Belföld

József Attila-verset rajzoltak fel Orbán utcájában a magyar költészet napján

József Attila-verset rajzoltak fel Orbán utcájában a magyar költészet napján

A 444.hu egyik olvasója fotózta le, hogy valaki József Attila Levegőt! című versét írta krétával a XII. kerületi Cinege utca burkolatára. Az apropó az volt, hogy ma van a magyar költészet napja, na meg hogy itt lakik Orbán Viktor miniszterelnök.

A vers úgy hangzik:

„Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu

És az országban a törékeny falvak
– anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam – messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu

Kollégánk már úton van a helyszínre, hogy megörökítse a műalkotást, amint megérkeznek a fotók, frissítjük a cikket.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik