Egyes szülők számára ez a sötét oldal, ez bűn, ez egy betegség és nem szeretnék, hogyha megfertőznénk a gyerekeiket. Szerintük azzal, hogy mi ezt normálisnak állítjuk be, megzavarhatjuk a pszichoszexuális fejlődésüket
– mondja a Melegség és megismerés program egyik koordinátora, akivel ellátogattunk a Kürt Alapítványi Gimnáziumban tartott órájukra.
Védőnőket kérdeztünk arról, mennyire gyakori, hogy az iskolákban az egészségnevelési órákon felmerül a melegség. A gyerekek gyakran szóba hozzák, de inkább csak nevetés tárgya a téma, ritka, amikor tényleg érdekli is őket. A védőnők többsége csak akkor beszél nemi identitásról, hogy ha valaki szóba hozza, tudatosan nagyon kevesen építik bele az óra anyagába, mert úgy érzik, hogy nincs igény rá.
Pedig a Labrisz Leszbikus Egyesület a Melegség és megismerés nevű programja éppen azért jött létre, hogy a középiskolákban legyen egy olyan óra, ahol a diákok konkrétumokat hallanak, hogy ne csak azokból a sztereotípiákból álljon a véleményük, amiket az interneten vagy a filmekben látnak. Fontos lenne, ha erről minden iskolában akár a védőnőktől, vagy a pedagógusoktól is hallanának a gyerekek, hogy ne egy homofób társadalom nőjön fel.
A program konkrétabb célja, hogy ne legyen tabutéma a melegség, lehessen beszélni róla. A másik cél, hogy a sztereotípiákat akarjuk lebontani.
Tóth Tímea, egy vidéki általános iskola védőnője tudatosan építi bele az óráiba a homoszexualitást, mert a saját környezetében tapasztalta, hogy milyen nehézséget okoz, ha tabu a téma A lányának volt egy általános iskolás barátja, akivel később gimnáziumban is együtt tanultak tovább. Nagyon jó barátok voltak, de a fiú csak a gimnáziumban merte elmondani neki, hogy meleg.
Én ebből jöttem rá, hogy foglalkoznunk kell ezzel a témával, mert ha beszélnének róla minden iskolában, akkor nem lenne tabutéma
– magyarázza a védőnő.
A gyerekek ugyan eleinte furcsán néznek Tímeára, de érdekli őket a téma. A védőnő viszont azt tapasztalta, hogy a szülők félnek a témától, mint a tűztől. Különösen a fiúk szülei rettegnek attól, hogy kiderül a gyerekükről, hogy a saját neméhez vonzódik.
Egy általános iskolát ellátó védőnő 3-4. osztályában a pedagógus kérésére kellett beszélnie a melegségről. Azért kérte erre a védőnőt, mert a tíz éves fiúk azt játszották, hogy egymással szexuális aktust létesítenek, fogdossák egymást. A védőnő az intim szféra tiszteletéről tartott órát a diákoknak, akik a homoszexualitásról is kérdezgették, de néhány szülő nem engedte be a gyerekét aznap, a tanár pedig emiatt nem is tehette kötelezővé.
A védőnő pedig úgy látja, hogy fontos lenne erről beszélni, mert a homofóbia a gyerekek körében még feltűnőbben mutatkozik. Például volt egy olyan 7. osztályos fiú, akinek a küllemén is látszott a nemi identitása, ezért az osztálytársai rengeteget csúfolták, ami közrejátszhatott abban, hogy a fiú öngyilkosságot kísérelt meg.
Másik két védőnő szerint általános iskolában nagyon ritkán merül fel ez a kérdés, mert a gyerekeket nem igazán érdekli. Ennek ellenére Györgyi, a Melegség és megismerés egyik előadója szerint már az óvodában is hallaniuk kellene a gyerekeknek és az óvónőknek a melegségről, mert előfordulhat, hogy azonos nemű szülők gyereke kerül a csoportba, ezt pedig tudni kell kezelni.
Van olyan iskola, ahol a gyerekekben merült fel az igény, hogy társaikat tájékoztassák, még ha nem is olyan mélyen. Egy nagy vidéki város középiskolai védőnője rendszeresen képez ki 10. osztályos kortárs oktatókat, akik a 9. osztályos diákoknak tartanak egészségnevelési órát. A védőnő szerint a kortárs oktatók sokkal nyitottabbak a másságra, a tanárok az iskolában belepirulnak a témába és nyíltan nem mernének erről beszélni. A két megbízott diák viszont olyan diasort állított össze, aminek az egyik diáján a színes zászló és az LMBTQ felirat állt. Az órán nem mennek túl mélyen a részletekbe, de azt megbeszélik, hogy mit jelent ez a rövidítés, a diákok pedig érdeklődve hallgatják.
Ugyanezzel a kérdéssel indult a Melegség és megismerés program a Kürt Alapítványi Gimnáziumban, ahol egy témanap keretein belül hívták el a két előadót.
A program már 2000 óta fut, évente nagyjából 35-40 foglalkozást tartanak szerte az országban. Az előadók szerint azért jó ez a program, mert itt ténylegesen meleg emberektől hallanak a melegségről, nem pedig hetero emberek beszélnek róla. A diákok bármilyen kérdést feltehetnek, nincs olyan, amit ne válaszolnának meg. Ezzel csak ritka esetben éltek vissza a diákok, alapvetően jó tapasztalatokkal távoznak az iskolákból, hiszen többnyire eleve csak olyan helyre hívják őket, ahol az iskola nyitott a témára.
A program konkrétabb célja, hogy ne legyen tabutéma a melegség, lehessen beszélni róla. A másik cél, hogy a sztereotípiákat akarjuk lebontani. Sokak szerint már a csapból is a melegség folyik, de rosszul tematizálják, a melegeken vagy röhögni kell, vagy sajnálni őket, ezért mi az egészet egy emberi jogi keretbe rakjuk
– magyarázza Györgyi.
Egyszer egy iskola igazgatója azért hívta meg a programot, mert azt látta, hogy a homofóbia eluralkodott az iskola falai között. és mintegy gyógykezelést várt az előadóktól. A gyerekek nagyon nem akartak részt venni az órán, ezért mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsék és a kérdéseikkel zavarba hozzák az előadókat, akik mindig a saját személyes történeteiket szokták elmesélni a foglalkozásokon.
Korábban olyat is tapasztaltak, amikor a szülők nem akarták beengedni a gyerekeiket iskolába aznap, betelefonáltak az igazgatónak, hogy ne tegyék kötelezővé a programot. Olyan is megesett, amikor az intézmény vezetője nem engedélyezte az órát, egy pedagógus viszont nagyon szerette volna, ezért megpróbálta rábeszélni a koordinátorokat, hogy az iskolán kívül, a művelődési házban vagy a Tisza-parton tartsák meg az órát. A program előadói végül ebbe nem mentek bele, mert szerintük pont az lenne a lényeg, hogy erről nyíltan beszélhessenek.
Az egyik legjobb élmény egy vas megyei településen, egy mezőgazdasági szakközépiskolában érte őket.
Egy nyitott szemléletű tanárnő meghívott minket a traktoros legényekhez, gazdasszonyokhoz, és olyan szép volt, hogy beültek az olajos gatyájukban a melegség és megismerés órára. Teljes tisztelet mellett tették fel a kérdéseiket. Annyira szép volt az a nyitottság
– meséli Györgyi.
A program nagy hatását mutatja az is, hogy szinte minden foglalkozás után jelentkezik valaki, aki ennek hatására mer előbújni vagy egyáltalán valakivel beszélni a nemi identitásáról. Lehet, hogy csak hónapokkal később, de olyan is előfordult, hogy valaki az előadásnak köszönhetően állt be a Labrisz Leszbikus Egyesületbe önkéntesnek, mert annyit jelentett neki, hogy valahol hallhatott a transzneműségről.
A Kürt Alapítványi Gimnázium Melegség és megismerés óráján mind a négy évfolyamról képviseltették magukat diákok. Az iskolában már második alkalommal tartanak ilyen órát. Ezúttal az egyik magyartanár hívta őket, hogy folytassa, amit az előző tanár már elindított.
Én személy szerint, azért tartom fontosnak, mert ahogy az iskola is, úgy én is egy nyitott felfogású ember vagyok, aminek része az, hogy a homoszexualitással foglalkozzunk. Másrészt magyartanár vagyok, és az irodalomban is megjelenik a női és férfi szerep, ezért szerintem jó, ha tisztában vannak a diákok azzal, hogy ez mit jelent és tágul a gondolkodásuk
– magyarázza a tanár.
A két előadó, Györgyi és Simi néhány bemelegítő kérdéssel próbálták aktivitásra sarkallni a kamaszokat. Olyan kérdésekre kellett kézfeltartással felelni, mint: ki balkezes, kinek van meleg ismerőse, kit ért már bántalmazás.
Ezután a személyes élettörténetek következtek, Simi arról beszélt, hogy egészen 25 éves koráig nem ismerte fel, hogy a férfiakhoz vonzódik. Még a középiskolában is a legmenőbb lányokkal járt, miközben egy fiúkollégiumban lakott, ahol a vágyai egy furcsa kettősséget okoztak benne. Ez egészen az egyetemig kitartott, ami után tanár lett és megismerkedett egy férfival, akivel sokáig barátságnak titulálták a testi kapcsolatot is. A férfival való kapcsolata végére tudta magában megfogalmazni, hogy meleg.
Györgyi magát biszexuálisnak vallja, 20 évet élt egy házasságban, és párjával két gyereket neveltek fel. Ő már 14 évesen is szerelmes volt fiúkba és lányokba is, de erről senkinek nem mert beszélni, mert 45 évvel ezelőtt nem csak tabutéma volt a melegség, hanem egyenesen betegségnek tartották. Azóta elvált a férjétől, és leszbikusként él.
A személyes történetek után kérdezhettek a diákok, néhány bátrabb jelentkező rögtön fel is tette a kezét. Egy lányt például az érdekelt, hogy Györgyi csak azért ment-e férjhez, mert a társadalom ezt várta tőle vagy azért, mert tényleg szerelmes volt és hogy fogadták a gyerekei a hírt, hogy biszexuális. A diákok arra is rákérdeztek, hogy egy meleg kapcsolatba mennyire fér bele egy harmadik fél, az előadók próbálták-e hármasban.
Az órán az egyik felszólaló úgy tett fel egy kérdést, hogy azt is elmondta, hogy ő melegként él. Az osztályban páran kuncogtak csak a tenyerük mögött, de később megtudtuk, hogy ő az iskola egyik tanára volt, aki nyíltan vállalja az identitását, és akit a diákok is elfogadnak a magabiztos személyisége miatt.
Ennek hatására az előadók meg is kérdezték, hogy a diákok szerint ebben a suliban mennyire lehet felvállani, ha valaki más. Az egyik lány erre azt a választ adta, hogy ha elég kemény az illető, akkor igen.
Mi is találkoztunk a szülőknek azzal a sztereotípiájával, hogy ha a gyerek a melegségről hall, akkor ő is azzá válik. A kicsöngő után, ahogy zsúfolódtak ki a teremből a diákok, egy ott várakozó osztály tagja odakiabált az egyiküknek, hogy na, mi van melegek lettetek? Pontosan ezért van szükség erre a program és arra, hogy minden iskolában beszéljenek erről a témáról, de alapvetően a Kürt Alapítványi Gimnázium diákjai nyitottan és érdeklődve álltak az előadáshoz.
Kiemelt kép: Thinkstock
