Hétfőn a napirend utáni felszólalásokat követően Hadházy Ákos is leteheti képviselői esküjét, miután az alakuló ülésen nem vett részt. Az LMP-s politikus hétfő reggeli Facebook-posztjában azt írta:
Miért ülök be mégis? Másfél éve egyszer azt mondtam, hogy ha a Fidesz marad kormányon, akkor én nem akarok képviselő maradni. Volt ugyanis akkor egy nagyon zavarba ejtő, de alapvető fontosságú kérdéseket érintő beszélgetésem egy kifejezetten intelligens, a pártot azóta már elhagyó politikussal. Ő azt kérte tőlem, tanácsolta, hogy “fogjam kicsit vissza magamat”, az igazán durva dolgokat ne mondjam el, vagy ne én mondjam el, “írassam inkább meg” egy újságíróval. Ezt azzal indokolta, hogy a médiának már akkor is nagyon nagy része a kormány kezében volt és szerinte ennek romlása volt várható (ebben igaza is lett) .
Hadházy szerint ha elfogadjuk, hogy az emberek többségét már csak a „kormányt kiszolgáló agymosó sajtó” éri el, akkor két okból is jobb a békesség velük.
Egyrészt ha “nem ugrálunk”, akkor megjelenhetünk náluk, behívnak a stúdiókba, de ha “megharagszanak”, akkor a magyar emberek 60 -80 százalékához egyszerűen nem jutunk el. Ha meg nagyon megharagszanak, akkor meg iszonyatos lejárató kampányokat kapunk (persze ebben is igaza lett).
Az LMP-s politikus nemcsak erkölcstelennek tartotta, de nagyon nagy butaságnak is gondolja ezt a megalkuvást.
Hiszen miért gondolja bárki is, hogy a Fidesz által irányított média nem fog azonnal beavatkozni, ha egy adott párt elkezdene veszélyes módon erősödni? A sajtó nagy részének uraként azonnal kíméletlen lejáratásba fog kezdeni és megtilt minden pozitív megjelenést. De ez ellenkezőleg is igaz: ha valaki megbicsaklik , a pártállami média majd megsimogatja és felemeli, ha jól viselkedik. Beszélgetőtársam javaslata nem csak etikátlan, hanem butaság is, azonban mégis nagyon fontos, sőt, alapvető kérdést feszeget.
Hadházy úgy véli, ha az ellenzéki pártok némán elfogadják, hogy egyre kevesebb és kevesebb helyen jelenhetnek meg a médiában és akkor is csak annyit mondhatnak el, amennyit a kormány megenged, akkor „úgy viselkedik, mint azok a néma embertömegek, akik csendben vonulnak a kivégzőosztagok elé”.
Esetleg a sírjukat is megássák. A kormány az agymosással és a szabad sajtó fokozatos ellehetetlenítésével még jó darabig fent tudja tartani a hatalmát. Amikor pedig ez már nem elég (MINDIG eljön az a pont, amikor a fokozódó elégedetlenség megfékezésére már nem elég a propaganda) akkor jönnek a keményebb eszközök.
Meggyőződése, hogy a mostani választás még lehetőséget adhatott volna arra, hogy a mostani sajtóviszonyok mellett is legyőzhető legyen a kormány.
Ehhez persze az ellenzéki pártoknak úgy kellett volna viselkednie, hogy mindenáron győzni akarnak. Nem ezt tették és a fentiek értelmében a jelenlegi, KORMÁNY ÁLTAL DIKTÁLT KERETEK KÖZÖTT már nem hiszek abban, hogy a kormány választásokon legyőzhető ( kivétel persze egy mindent megrengető gazdasági összeomlás, ami nem kizárt, de az ellenzék nagy tévedése, hogy egy összeomlás esetén bemasírozhatnak a romokon – ahhoz a kétharmaddal a kormánynak is lesz egy-két szava).
Szerinte három dolgot kell elérni :
- a fizetett kormánypropagandát betiltó törvény kiharcolását és a közmédia visszafoglalását,
- az Európai Ügyészséghez való csatlakozás kiharcolását,
- a bíróságok maradék függetlenségének megtartását.
Hadházy úgy véli, ha szükséges, el kell menni akár a polgári engedetlenség legkomolyabb formáiig.
Vannak prózai indokaim is arra, hogy miért ülök be ebbe a színházba. A képviselői státusz pl. ad valamennyi – nem sok – védelmet. Én azért durván beleköptem a piszkos levesükbe. Az is látható, hogy a kampányban engem és a családomat mocskoltak a legjobban, ez azt jelenti, hogy én vagyok számukra a legkellemetlenebb ellenzéki politikus.
Kiemelt kép: Vadnai Szabolcs/24.hu
