregek”. Csak másként. A következő felvételin már a jogi kart célozta meg és fel is vették. Fájó szívvel mondott le a választmányi tagságról, de a politikai életben való megmártózás rádöbbentette: hivatás nélkül kiszolgáltatott az ember. Végre élvezte a tanulást, summa cum laude eredménnyel végzett. Közben pedig dolgozott, nem csupán kíváncsiságból. Édesanyja korán meghalt, édesapja már nyugdíjas volt, öccse gimnazista. Később ő is jogász lett, mostanáig ügyvédként dolgozott. A kormányalakításkor helyettes államtitkárnak hívták a Soltész Miklós vezette Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársághoz, amely Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes felügyelete alá került.

Vagont rakodnia azért nem kellett. Egyetemi évfolyamtársa, Martonyi Zoltán – az első és második Orbán-kormány külügyminiszterének, Martonyi Jánosnak a fia – esti borozgatásra hívta balatoni nyaralójukba, ahol azután Orbán Viktor, Prőhle Gergely – az Orbán-kormányokban sokféle pozíciót betöltő volt nagykövet, ma múzeumigazgatóként ténykedik –, mellett Antall József fia, Antall György is feltűnt. És rögtön lecsapott az angolul jól beszélő harmadéves joghallgatóra, akkortájt ugyanis kevesen dicsekedhettek használható nyelvtudással. Így került 1995-ben a Réti & Antall, Stikeman, Elliot Ügyvédi Irodába, ahol jó pénzért izgalmas feladatokkal látták el. A jogi diploma megszerzése után egyértelmű volt számára, hogy ott folytatta, holott a párt többször is kinyújtotta érte a kezét. (A Réti ügyvédi iroda visszatérő szerződéses partnere az Orbán-kormányoknak. A legnagyobb vihart a devizahiteles perekben való közreműködésük kavarta, amikor öt másik irodával együtt mintegy 2,3 milliárd forintért képviselték a magyar államot.)

Tudatosan választottam, hogy nem leszek politikus, hanem befejezem a tanulmányaimat és szert teszek egy szakmára. Jó, ha egy fiatal megtapasztalja a politikán kívüli világot is. Nekem ez hihetetlen szabadságot adott és ad a mai napig is

– magyarázza Fürjes. De azért ott mocorgott benne a kisördög. A politikai pályán vele együtt indulók egyre jelentősebb szereplőkké váltak. 1994 után a Prőhle Gergely vezette Naumann Stiftung szervezett egyetemi közösséget polgári érzületű egyetemistáknak, itt ismerkedett meg Rogán Antallal. Ebből nőtt ki később a Fidesz ifjúsági szervezete a Fidelitas, amelyet Gyürk Andrással együtt alapítottak 1996-ban. Gyürk lett az első elnök, ő pedig az alelnök. Amikor 1998-ban a Fidesz választási szerződést kötött a szervezettel, és három helyet kínált az országos listán, egyértelműnek tűnt, hogy Gyürk és Rogán mellett Fürjes ülhet be a parlamentbe. De ő ismét a különutat választotta. Csak akkor akart igent mondani a politikának, ha bármikor nemet mondhat. Ehhez pedig szüksége volt a jogi szakvizsgára és tizenöt, a magánszektorban eltöltött évre. 1998 és 2002 között a Hungaroring Zrt. igazgatósági tagja, részben elnöke volt. 2002 és 2011 között a Fidesz által hevesen bírált Bajnai Gordon-féle Wallis csoportnál dolgozott különféle pozíciókban. Rövid ideig a manapság mindent vivő, azóta Garancsi István tulajdonába került Market Építő Zrt. vezérigazgató-helyettese is volt.

Az első Orbán-kormány alatt Deutsch Tamás unszolására vállalta el az Ifjúsági és Sportminisztérium kabinetfőnöki pozícióját, de három hónap alatt kiderült, hogy nem neki való. És akkor leégett a Budapest Sportcsarnok. Bejelentkezett az újjáépítés munkálatait levezénylő miniszteri biztosi posztra. „Ha tudtam volna, mivel jár, nem vállalom. De szerencsére nem tudtam, és tetszett a kihívás” – emlékszik vissza rá ma. Az első hetekben csak kérdezett és hallgatott. Szakembereket hívott el beszélgetni Schneller Istvántól Baráth Eteléig, a tervzsűriben a zenész Ákos is helyet kapott. (A Galvani híd esetében is széles körből merített a bírálóbizottság összeállításakor, építészek és hivatalosságok mellett Miklósa Erika operaénekest és Eszenyi Enikő színházigazgatót is felkérte.) Mindenkit begyűjt, aki közelebb viheti a megoldáshoz, függetlenül pártállástól, múlttól. A lényeg a szaktudás és persze a hűség. „Ezért nem érzem hiányát a műszaki képzettségnek” – magyarázza. Hisz a párbeszédben és a közös gondolkodásban, döntéseit általában hosszan érleli. Kivéve, amikor nem. A BS-nek például már kész engedéllyel bíró tervei voltak, amikor az épület körüli tér rendezésével megbízott Skardelli György új tervvel állt elő. A tervezéssel megbízott KÖZTI kettéhasadt. Fürjes a kavicsforma mellett döntött, szerencséjére a korábbi tervező, Pottyondy Péter ritka nagyvonalúsággal támogatta ebben.

Orbánt ismételve vallja: a határidő is fontos, a terv is fontos, csak a kettő ne szerepeljen egy mondatban. Fürjes a krédót kiegészítve a költségekről se beszél addig, amíg nincsenek engedélyes tervek és kivitelezői szerződés. Így is magyarázkodni kényszerül. De van válasza. A tavalyi vizes-vb elszálló költségeire vonatkozó kérdésre, miszerint nem lehetett volna ennél olcsóbb a dolog, például annyi: „Nem”.

A rosszindulatú kritikákat elengedi a füle mellett, csak a jószándékúakkal foglalkozik. Ez kicsit árnyalja az Élhető Budapest konferencián mondottakat, miszerint „ne vállaljon feladatot Budapest dolgában az, aki nem bírja a kritikát”. Azt vallja, hogy épületei minősítik a munkáját. Minden eddigi épületére büszke a sportarénától a MOME Campusig. Önbizalma annyira megerősödött az elmúlt években, hogy Csányi Sándor OTP-vezérnek is bátorkodott visszaszólni, amikor tavaly áprilisban azt panaszolta, háromszor állt a szőnyeg szélén az UEFA-nál a nettó 150 milliárdból épülő, 68 ezer férőhelyes új Puskás Stadion építésének késlekedése miatt. (Az aréna a 2020-es Európa-bajnokság egyik helyszíne lesz.) Fürjes azzal vágott vissza, hogy az MLSZ vezetésének inkább azon kellene izgulnia, hogy „rendbe tegyék a magyar focit, és újra kijussunk az Európa-bajnokságra”. Orbán Viktor külön bizottságot állított fel a projekt felügyeletére, de a minap igen elégedetten távozott az építkezésről.

A kormányfővel egyébként havonta-kéthavonta egyeztet a rábízott beruházások okán, ez most a Budapest államtitkárság létrehozásával sűrűsödhet.

Budapesthez, ahogy ezt évek óta hangoztatja, különös vonzalom köti. Már 2006-ban Budapest programot írt Navracsics Tibor – most éppen a Fidesztől távol került uniós biztos – kérésére. A Szeretem Budapestet mozgalom egyik alapítója, a Fővárosi Közmunka Tanács Közalapítvány kuratóriumi tagja. 2011-től  a budapesti fejlesztések kormánybiztosa, ebbéli tisztségében az államtitkári kinevezését követően is megerősítették. Különös hangsúlyt adva a nemzetközi sportesemények előkészítésének.

Az olimpiai álomról ugyanis se ő, se Orbán Viktor nem mondott le. Azt ismételgeti: építeni szeretné Budapestet, nem rombolni. Sokan visszafognák ebben, mondván, már az is sok, amit eddig épített.

Egyesek szerint már kormánybiztosként is ő hozta a valódi döntéseket a városvezetés helyett, de legalábbis átverte Budapesten a kormány akaratát. A kiemelt jelentőségű projektté nyilvánítás jó ideje politikai célokat szolgál – nem jelent mást, minthogy a beruházást kiemelik a szokásos fővárosi építészeti engedélyezési eljárásokból. Az erről szóló kerettörvény ugyanis szavatolja, hogy a fővárosi településrendezési eszközök szabályait (Budapest hosszú távú városfejlesztési koncepciójától a településszerkezeti terven és a szabályozási keretterven át a városrendezési és építési keretszabályzatig) ne kelljen a fejlesztés során figyelembe venni. Így szinte bármi épülhet építészeti, önkormányzati kontroll nélkül. Az Orczy-kert, a Városliget beépítése, a Dagály Fürdő átalakítása jól jelzi, hogy a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatok nem képeznek valós ellenerőt. Kritikus vélemények szerint 2011-2012 óta a Miniszterelnökségen döntik el, hogy mi, ki által és hogyan épüljön a fővárosban.

Fürjes mindazonáltal bizton állítja: főpolgármester nem lesz. S ennek csupán az egyik oka, hogy Tarlós Istvánnál szerinte nincs jobb.

Kiemelt kép: Koszticsák Szilárd / MTI