A napokban nagy port vert fel a Hozz világra még egy magyart mozgalom szülésre buzdító videója. A szervezet vezetője, Budaházy Edda (a terrorcselekmény elkövetésével vádolt Budaházy György testvére) azért ostorozza a családalapítással késlekedő harmincas honfitársait, mert feláldozzák a hazát „a kényelem oltárán”. Több irányból igyekszik lelkiismeret-furdalást kelteni bennük: megfeddi őket, amiért nem rendelkeznek önálló otthonnal, nem kötöttek házasságot, az anyagiakat előtérbe helyezve kivándorolnak külföldre, netán oly gyarlóságra vetemednek, hogy házikedvencüket a kanapéra ültetik. Végül – hogy felvegyük a harcot az idesereglő „afrikai kannibálokkal” –, mindenkit fejenként legalább két gyerek vállalására szólít fel.
A szülesztés így nem hatékony
Mivel a videó készítője egy szélsőjobboldali szervezet, önmagában különösebben nem lepett volna meg a tartalma és stílusa. Az alapján már sokkal inkább aggasztó, hogy, amint Pósfai Orsi rámutatott a Mérce.hu-n, „zökkenőmentesen simul bele a kormány kommunikációjába”.
A kormány is jórészt bűntudatkeltésre és a konzervatív nőkép szorgalmazására építi a szülésre buzdítást, és szintén csak egy társadalmi réteget preferál – a családtámogatási juttatások jellemzően a felső-középosztálynak (azon belül is elsősorban a házasságban élőknek) kedveznek. Budaházy a Kárpát-medence teleszülésére buzdít, ezzel, ahogy látom, akkora megütközést keltve, mintha már el is felejtettük volna, hogy mit mondott egy éve, 2017 májusában egy lakossági fórumon a fideszes politikus, Németh Szilárd:
Nagyon nehéz lesz megfordítani [a népességfogyást], de (…) minden döntésünket az alá kell rendelnünk, hogy ne fogyjunk el, nagyon egyszerű ennek a magyarázata, aki teleszüli a világot, azé a világ.
Persze ez nem azt jelenti, hogy ők lesznek azok, akik elvhű belátással leadnak a luxus- és propagandakiadásaikból a szociálpolitika javára, hanem csupán azt, hogy a nőkre helyezik a felelősség egészét, tőlü(n)k várják a szükséges önfeláldozást. Ezért lett szitokszó nemcsak a nemek egyenlősége, de még a női jogok is. A születésszám növeléséhez ráadásul nem a közvetett ösztönzőket részesítik előnyben, hanem a közvetlen noszogatást – teljesen figyelmen kívül hagyva a nők önrendelkezési jogát és a nőket mint egyéneket. Mindez, együtt az abortuszszigorítás lopakodó, időszakonkénti belebegtetésével és a fogamzásgátlási szerek és eszközök tb-támogatottságának hiányával (ez utóbbi nemcsak a jelenlegi kormány érdeme) arra utal, hogy a kívánt célt nem merik az állampolgárok szabad döntésére bízni. Infantilizálják őket: erre rímelnek Budaházy Edda dorgáló szavai is.
A videó szerint a probléma ugyanis csupán annyi, hogy a fiatalok nem akarnak „felnőni” – és nem például az, hogy saját lakás és kiterjedt önkormányzati bérlakásrendszer hiányában, a jelenlegi albérletárak mellett szinte lehetetlen külön háztartást fenntartani. A (szélső)jobboldali retorika túl gyakran állít be anyagi természetű problémákat erkölcsi hiányosságnak. Elhiszem, hogy könnyebb a felelősséget a feminizmusra és az LMBT aktivizmusra – pontosabban ezek egy szándékosan félreértelmezett formájára – kenni (a „Hozz világra még egy magyart” mozgalom a honlapján „Rombolók” menüpont alatt gyalázza a PATENT egyesületet és a Magyar LMBT Szövetséget), mint a problémák jóval földhözragadtabb okaival szembenézni.
A magyar nők egyáltalán nem tengnek túl a feminista elköteleződéstől (ami egyébként nem lenne összefüggésben a gyerekvállalási szándék meglétével vagy hiányával, de ez egy másik téma), azt azonban szeretik a körülményeik mérlegelésével maguk eldönteni, hogy hány gyereket vállalnak. Ez a videó pozitív és negatív értékeléseinek arányán, valamint az alatta elhelyezett kommenteken is meglátszik. Ennek, tetszik, nem tetszik, nemzeti hagyománya van:ú
Budaházy, ahogy a „kávéfőzős” Lucaként elhíresült főiskolás lány Facebook-oldalán rámutatott, „arról nem beszél, hogy sokan kutyát nem tudnak vállalni, nemhogy gyermeket, még két fizetésből sem.” Radikális realizmusra lenne szükség.
Két másik út
Ennek ellenére a kormány részéről mintha mély feledésbe merülne, hogy a népességfogyás mérséklésének nem a születésszám növelése az egyetlen eszköze. Nem is a migránsok betelepítése a kizárólagos alternatíva: van még két további lehetőség.
Budaházy Edda legalább egyvalamire ráérzett, amire Orbán Viktor nem: hogy nemcsak a bevándorlásról, hanem a kivándorlásról is beszélni kell.
A nemzeti identitás önmagában nagyon keveseknél írja felül az egyéni, és nem mellesleg, családi boldogulás vágyát. Ugyanis sokan éppen azért vándorolnak ki külföldre, mert az itthoni körülmények között nem tudnak vagy nem mernek családot alapítani. A felszólítás, hogy ne legyünk anyagiasak (ahogy Orbán nemrég a cserkészeknek fogalmazott, „éljünk meg a jég hátán is”) csak keveseknél fog működni. Átlag magyar esetében ráadásul többnyire nem önző luxusigények jelentik a jobb életszínvonalra vágyást, hanem a biztos alapvető megélhetésre törekvés.
Apropó, önzés: igen szembetűnő a videóban, hogy elítéli azokat, akik önzésből nem vállalnak gyereket, majd egészen önző indokot hoz fel arra, hogy miért tegyék. Azért szülni, hogy legyen, aki öregkorban gondoskodik az emberről, nem nevezhető éppen önzetlen megközelítésnek. Nem tagadva a családi kapcsolatok értékét, mégis amellett érvelnék, hogy a gondoskodásból – gyerek- és idősgondozás – az államnak a jelenleginél jóval nagyobb részt kellene vállalnia.
Amiről pedig – és ezzel elérkeztünk a negyedik lehetőséghez – mind a szélsőjobb-, mind a kormányoldal megfeledkezik, az az, hogy a már megszületetteket is meg kellene becsülni, azaz, a népességfogyás mérsékléséhez a halálozási szám csökkentése is hozzájárulna. Persze Németh Szilárd friss bejelentése után, miszerint fel akarja lendíteni a hazai fegyvergyártást, tartok tőle, hogy a jövőben ez még kevésbé lesz szempont – pedig érdemes lenne fontolóra venni. Hazánkban felmérések szerint az EU-átlaghoz képest kétszer annyian halnak meg megelőzhető okokból. Ennek egyik oka, hogy 1990 óta tendenciaszerűen kevesebbet költünk az egészségre, jelenleg a GDP 7%-át, holott az EU-s átlag 10 és 11 százalék közt van. Az idősödő társadalomban a nyugdíjasok automatikus tehernek tekintésénél és leírásánál jobb megoldás lenne az időseket (is) minél tovább egészséges, aktív állapotban tartani.
És kell-e egyáltalán, hogy többen legyünk?
A Hozz világra még egy magyart mozgalom haldokló nemzetet és küszöbön álló pusztulást vizionál, holott, egyrészt, ennyire drasztikus népességfogyásról túlzás beszélni (az ENSZ prognózisa szerint 2050-re legrosszabb esetben 8,3 millió fő lesz Magyarország népessége, ami még mindig egy közepes lakosságú ország), másrészt, a baby boom elmaradása messze nem kiugró magyar sajátosság, hanem
A népességnövekedési arány (a CIA 2016-os adatai szerint) EU-s átlagban 0,25 százalék. Cseppet sem meglepő módon a skandináv jóléti államokban és a nyugat-európai országok többségében e fölötti az adat. Szlovákia közelít a népesség reprodukciójához (0,01) és a mínuszos értékkel rendelkezők közt alulreprezentáltak a kelet-közép-európai országok, valamint a volt Szovjetunió és a volt Jugoszlávia államai. Magyarország esetében -0,24 ez az adat, legrosszabbul pedig Lettország áll -1,07-es értékkel.
Aki a magyar nációval kívánja elárasztani a Kárpát-medencét, azt nyilván kevésbé aggasztja a Föld túlnépesedése (1960-ban hatmilliárdan voltunk, jelenleg hétmilliárd földlakó van és 2050-re kilencmilliárdan lehetünk), és talán már fel is ugrott olvasás közben a székéből, hogy számára márpedig egy fehér csecsemőt nem vált ki négy sárga vagy barna. Erre a választ nem feltétlenül a rasszizmus kritikája felől érdemes elsősorban közelíteni, hanem onnan, hogy a Bocs Alapítvány adatai szerint a napi 250 ezer megszületett gyerekből 100 ezret az anya nem akart. Szerte a világon jellemző, hogy a férfiak több gyereket akarnak, mint a nők, és az is, hogy, az alapítvány vezetője, Simonyi Gyula szavaival, „az anyák nem több gyereket akarnak, hanem többet a gyerekeiknek.” (Mily meglepő, Magyarországon is.) Mi lenne, ha ennek tükrében a megoldást nem a (várhatóan sikertelen) „versenyt szülésben” és nem is a legális abortusz fájlalásában keresnénk, hanem abban, hogy a fejlődő országok lakosait is segítjük a születésszabályozáshoz való hozzáférésben? Ez persze igen széles látókört és globális alapú gondolkodást kíván, ami jelen politikai klímában
És egy költői kérdés
Azért játsszunk el a gondolattal: ha így történne, tudna a kormány kialakult helyzettel mit kezdeni? Ha a nők szót fogadnának és meggondolatlan babaprojektekbe vágnának, kétlem, hogy a kormány meg tudná vagy akarná oldani például a gyerekgondozási intézményrendszer arányos és kellően gyors kibővítését, amikor az a jelenlegi helyzetben is hiányos?
Egyáltalán az sem teljesen világos, hogy a propaganda nyomán megszülető népességtöbblet hogyan termelné ki a nyugdíjat, amikor szinte ritkaságszámba megy a munkaviszonyba vétel, egyre nő a prekariátus, a bizonytalan foglakoztatású réteg, dívik a fekete és szürke foglalkoztatás, és egyre több munkaadó az önfoglalkoztatásra presszionál, amiből szintén nem származik rendszeres – így biztosan adózó – jövedelem.
Ha mindemellett még a kivándoroltak is hazaözönlenének, csak egy részüket lehetne a hiányszakmákban elhelyezni – a többiek mihez kezdhetnének? Az itt maradottak nagy részének sem tud a kormány munkát, méltó megélhetést, megbecsülést biztosítani. Érdemes visszaidézni, hogy a 2012 szeptemberi Nők Lázadása tüntetéshez kapcsolódó londoni szimpátiamegmozdulás szervezője mit üzent Budapestre: „Majd ha nem csak a méhem kell otthon, hazamegyek”. (Nemrég született gyermeke – Londonban.)
Persze azért nem mindenki ilyen cinikus. Gáspár Katalin lapszerkesztő, kiadótulajdonos Facebookon közzétett válaszvideóját már közel százezren nézték meg. Miután közli szegény Szíriusszal, a törpe csivavával, hogy többé nem mehet fel a kanapéra, felveti, hogy a hímzőkörök mintájára hozzunk létre nemzőköröket. Hát, hajrá.
Kiemelt képünkön résztvevők hallgatják a felszólalókat egy nemzetközi kerekasztal-beszélgetésen, az I. Boreál Fesztiválon, Verőcén. Jobbra Budaházy Edda, Budaházy György testvére. Fotó: Kovács Tamás/MTI
